komoly közgáz

Az egyik közgázos tanáromnak írnom kellett évközi munka gyanánt 3-4 oldalas esszészerű dolgozatot a holland sajátosságokról, a honlapján megadott témák közül válogatva. Mivel gondoltam, hogy valószínűleg nem tudnék ilyen terjedelemben rizsázni a holland diákok puskázási gyakorlatáról vagy a hobbijaikról, inkább az élvezeti cikk-fogyasztási szokásaikat veséztem ki, mert az legalább tényleg érdekes. Bár nem tudom, mennyire fogja értékelni az egyébként igen sótlan, unalmas tanár, hogy megosztottam vele a fű grammonkénti árát és a smartshopok kínálatát...

Mondjuk annál úgysem lehet semmi bizarrabb, mint amikor az embert a szuperkonzervatív, a mai fiatalok világától fényéveknyire élő nagymamája faggatja, hogy kipróbálta-e a füvet Amszterdamban. Brrr.

memories

Lacó mellett, aki semmi tárgyi emléket ki nem dobna, mániákus semmi-apróságot-meg-nem-őrzőnek kezdtem magam érezni az utóbbi években, úgyhogy megnyugodtam tegnap, amikor kipakoltam a költözés óta rám váró dobozokat, és megtaláltam a tízéves kori nagy (ám reménytelen) szerelmem ministránstáborból nekem küldött képeslapját, és egy piros kakasos nyalókát, hét évvel későbbről. És azt is bevallom, hogy most sem volt szívem kidobni őket, visszakerülek szépen az "Eszta kacatok" feliratú dobozba, a tárolóba:)

Student Agency hate club

Oaaah... SOHA többé nem fogok Student Agency busszal utazni, akkor sem, ha csak a szomszéd faluig kellene menni vele, és ingyen lenne...
Augusztusban az OrangeWays 19 óra alatt tette meg az Amszterdam-Budapest távot, úgyhogy kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy a hazaút a SA-vel 26 órás lesz.. akkor még nem tudtam, hogy ez a plusz hét óra igazán semmiség a többi, ránk váró kellemetlenséghez képest. Azzal kezdődött, hogy alig találtuk meg a parkolót, ahonnan indult a busz (a honlapon azt írták, hogy valami Amstel Botel mellett van - hát igen, csakhogy a botel elköltözött, a parkoló meg maradt..). Remek volt degeszre tömött bőröndökkel és hátizsákokkal szaladgálni a környéken, mint két mérgezett egér, keresve a nyüves buszt, aminek 12.45-kor kellett volna elindulni, ehhez képest ötvenkor érkezett meg a megállóba. Oké, felszállás, elindulás...hát a DVD-lejátszó az nem működik, de hallgathatunk zenét, sebaj, beszélgettünk inkább, néztük a tájat. 5 órával az indulás után még mindig Hollandiában voltunk (szerintem ennyi idő alatt Maastrichtból el lehet jutni a Texel-szigetekre, és vissza...), akkor már kezdtük sejteni, miért fog az út ilyen sokáig tartani. Mondta az utaskísérőnk, hogy Prágában "át kell szállnunk". Hát ez azt jelentette, hogy megérkeztünk hajnali 4.30-kor Prága külvárosába, és 6.30-kor indult tovább a busz Pestre. A köztes két órát egy kies váróteremnek becézett átjáróban töltöttük, ahol fűtés vagy elegendő számú ülőhely nem volt, de legalább huzat igen. Egy szerencsétlen forró teát nem tudtunk venni magunknak, mert az egyetlen fellelhető automata koronával működött. Tudom, hogy elkényeztetett gyerek vagyok, de majdnem bőgtem, mikor ott vacogtam a bőröndökre támaszkodva, fázva, álmosan, és láttam, hogy még egy órát várnunk kell. És utolsó kedvességként újra kifizettették velünk a poggyászdíjat, amikor felszálltunk végre a Pestre tartó buszra, hiába mutattuk a matricáinkat, hogy mi Amszterdam óta jövünk a company-val, és ott már lehúztak minket fejenként 7 euróval... mindegy, "you have to pay", indoklás nincs.
Aaah, szóval ez az út elnyerte az "életem legborzasztóbb utazása" megtisztelő címét (a jelző eddig a szalonikibe tartó buszutamat illette meg - akkor 38 fokos lázzal érkeztem meg Olgához, mert a sofőr szerint jó ötlet volt tizenöt fokra beállítani a légkondit éjszakára..). És tényleg, nevereverever Student Agency!!!!!
De most már vége, és itthon újra:)) Gyönyörű szép lett a szobám az új lakásban, és anya egy macit tett a polcomra, Welcome home, Eszter!-táblával, apa pedig aszalt szilvás karajt csinált vacsorára...
És holnap karácsony!

szabadság (illúziója)

Végeztem a vizsgákkal!!!:)))

(Azt most csak nagyon halkan, hogy persze otthon is lesz majd 3 vagy 4... De addig még van pár szép nap Amszterdamban, és karácsony a családommal!)

language problems

Olvasom a tesztkérdéseket Urban Economics-ból, és találok egy ilyet:
"The large traditional monocentric city of the nineteenth century was a fluke..."
Megnézem a szótárban, hogy vajon mit jelenthet a "fluke", hát az első négy találat: farkuszony, horgonyhegy, lepényhal és horogkarom.
Hát kösz. Remélem, a vizsgán is meg fogják kérdezni, lepényhal volt-e a tizenkilencedik századi város...

vizsgaidőszak no.2

[19:22:43] eszter czibor: jó tanulást:)
[19:25:25] Gergely Kalas: ekkora oximoront
[19:25:43] eszter czibor: igaz. de azt már mégsem mondhatom, h unalmas tanulást....

vizsgaidőszaki stressz:)

Azt hiszem, rosszak az idegeim. Hajnali 5-kor felriadtam és konstatáltam, hogy egy makrófeladattal álmodtam - aztán hiába voltam már teljesen ébren, nem tudtam átrendezni a gondolataimat, képletek, függvények, grafikonok és egyenletek zsongtak a fejemben. A végére már odáig jutottam, hogy elkezdtem magamban verset mondani, de nem segített, két József Attila-sor között rám vigyorgott egy egyensúlyi inflációs ráta... És ez így elég viccesnek hangzik, de akkor nagyon szenvedtem. Mindegy, ma reggel megírtam a vizsgát, és bár komolyan kellett küzdenem, hogy ébren kibírjam a kettő óra negyvenöt percet, talán nem lett rossz.
Lehet szurkolni, hogy a következő kettő is sikerüljön (érdekes mutatvány lesz, mert a makrótól való rettegésemben azokra még nem kezdtem el tanulni...).
Jaj, aludni szeretnék!!!

hasznos ismeretek?!

Tanultam.

Ma makrót, egész nap, és most mindjárt Urban Economics-ot.
Tegnap pedig cigit sodorni.

Kellemetlen módon az utóbbi jobban megy:)

Britney Fucking Spears

Hát, a tegnapi, az egy igen eredményes nap volt. A búcsúbuli elvileg theme party volt, "freaky", "dress to impress, but give it a twist", ééérted?! Hát én nem nagyon értettem, de azért elmentünk Linas-szal bolhapiacra, ahol talált nekem skótkockás iskoláslány-szoknyát, amihez vettünk piros térdzoknit, és a fehér blúzommal meg a tornacipőmmel tökéletes volt az összhatás - gondoltam én, amíg a folyosótársaimmal nem találkoztam. Tőlük megtudtam, hogy

a, nagyjából senki más nem fog beöltözni
b, úgy nézek ki, mint Britney Spears a Hit me baby... videoklipben.

Sebaj, azért kölcsön-sminkcuccokkal felturbóztam az összhatást, Lacót meg beöltöztettem bohém francia festőnek (mmmmhh, nagyon helyes volt!!!), és elmentünk bulizni. És jó volt a hangulat, meg sok aranyos, kedves ember, de hajnali egykor valahogy nagyon hazamehetnékem lett, meg aztán nem igazán akartam a vizsgaidőszak közepén berúgni (megint:)). Persze még mindenki javában jól érezte magát, úgyhogy elindultam egyedül. Remek ötlet volt, mert először nem találtam meg az éjszakai busz megállóját, aztán fél órát kavarogtam a környéken a hideg, esős éjszakában, háromszáz méterről világító tűzvörös ajkakkal... Aztán rátaláltam a megállóra, és láttam, hogy már csak 26 percet kell várnom a buszra, ami jó, mert ha nem pisilek be addig, akkor csak tüdőgyulladást fogok kapni. Szóval fogtam egy taxit (életem első egyedül leintett taxija...amilyen kurva drága volt, remélem, még egy darabig nem lesz második...), és hajnali 2-re már itthon is voltam.
Ma meg próbáltam tanulni, de semmit nem fogtam fel a real business cycle modellekből (lehet, hogy erről mondjuk nem a fáradtság tehet), aztán bementem órára, és majdnem elaludtam, a tenyeremet karmoltam fél órán keresztül, hogy ne csukódjanak le a szemeim - mert azt még nem mondtam, hogy négyen vagyunk ezen a kurzuson, és én ültem a tanárral szemben...
HOLNAPTÓL TANULOK, ÉS IDŐBEN LEFEKSZEM ALUDNI.

A képhez meg csak annyit, hogy nem rúgom éppen hasba Helenát - akármennyire is úgy tűnik:)


(Viszont azért volt szuper része is a tegnapnak: szoknyavásárlás után Linas-szal beültünk vacsizni egy hangulatos pizzériába, ahol degeszre ettük magunkat, és egy fekete kiscica mászott az ölembe. Linas holnap indul Marokkóba, egy hónapot tölt ott egy haverjával, teljesen spontán út lesz, semmi szállásfoglalás, egyetlen hátizsák, aztán majd ahogy alakul... irigylem!!)

párbeszéd a marijuana fogyasztási szokásokról:)

"Sebastian, do you smoke every day?"
"Nooo, not every day, no! Every NIGHT, for sure, but not so often during the day."

nyavaly

Az miért van, hogy egyik nap lefekszem éjfélkor, és délig alszom, másnap meg hajnali fél négyig asztalon táncolok, és erre a következő reggel 9-kor felébredek magamtól, és nem tudok visszaaludni, hiába érzem magam igazi mosott szarnak???

Egyébként meg halál a cseh szilvapálinkára...

Télapó

Azt még nem is mondtam, hogy itt a Mikulást Sinterklaas-nak hívják:) És a hollandoknak majdnem olyan fontos ez az ünnep, mint a karácsony - úgyhogy ünnepeltünk mi is, csak nem pont úgy, ahogy a helyiek: a hangsúly a fahéjas sütik, csokibetűk és cukorkák helyett inkább a sör felé tolódott el.. Azt hiszem, a mélypont az volt, amikor az első emeleten a kiömlött sörtől síkos padlón megcsúsztam, fenékre ültem, és csak másnap vettem észre, micsoda érdekes barna bevonat képződött a farmeromon a piában szétázott pepernoten sütemény morzsáiból:))
Tegnap pedig megnéztük a hongkongi filmipar remekét a nyolcvanas évekből, eredeti nyelven, német felirattal, ami annyira szar volt, hogy az már művészetnek minősül. A legjobb az volt, ahogyan a neveket oldották meg: a szereplők mondtak valamit kínaiul, mire megjelent a felirat a képernyőn, hogy Jeffrey vagy Sarah...
Óó, és Lacóval bementünk tegnap a belvárosba, meglepetés volt, hogy hová - és egy gyönyörű, hangulatos kávézóba vitt a Prinsengracht mellett, szépséges kilátással a csatornára és a környező házakra, és ettünk finomat, mmhhhh!

I AMsterdam:)

Úgy szeretem Amszterdamot!!!!
Ma elmentem ajándékot vadászni a Mikulás-bulira,és persze (ismerem én ezt a környéket, nem kell megnéznem a térképemet alapon) eltévedtem. Mikor már nagyon nyilvánvaló volt, hogy rossz helyen járok, megkérdeztem egy lányt, aki épp a biciklijét lakatolta ki, hogy merre kell mennem. Ő készségesen elmagyarázta az utat, aztán meg mondta, hogy ő is arra megy, ugorjak fel a csomagtartójára, elvisz engem. Annyira meglepődtem a kedvességén, hogy hirtelen nem mertem elfogadni az ajánlatát, de még most, órákkal később is mosolygok, ha eszembe jut. Miért van az, hogy itt az emberek barátságosak, kedvesek, korrektek, nyugodtak, nem neurotikusak... nem pestiek??!! Hm, alig várom, hogy hazamenjek, egyetlen csúcsidőbeli utazás a négyeshatoson, és máris sírni fogok Hollandia után:(

táska

Ma voltunk látogatóban a Holland Nemzeti Bankban, és a végén a vetélkedőn nyertem szép DNB-s táskát - ez azt jelenti, hogy legalább az utolsó három hétben nem az egyetemtől kapott piros, "WE LOVE AMSTERDAM" feliratú ékességgel kell mászkálnom nap mint nap:)
(Anitának üzenem, hozzon magával válltáskát, ha már én voltam olyan hülye, hogy elfelejtettem...)

helyzetjelentés

Ma három pohár bort ebédeltem. Hm.

Grafomán napom van:)

Huh, hát ez egy vicces-kedves nap egyelőre..
Kihagytam a reggeli órámat, mert pont fél órával azután ébredtem fel, hogy befejeződött. Felkelés után még pizsamában odamásztam a gép elé e-mailt olvasni, amikor csörgött a telefonom: Linas, hogy menjek át hozzá, ebédeljek velük, csinálnak taco-t. Gyors felöltözés, fej emberi állapotba hozása, aztán áttrappolás (még jó, hogy csak 5 percre lakik). Odaérek, kapok egy pohár bort, olyan reggeli kakaó gyanánt...aztán még egy sört is, mert az úgy jó. A taco egyébként szuper, a jégkrém utána még inkább, vigyorgunk. Panaszkodom, hogy vennem kell kesztyűt, mert a régit elvesztettem, erre Patrick fapofával megjegyzi, hogy jaaa, nálam van a kesztyűd. És előszedi a táskája mélyéről, ahol a jelek szerint az elmúlt két hetet töltötte a szegény kesztyű, és már belealmoltak az egerek..
Aztán ők mennek egyetemre, én elsétálok velük a villamosmegállóig - ott aztán felrángatnak a villamosra, hogy menjek be velük az órára, milyen jó lesz. Az egész csoportjuk bámul, ki az az őrült, aki önként, hobbiból ül be egy nemzetközi kapcsolatok órára a NATO jövőjéről elmélkedni... Amúgy arra legalább jó volt, hogy nagyon elkezdtem szeretni a közgazdaságtant - nem azért, mintha a mi óráink annyival szédítően izgalmasabbak lennének (sőt..), de az a serious bullshitting, ami itt folyt, "i got the impression", "in my opinion", "one could argue"... Volt egy csaj, aki halálosan komolyan kifejtette, hogy az milyen komoly "security threat", hogy Ázsiában lényegesen kevesebb nő születik, mert ugye a szexuálisan frusztrált férfiak agresszívabbak, azt hittem, lefordulok a székről. Ugyanez a csaj közölte egy másik csoporttársnőjével, aki nem értett egyet vele valamiben, hogy "Azért van, mert nem figyeltél rám". Szóval menjetek politikatudomány tanulni a VU-re, nagy élmény:)
Hazajöttem aztán, ahol egy hajtépős e-mail várt: kiderült, hogy mégsem tegnap éjfél volt a beadandóm határideje, hanem majd december 5. - és ez csak azért idegesítő, mert a teljes vasárnapomat azzal a tetű cikkösszefoglalással toltam el, hogy 23.10-kor elküldhessek a tanárnak egy igen színvonaltalan dolgozatot... Mindegy, azzal vigasztalom magam, hogy ha tudtam volna az igazi határidőt, akkor is a legutolsó napon írtam volna meg valószínűleg:)
És még aerobicoztam ma, az edző mondta, hogy milyen okos vagyok, mert megértem a holland utasításokat, hihi, nagyjából olyan szintű dolgokra gondoljatok, hogy "álljatok a kék vonalra", félig angolul, félig németül. És örültem nagyon, mert volt sok földre omlós szexis elem a koreográfiában, és sosem tudtam eldönteni, mi fáj jobban a földetéréskor: a hüvelykujjam, amit elvágtam almaszeletelés közben, vagy a térdem, amire ráestem korizásnál...

Szóval szuperproduktív nap volt ez is, csakúgy, mint az előző három.. Péntek: Korsakoff, részegen ugrálós-fejrázós tánc órákon keresztül, hogy másnap megérdemelt nyakfájással ébredhessek.. Szombat este aztán kori, az átlagéletkor a pályán úgy tizennégy körül mozgott, a bérelt korcsolya szar volt, egy kedves úriember kamasz pedig fellökött, majd bámult egy darabig, ahogy várakozóan tekintek rá a földön elterülve, és elkorizott:) Innen ugye a térdfájás. De azért jó volt ám, csak nyafogok! Utána pedig csináltam forralt bort itthon, mutattak nekem cserébe holland rap zenét (zenét???), rossz üzlet volt:) Vasárnap ugye majdnem éjfélig az európai és az amerikai munkapiaci különbségek elemzése időallokációs modellel, nyamm, aztán meg filmnézés, Good-bye Lenin, most láttam harmadszorra, de még mindig imádtam!:) Tehát tanulság: Eszter imád Erasmus-diák lenni, nagyon nagyon élvezi a kint töltött napokat, és ha így folytatja, meg fog bukni mindhárom második periódusbeli tantárgyából...:)))

Brüsszel

Hm, tényleg nagyon elmaradtam a blogolással mostanában (úgy pár hete...), de igyekszem pótolni. A vizsgák jól sikerültek, köszönöm a szurkolást!!:) Azóta sokat utaztunk, úgyhogy kaptok képeket, először a brüsszelieket:A csapat, az Atomium előtt. Van olyan is, amin éppen nem készülök elesni, de ezt jobban szeretem:)

Esti utcakép, nem híres, csak hangulatos.

A világ legidiótább szuvenírjei.

A Grand Place, ami nem véletlenül része a világörökségnek:)

És jártunk még sok helyen, a királyi palotánál, a botanikus kertben, az Európai Parlamentnél, sok szép katedrálist láttunk, aztán hangulatos kávézókat, éttermeket (kívülről, mert drágák:)), igazi hagyományos belga sörfőzdét (na azt belülről..), klassz kocsmákat, elegáns bevásárlóutcát, kevésbé elegáns külső negyedeket, kicsi Marokkót-Pakisztánt-Kínát-kitudjamégmit. A város tényleg ezer arcú, sok-sok kultúra él együtt (hogy mennyire harmonikusan, azt kideríteni kevés volt a hétvége). Nagyon fura volt például az építészetében teljesen európai hangulatú, Nagykörútra emlékeztető utcán szinte csak arab embereket látni, sok fejkendős lányt, teaházakat, "Little Istanbul" éttermet, tandorii pizzát, az utcán krikettező fiatalokat... És ugyanez a város Európa fővárosa, lenyűgöző, monumentális épületekkel és persze a modern EU-intézményekkel (és a sok eurokratával, akiket mi nem nagyon láttunk, hétvége lévén). Különleges volt, az biztos, de nekem nagyon tetszett, szeretnék még visszamenni!:)

és egyébként...

...végeztem, és jóóó nekem most. Vizsga után páran a csoportból átjöttek hozzánk, főztünk nagy közös ebédet, és mondták, hogy kiváló brokkolit tudok párolni:) Délután pedig beszéltem a családdal, végre Sancival is, egyre jobban hiányoznak, még sosem voltam ilyen sokáig távol tőlük egyfolytában. Aztán aerobic, ilyen latin táncolós bolondság, egészen komoly koreográfiát tanultunk ma, földön fetrengéssel, egymás levegőbe emelésével - ha nem is csináltuk olyan szexin, mint az edzőnk, legalább baromi jól szórakoztunk! Utána pedig elmentem boltba, mert ma este iszuuunk, és mivel a többiek még tanulnak, rám hárult a bevásárlás kemény feladata. Igaziból elég viccesen nézett rám a csajszi a pénztárnál, mikor kitettem a hatos csomag söröket és a bort a futószalagra (ja igen, volt mellette egy Goede Morgen ivójoghurt is..) - és valami azt súgja, hogy nem minden vásárlótól köszönnek el pajkos "Have a nice evening"-gel...:))
Szóval, legyen szép esténk!!

LOL

Ehhhe.. Tudom, hogy nem érdemes iwiw üzenőfalat olvasgatni, de azért én mindig megteszem, és azt hittem, elég magas az ingerküszöböm, de ma ezt találtam:
"Pál Attiláné Kósi Gyöngyinek nagyon Boldog Névnapot kívánunk!"
Még jó, hogy nincs a kedves ünnepeltnek második keresztneve. Mert akkor biztosan azt is kiírta volna a figyelmes felhasználó, hogy a hölgy tutira magára ismerjen...

pannon csiga:((

Daaaahhhh, mi folyik otthon?? Mi az, hogy 3 százalékos kamatemelés?? Amikor megláttam a cikk címét, azt hittem, elírás. 11,5 százalékos alapkamat, és további emelés sincs kizárva. 279 forintos euró. És ez így innen messziről oké, meg mondhatom magamnak, hogy egyre többet ér az euróban folyósított ösztöndíjam - de basszus, mi lesz ezzel a szegény országgal???:((((

Egyébként agyhalott vagyok, tegnap alig hunytam le a szemem az idegességtől, aztán 2 óra 45 perces vizsga (és nem hiszitek el, de kevés volt az idő... talán azért nem lett borzasztó, 7 vagy 8 lesz a 10-ből, az hármas-négyes, majd meglátjuk), és hiába próbáltam aludni délután, mert a szomszédom gitározik és énekel (néha inkább nyávog szegény pára, ahh, lehetne egy kis önkritikája, nem kellene ezt erőltetni, főleg nem nyitott ajtónál...). Most pedig tanulok, holnap ökonometria, még egy icipici szurkolást kérek, és utána decemberig nem nyafogok, megígérem:)

palimadár

Hogy én mekkora egy élhetetlen balek lennék magamtól! Pár napja elvittem a biciklimet megjavíttatni (kezdett életveszélyessé válni a kereke...). A szerelők csak hollandul és oroszul beszélnek, na én meg azt pont nem:), úgyhogy mikor elmondták nekem, hogy málenykij problem és grósze kaput, akkor kicsit megzavarodtam, és engedelmes bárány módjára beleegyeztem, hogy fizetni fogok a javításáért 55 eurót. Mondjuk elég hülyén éreztem magam, mert az egész bicaj 40 euróba került... De hát mit lehet tenni?
Hát azt lehet tenni, hogy viszel magaddal valakit, aki nem ilyen béna szerencsétlen (esetemben: elviszem Lacót), és rákérdezel, hogy akkor ez mitől ilyen drága?! Na és erre a szerelő az elején megsértődik, hogy hiszen ő mennyit dolgozott ezen, elmondja, hogy máshol 120 eurót fizetnék - aztán kiállítja a számlát 40 euróról. Ahh, meg kell tanulnom egy kicsit kiállnom magamért.

És holnap-holnapután vizsgázom, nagyon nagyon szurkoljatok, jóóó?:)

hogyan élünk mi itt a Guesthouse-ban

Tegnap nagy lengyel szülinapi parti volt a kollégiumban, sok-sok vodkával és sörrel. Én a vizsgákra való tekintettel már hajnali 2-kor elmentem aludni (aaah, egyáltalán odamennem sem szabadott volna, délben keltem ma...), így lemaradtam egy csomó sztoriról. Ízelítőül:
- kijöttek a rendőrök
- ezért a bulit a nagyterem helyett az első emeleti konyhában folytatták, ahol a srácok sörrel locsolták egymást, és a pogózás hevében letörték a falról a szagelszívót (hogy azt hogyan???)
- egyik csajszi három különböző sráccal csókolózott az este folyamán
- másik csajszit a konyhaasztalon dugta meg egy fiú, akivel aznap este találkozott először (ehhez tudni kell, hogy a konyhánk ajtaja nem zárható, a forgalmas folyosóra nyílik, és ÜVEGBETÉTES!)

Uhhh. Hogy az Erasmus életre szóló élmény és cultural exchange, az biztos, csak nem feltétlenül olyan értelemben, ahogyan azt az eurokraták elképzelték, azt hiszem:)

tanmese

Ma este elmentem sétálni az egyik kolis társsal, és hazafelé "Rövidítsünk!" felkiáltással bekavartunk valami sportcentrum szigorúan magánterületére. Teniszpályák és labirintus-tuják között mászkáltunk, aztán kijutottunk egy golfpályára! És volt szép szögesdrótos kerítés is, az egyetlen átmászható részen hatalmas, gusztustalan pókkal, úgyhogy elkezdtünk sétálni a pályán, hogy hátha lesz alkalmasabb kijárat. Gondoltuk, ha jönnek a rendőrök, majd azt mondjuk, eltévedtünk - aztán ezt az opciót is kizártuk, mert belegereblyéztük az egyik zászló körülötti homokos placcra, hogy Fuck the police (gondolhatjátok, hogy nem én találtam ki a szöveget, inkább valami szmájlira gondoltam volna magamtól...). Végül egy keskeny, síkos pallón kellett átkelnünk, hogy kijussunk a csatornák által határolt pályáról, ami nekem még nem is volt olyan nagy kihívás, de Patrick iszonyú másnaposan és némi vádligörccsel megáldva eléggé szenvedett (én meg rendes gyerek voltam, és próbáltam segíteni neki, és csak halkan szurkoltam, hogy bele ne rántson engem is). Szóval a nap tanulsága: a rövidebb út nem mindig a helyes választás. Jó éjszakát, gyerekek:))

Egyébként meg tanulok, és uuuaahh, ma egy fél nap alatt másfél cikket sikerült feldolgoznom, jaj, kérek szépen bátorítást és felvidítást!!!

októberi tenger

Hétvégén Hágában jártunk. A város különleges, nekem kicsit eklektikus a központja, modern és régi egymás nyakán, a külsőbb részeken diplomatanegyedek, nyugodt, elegáns házak, sok-sok zöld terület. Két dolog kihagyhatatlan: a Mauritshuis, ahol Rembrandt-, Rubens- és Vermeer-képek vannak kiállítva (igen, a Leány gyöngy fülbevalóval is!!!), és a tengerpart.

Scheveningen régen különálló tengerparti falu volt, de aztán összenőtt Hágával, és 15 perc alatt villamossal ki lehet jutni a partra a központból.


Eredetileg nem akartunk belemenni a vízbe (naná, októberben?:)), de engem elkapott valami alattomos hullám, és térdig vizes lettem, úgyhogy "most már mindegy" alapon levettem a csöpögő cipőt-zoknit, Lacó pedig szolidaritást vállalt velem... Úgyhogy volt vízben táncolás, nedves homokban pancsolás, öt évesek voltunk, és imádtuk!!

Brazilizátor (szörnyű, tudom)

Hát én teljesen hülye vagyok... Tanulnom kellene, és helyette brazil szappanoperát generálok (mert persze mikor bukkan rá az ember ilyen agyament honlapra, ha nem a vizsgák előtt!). Íme az eredmény, Gáborral közös a projekt, a legkedvesebb részeink kiemelve:)
/Csináljatok ilyet Ti is, és kérem a gyöngyszemeket kommentbe!!/

"1. rész

Gyurcsány Ferenc továbbra is ellenséges. Pamela Anderson és Csányi Sándor megegyeznek, hogy szerelmespárt fognak játszani Gyurcsány Ferenc Karadzsics előtt, mert Pamela Anderson így akarja őt féltékennyé tenni. Gyurcsány Ferenc és Tatjana vonzalmukat titokban tartják. Megfenyegeti, hogy ha nem fizet neki mindent elmond egy újságírónak. Elviszi őt az étterembe is, ahová Karadzsics és Teréz anya beültek munka után.

2. rész

Petőfi Sándor bemegy a tévébe, és Kis Péter tudomására hozza, hogy Robert Fico tette tönkre az életét. Kis Péter próbál beszélni a feleségével, de az csak a válásra tud gondolni. Lorenzo Yoko Ono lekötelezettje lesz annak vallomása miatt, közben pedig Szili Katalin zsarolásán dolgozik. Karadzsics Kis Péter műsorában újabb támadást indít Robert Fico ellen. Tatjana apja részegen elájul, s agyvérzést kap, majd fél oldala lebénul.

3. rész

Britney Spears tovább küzd Gyurcsány Ferenc szerelméért. A két fiatal, Szili Katalin és ifj. Lorenzo egyenlő arányban részesednek az örökségből. Szili Katalin egy félénk, álmodozó, munkanélküli, de jóravaló teremtés, akit még saját szeretett édesanyja is "szerencsétlen ördögnek" tart. A lány megharagszik, amiért Gyurcsány Ferenc eltitkolta, hogy nős, és nem akarja látni többé. Tatjana érkezésének a Di Carlo családba messzemenő következményei vannak, amelyekből a legfontosabb, hogy megismeri élete szerelmét, és rájön, hogy nem árva, ahogyan azt eddig hitte.

(...)

6. rész

Demján Sándor és Teréz anya össze akarnak házasodni . Yoko Ono felajánlja Karadzsics kijuttatását a börtönből, ha aláír egy nyilatkozatot, melyben őt teszi meg a Mitral-részvények tulajdonosának. Pamela Anderson nem mer kimenni az utcára. Tony Blair és Paris Hilton Bariloche-be akarnak utazni Robert Fico után, aki üzleti ügyben készül oda és Yoko Ono megy vele, Tatjana helyett. A frigyről csak Szili Katalin szülei, Demján Sándor és öccse tudnak.

(...)

9. rész

Semjén Zsolt a családi zűrök elől egy kapcsolatba menekül, ahol Britney Spears a másik fél. A múlt bűneinek árnyékában mindkét nő viszontagságos utat jár be. Mindenki elmegy a kakasviadalra, ahol jól mulatnak. Sokkal közelebb, mint azt bárki gondolná. Lorenzo lelkiismeretfurdalással él a lánya miatt.

(...)

11. rész

Lendvai Ildikó és George Bush összeköltöznek. Gyurcsány Ferenc nem akarja Tatjana házasságát - anyja rábeszélése ellenére sem. Teréz anya Rogán Antal nyakába varrná apja halálát és ezért a saját apját pártfogoló Tatjana is kívül kerül a házból. Szili Katalin teherbe esik, s ezzel kálváriája folytatódik. Scarlett Johansson Denis Richards keresésének ürügyén Gyurcsány Ferenc ágyába próbál kerülni, de ő ellenáll a kísértésnek.

(...)

13. rész

Yoko Ono megtudja, hogy valójában Robert Fico Tatjana igazi gyermekének az apja. Lendvai Ildikó gyanakodva figyeli, miként akarja Rogán Antal Teréz anya csapdáját felállítani. Lorenzo és Dávid Ibolya megbeszélik, hogy menjen vissza hozzá és kezdjenek új életet. A múlt bűneinek árnyékában mindkét nő viszontagságos utat jár be. Britney Spears tovább küzd Gyurcsány Ferenc szerelméért.

(...)

15. rész

Béla bá' a paptól kér tanácsot, hogyan éljen s öltözködjön, ha mihamarabb férjet szeretne találni magának. Scarlett Johansson nem tud beletörődni Mugabe végrendeletébe. Oszama bin Laden kénytelen felfedni a régi titkot. Mindenkit összetört a csalódás, egyedül Mugabe merít erőt belőle. Pamela Anderson a szemébe vágja az igaztalan vádat, miszerint Tatjana 13 évesen elcsábította férjét.

16. rész

Paris Hilton kétségbeejti szüleit. Semjén Zsolt főbelövi magát, nehogy újra börtönbe vessék. Rogán Antal nyomozást indíttat a bank ellen. 18 éves korában Tatjana elhagyja a zárdát, amikor állást kap a gazdag és hatalmas, ámde konzervatív Di Carlo családnál. Az is kiderül, hogy érvényes és jogszerű volt Mugabe házassága.

17. rész

Dávid Ibolya ráébred, igazságtalanul bánt Karadzsics érzelmeivel, ám meglehet, már késő. Karadzsics áthelyezi Yoko Ono helyét az exportrészleghez, hogy minél messzebb legyen tőle, de Yoko Ono éppen ezt akarja elérni. Paris Hilton elfogadja barátai segítségét. Paris Hilton végleg az abortusz mellett dönt, de Miskolc és Tatabánya le akarja beszélni róla. Pamela Anderson családjával visszatér Mexikóba.

(...)

19. rész

Karadzsics nem ér rá, mert hobbijának él, fát vág. Paris Hilton bebizonyítja, hogy méltatlan az ügyvezető igazgató tisztére. Paris Hilton felelősségre vonja anyját, hogy miért nem mondanak el neki semmit, így Paris Hilton is értesül a hírről. Demján Sándor és Teréz anya az esküvőjüket tervezgetik. A lázadó fiatal leányka mostanra gyönyörű ifjú hölgy lett, akinek természete semmit nem változott.

20. rész

Lorenzo Kis Péter esélyeit latolgatja az elnöki posztra. Tatjana kételkedik benne, hogy Lendvai Ildikó valaha is elfogadja nővéreként. Kis Péter tüntetésre buzdítja a károsultakat, akiket Robert Fico bankja tett tönkre. Mugabe informálja a nyomozót a tervekről. Scarlett Johansson Denis Richards keresésének ürügyén Gyurcsány Ferenc ágyába próbál kerülni, de ő ellenáll a kísértésnek. "

Volt még tovább is, mi nagyjából a 60. részig bírtuk, ahol kiderült, hogy George Bush kénytelen hinni Karadzsics bűnösségében...

iskolás

Közeledik az első periódus vége az egyetemen: ma megtartották az utolsó órákat, és 22-23-án vizsgázunk. Egyébként még nem nagyon meséltem az iskoláról, pedig legalább Anitát biztosan érdekli:)
Szerintem három nagy különbség van az otthoni rendszerhez képest:
- negyedévekre (periods) van bontva a tanév, és egy negyedéven belül csak két vagy három tárgyat tanulunk, de azt nagy heti óraszámban. Az idősávok egyébként 45 percesek, ami szuper, végre valahol figyelembe veszik, hogy nagyjából ennyi ideig tud koncentrálni az ember (és ez nem csak az általános iskolából hozott beidegződés, szocpszichóból tanultuk, inert-alert fázis, hm:))
- nagyon nagyon nagyon intenzív az évközi munka, minden héten beadandók, olvasnivalók, prezentációk. Az elején nem volt könnyű belerázódni, ugye otthon nem pont ehhez szoktunk, de most már tetszik. És sok önállóságot várnak el az embertől, nem az órai dolgok visszamondását - szintén erős újdonság a magyar egyetemekhez képest...
- sokkal lazább a légkör, a diákok tényleg részt vesznek az órán, és a tanár partnernek tekinti őket. És nem csak a fiatalabb előadók, de a komoly professzorok is. A kedvencem az ökonometria tanárunk volt, aki csak három hétig tanított minket, mégis, két hét után a 30 fős csoportunkban mindenkit a nevén szólított:)
Hogy nehezebb vagy könnyebb, mint a Közgáz, az nem egyértelmű - majd vizsgák után visszatérünk rá... Most pedig megyek skype-ra, Sáriiiiiiii:))))

Friends will be friends...

A tegnapi nemzetközi vacsi alatt megjelent rajtam néhány fura kiütés, amik aztán azóta sem múltak el, remélem, allergiás vagyok valamelyik egzotikus ételre (bár a holland levesen kívül semmi nagyon furát nem ettem, és a levesben is csak az volt az érdekes, hogy sosem akart elfogyni...). Ma mutattam a pöttyöket Gábornak is, akivel megegyeztünk, hogy biztos halálos. Aztán ebédnél ugyanazzal a kanállal kóstoltuk meg a szószt, és mikor erre felhívtam a figyelmét, így reagált:
"A szárazlepra nem ragályos. Remélem, szárazleprád van. (Kiül az arcomra a döbbenet.) Akarom mondani, remélem, semmi bajod."
Szóval jó, ha az embernek vannak barátai:)

a félreértések eloszlatására:)

Oh, és ha valaki aggódna értem, mert a blog alapján úgy tűnik, hogy én itt kint két dolgot csinálok: bulizom és főzök, annak megnyugtatásul:
- csak átlag háromnaponta főzök, mert osztozunk a fiúkkal:)
- járok rendesen egyetemre, sőt, minden héten beadandókat csinálok, csoportmunkában, ohhh
- és néha alszom is, mert csúnyák a szemeim, ha nem:))
És hiányollak Benneteket.

hogy miért vagyok én mindig fáradt

Juj, a tegnap, az vicces volt! Egyik ismerősöm lakásbúcsúztatót tartott, és hárman a kolinkból elbicikliztünk hozzá. Előtte én csak annyit tudtam, hogy bicajjal 15 perc az út hozzá (az ő elmondása szerint 20, amikor részeg...), gondoltam, az nem lehet olyan bonyolult, majd megfigyelem az útvonalat, és akkor egyedül is haza tudok jönni, ha a többik tovább maradnának. Kell-e mondanom, hogy együtt jöttünk haza, hajnali 5-kor?:) De ez most kivételesen nem az én gyenge akaraterőmön múlott, hanem Patrickon, aki mutatta nekünk az utat odefelé. Ő ugyanis bevezetett minket valami erdőbe, ahol az egyetlen fény a mi lámpánk volt, mindenhol csatornák és tavacskák közvetlenül a gyanúsan kanyargó, elhagyatott ösvényünk mellett, igazi horrorfilmbe illő jelenet... Aztán mikor kikavartunk az erdőből, megérkeztünk a halál..öö...tudjátok... szóval a világ végére, valami iparnegyedszerű környékre, emberek, boltok sehol, ott többször rossz irányba mentünk, aztán átkeltünk egy hídon, majd eltévedtünk, és fel kellett hívnunk a házigazdát, hogy akkor most merre... Ezek után úgy gondoltam, három napi hideg élelem, egy iránytű, két térkép és műholdas kapcsolat nélkül innen egyedül nem kéne hazaindulnom, különösen nem buli után:) Az igazi poén az volt, hogy visszaúton Patrick rájött, hogy van másik útvonal is, ami kihagyja az erdőt és a szocreál szellemvárost, és lazán hazatekertünk tényleg 15 perc alatt! Persze így is jól megáztunk, mert megjött az ősz, a tenger felől fúj a szél, ami esőt hoz és repülőgépeket, a nap kb. 20 órájában. Nyamm.
Ma meg igazi konyhatündér voltam, sütöttem palacsintát a fiúknak, aztán mikor egy fél perc alatt befalták az egyórás főzöcském eredményét, és néztek rám bánatos szemekkel, hogy ők még éééhesek, akkor szépen visszaálltam a konyhapulthoz, és kavartam-sütöttem egy második adagot is. Magamra sem ismerek... Persze azért teljesen nem változtam meg: javasoltam a többi magyarnak, hogy a csütörtöki nemzetközi vacsira zsíroskenyeret csináljunk lilahagymával:)

attól tartok, unalmas

Fura nap volt ma. Úgy ébredtem, hogy senkihez-semmihez nincs kedvem, egyedül akarok lenni - nagyon kollégium ez a hely, és éjjel-nappal együtt vagyunk másokkal, ami az esetek kilencvenkilenc százalékában szuper, mert sosem érzem magam magányosnak... de ma hirtelen elég lett a társasági életből. Úgyhogy reggeli (aha, délben) után elbúcsúztam a többiektől, akik Leidenbe kirándultak ma, és elmentem biciklizni az Amstel-partra. Sütött a nap, és a környék csodálatos, birkák, tehenek, lovak a mezőkön, mindenféle lökött vízi madár a folyóban és a partján.
Aztán mikor meguntam a tekerést, kerestem egy hangulatos stéget paddal, és leültem olvasni. Befejeztem Hrabaltól a Szigorúan ellenőrzött vonatokat (még szülinapomra kaptam Lacótól), most ez a legújabb kedvencem, azt hiszem. Olvassa el mindenki!!! Aztán végigdöglöttem a padon, zenét hallgattam, és ez olyan szuper volt, hogy alig bírtam eljönni, pedig megbeszéltük Edittel, az egyik magyar lánnyal, hogy megyünk aerobicra. Aztán persze kiderült, hogy ma nincs óra, így mehettünk a konditerembe, sok izmos férfiember közé, nagyon felemelő volt:) Utána pedig vacsit csináltunk, elkészült életem első ehető krumplipüréje (tudom, tudom, nem vörösboros marhapörkölt, de nekem ez hatalmas mumus, kérdezzétek meg Sancit vagy Gáborékat...), Lacó pedig csinált ananászos csirkét, nyammmm, ezek után azt hiszem, visszajött az életkedvem. Úgyhogy megyek is az első emeletre, ahová levitorlázott az előbb az erkélyre száradni kitett fél pár csíkos titokzoknim (csak szurkolok, hogy nem szállt be senki szobájába...).

Fényképek

Ma nagyon rendes lánygyermek vagyok, és nem mentem sem salsázni, sem rock caféba, sem brazil buliba, sem ismeretlen ember szülinapjára, inkább megpróbálom magam kialudni, mert tegnap (öö, ma) megint hajnalig fent kukorékoltam (találtam valakit, aki gitározik, és szeret Beatles-t és Simon and Garfunkelt és Nirvanát és Bob Dylant játszani, juhé). De előtte teszek fel fényképeket Belgiumból! Egyébként hatalmas köszönet illeti Lacót, aki az egész utat megszervezte, költségminimalizálós-élménymaximalizálós módon:)

Katedrális Antwerpenben. Érdekes város egyébként, sok gyönyörű épülettel, de valahogy az összhatás mégsem olyan lélegzetelállító, mint lehetne. Túl gyakran bukkan fel rút modern épület a legszebb régiek mellett. De van egy szuper parkjuk, ahol egy kb. térdig érő kerítés mögött nyuszik szaladgálnak:) És népes haszid zsidó közösség él a városban, akik még mindig a hagyományos viseletben járnak az utcán, a hozzám hasonló látogatók legnagyobb bámulatára:

Brugge viszont tényleg meseszép, annyira, hogy az már nem is igazi:) Brugge éjszaka:

...és nappal, a harangtoronyból, ahová hősiesen felmásztunk:

És ettünk persze sült krumplit és belga gofrit, este pedig beültünk egy kocsmába, ahol 100 különböző sört árultak, és kipróbáltunk ilyen 12 százalékosat meg málnaízűt is:) Szóval pofátlanul jó volt nekünk:)

rózsás kilátások

Ma megkaptam a holland TB-számomat! Ez (amellett hogy milyen jól hangzik már, hehe) azt jelenti, hogy dolgozhatok hivatalos szerződéssel. Ami itt elég jó ötlet lenne, mert a holland állam nagyon bőkezűen támogatja a dolgozó diákokat. Úgyhogy kicsit felturbózom az angol önéletrajzomat, és elkezdek körülnézni. Persze valószínűleg nem az ABN Amro-hoz fognak felvenni gyakornoknak, sokkal inkább mosogatni fogok az Uilenstede Café-ban:) Mindegy, ha az ember az éhenhalás ellen is kevés Erasmus ösztöndíja mellett még utazgatni szeretne, akkor nem nagyon van más mód, azt hiszem. (És be ne merje valaki kommentelni, hogy ott a vörös lámpás negyed is a remek karrierlehetőségeivel:)))

öhmm...

Hát az meg milyen már, hogy délután van, és nekem tanulnom kellene, és ha valaki belép a szobámba, az ajtónyitással olyan fűszag jön be a folyosóról, hogy ki kell szellőztetnem?:))) Néhány folyosótársamnak durva napja van, azt hiszem.
Egyébként most megint sok mesélnivaló lenne, egyetemről, Lacó szülinapjáról, hétvégi kirándulásról (Antwerpen és Brugge!!!!!!), de tegnap bementünk Amszterdamba este, és sikerült hajnali 4-kor hazakeverednünk, hogy aztán még melegszendvicset együnk Bob Dylan-t hallgatva... aminek nem meglepő következménye, hogy most mindenhez túl fáradt vagyok:( De majd összeszedem magam, és akkor lesz sok-sok fénykép, mert olyan gyönyörű volt Belgiumban, hogy muszáj megosztanom.
És hiányoztok, és akarok Nektek küldeni képeslapot, már vettem is párat bélyeggel, úgyhogy aki szeretne kapni, az írja le nekem a címét! Anitáét tudom:) Böbim, ha Te a Kinizsiben vagy, akkor a Tiédet is. Sári pedig választhat, hogy a pesti vagy az egerszegi címre kéri, ha az előbbi, kérek szépen irányítószámot!

háziasszonyosodás

Ma van Lacó szülinapja, és csináltam krumplisalátát és sült csirkét a fél folyosónak, és mindenki teljesen imádta! Rózsacsokrokat az öltözőmbe:))

(Azt most hagyjuk, hogy mit össze nem szenvedtem a nyers hússal...)

Hm, a közösségi élet a Guesthouse-ban egyre jobb:)) Ez mondjuk azt is jelenti, hogy túl keveset alszom és túl sokat iszom mostanában.
Úgyhogy most megyek is aludni:))

(De azt még muszáj, hogy a két távolságtartó holland közül a távolságtartóbbik ma megkérdezte, hogy milyen volt a hétvégém, aztán mellénk ült az órán! Kezdek integrálódni???:))

egyetemista

Azt hiszem, elkezdődött az egyetem. De úgy istenigazából... Tegnap órákig szenvedtünk a beadandóinkkal, persze itt minden tantárgyból csoportban kell dolgozni, és hogy utálom én azt!! Mikróból nemzetközis kiscsoportot csináltunk, és szerintem jól megleszünk így együtt, de ökonometriából Nicolas-val ketten lettünk volna csak, és összekerültünk még két holland fiúval, akik hozzák a sztereotípiát, vagyis nem nagyon barátkoznak a kötelezőn felül - de az egyikük ért a számítógépekhez, és talán ez fontosabb:) Amúgy amennyire nevetségesen könnyűnek tűnt az első egy-két előadás, annyira komoly önálló munkát várnak el tőlünk. Háát, még meg kell szoknom..

Tegnap este buli volt itt Uilenstede-ben, ahol lakunk, egyre több nyelven tanulom meg, hogy Egészségedre! Én is megkísérelem magyarra tanítani a többieket, több-kevesebb sikerrel, tegnap az egyik lengyel fiú már majdnem megtanulta, hogy "Sörre bor, mindenkor, Borra sör, meggyötör". Erős hangsúly a majdnemen.

Beszélgettünk aztán sok másik magyarral, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk itt, és értékes ismeretségre tettünk szert Gergő személyében, akinek van pálinkája, és szeret főzni:)) Nagyon lelkes lett, mikor megtudta, hogy mi itt a hetediken gyakran főzünk egymásnak, és mondta, hogy szeretne beszállni a food exchange-be, mondjuk csinálna harcsapaprikást túróscsuszával - azonnal megadtam neki az msn-címem!:))

azt ne mondd, hogy otthon süt a nap

A bikinim kint lóg az erkélyen, ahová kitettem száradni vasárnap, és ázik szépen szarrá az esőben. Én meg nézem, és azon gondolkodom, hogy most, hogy az utolsó szép hétvégével végleg elmúlt a nyár, már egész évben november lesz?
(Ma ide-oda bicikliztünk a városban, aztán vásároltunk a piacon, végig esőben, és hiába volt hamisítatlan holland érzés, mégsem nagyon tetszett a dolog...)

vázlatos, de nem eléggé

Egyébként mégsem mentünk Belgiumba, mert volt helyette mindenféle program itt Amszterdamban. Úgy kezdődött, hogy elmentünk a Faculty Introduction Day-re. A prrogramban az állt, hogy valami három napos móka lesz, rettegtünk, hogy három nap adminisztráció, töketlenkedés, várakozás, hát tudjátok, mint otthon:)
Ehelyett a nemzetközi iroda ügyintézője, egy kedves fiatal nő három pillanat alatt lezavarta a formaságokat, utána mesélt Amszterdamról, majd a finom ebéd után átadott minket a közgazdászok helyi diákszervezetének, az Aureusnak. És azután nem sok szó esett adminisztrációról:)
Volt palacsintázás, kocsmatúra (végre mutattak nekünk egy helyet, ahol majdnem megfizethető a sör!), hajós városnézés a csatornákon (sajnos a kocsmatúra másnapján, elég reggel, úgyhogy azt kevéssé értékeltük...), Rijksmuseum, ahol láttunk Rembrandtot és Vermeert (!!!!!!), ráadásul egy szuper idegenvezetővel, aki nem az évszámokra és az ecsetkezelésre koncentrált, hanem például mesélt a korabeli szimbolikáról (egy teljesen ártatlannak kinéző zsánerképről például kiderült, hogy erős erotikus töltettel bírt a korabeliek számára), séta a helyi Váci utcán (pfuj) és az egyik legnagyobb piacon, aztán valami thai mogyoróvajas csirke vacsira, este pedig buli a Paradiso-ban, az egyik legnépszerűbb helyi klubban. A hely különlegessége, hogy egy egykori templomot alakítottak át, kívülről még mindig annak néz ki. Az egyik kísérőnk mesélte, hogy Amszterdamban egyre kevesebb ember jár misére, a templomok üresen állnak, és az állam tulajdonában levő templomépületeket értékesítik különböző célokra - na és hát mit lehet kezdeni egy jól hangszigetelt, nagy befogadóképességű épülettel a város szívében?:) Nem tudom, sértő lehet-e ez a helyi keresztények számára, de hát elég korlátolt lenne azt mondani, hogy Isten valami épületben lakik, és ha az emberek nem ott keresik (ha keresik egyáltalán), akkor a templom amúgy is csak egy kőépület. Bár hallottam olyat is, hogy egy másik hasonló klubban a Szűz Mária szobor mellett áll közvetlenül az óvszerautomata - ez mondjuk nekem is elég provokatív. A buli egyébként elég közepes volt, kibírhatatlan nagy tömeg és szar zene, derekasan próbáltuk élvezni, de végül kettőkor feladtuk, és kiverekedtük magunkat a helyről (ennyi embert látni egy templomban, hmm..bocs.)
Másnap aztán piknik az egyik helyi parkban, körülöttünk mindenhol emberek, az amszterdamiak nem vesztegetik az időt, ha véletlenül kisüt a nap, elözönlik a zöldterületeket, olyan jó látni, hogy tényleg élnek a városban, valami magasabb formájú létezés... Délután bowling, húú, elég béna voltam, de élveztem, szerintem megyünk még! Este pedig Tamásék búcsú-barbeque-t rendeztek, Lacó végre enyhíthette húshiányát:)
Szombat este kimentünk az Uitmarktra, egy háromnapos fesztiválra, ami az új kulturális szezon nyitányát jelenti itt (egyébként gyakorlatilag mindig van valami fesztivál itt, hihetetlen, ráadásul a legtöbb program ingyenes), és egy szabadtéri vetítésen elkezdtük nézni az Across the Universe-t, egy Beatles-dalokra épülő musicalt, ami az elején nyálas volt, aztán kezdett izgalmasan elvont lenni, de addigra csontig fagytunk, úgyhogy a felénél haza kellett mennünk megmelegedni, csíra kis külföldiek, akik nem visznek magukkal pokrócot:) Hazafelé persze eltévedtünk bringával, mert én mondtam, merre kell menni, sebaj, Amszerdam by night!
Tegnap aztán kihasználtuk a valószínűleg utolsó meleg nyári napot, és kibicikliztünk egy közeli strandra, Zandwoort an Zee-re, pancsoltunk az Északi-tengerben, mmmm, mmmm, mmmm..... Nagyon szép nap volt.
Ma aztán elkezdődött az egyetem. Mázlista otthoniak, akik még pihentek:) Na jó, mázlista én is:)
Az első periódusban (olyan negyedévszerű) két tárgyam van, Microeconomics for Policy és Advanced Methods for Economic Research, az első olyan mikró alapozás, kicsit matekosan, és sajnos egy Gyurcsányra nagyon hasonlító fickó tartja, a másik meg ökonometria, gyakorlatilag ugyanazokkal a témákkal, mint otthon, de itt a beadandókhoz használni kell egy statisztikai szoftvert, ennek örülök, legalább megtanulom a gyakorlatban alkalmazni azt, amit elvileg már megtanítottak nekünk:) Az izgalmasabb része majd a második periódusban jön, makró és spec. kurzus, jóléti állam és egészségügy.
Holnap pedig megyünk piacra, és végre csinálok almás sügérfilét! Szurkoljatok:)

egy-két fotó

Rájöttem, hogyan kell fényképeket feltenni, úgyhogy most gyorsan gyakorlok is, de csak picit, mert az igazán klassz képeket Lacó csinálta, aki most elment floorballozni, szóval arra még várni kell. Addig is:Igen, ezek azok. Handmade art condoms, hogy egészen pontos legyek. Tessék válogatni, kinek milyet hozzak ajándékba!:)



Ez pedig egy tipikus utcarészlet, csatornával, szép házakkal, lakóhajókkal - Amszterdam tényleg gyönyörű!


Ezen meg nem nagyon látszik, de a vörös lámpás negyedben készült, a szivárványszínű zászlók nem véletlenül vannak ott, ez a melegek utcája. Egyedül itt mertem fényképezni, mert itt nem voltak lányok (a kirakatokat szigorúan tilos fotózni).

:)

Ma homokvárat építettünk az Északi-tenger partján...

az időjárásról

Erről muszáj, mert a hollandoknak állandó témájuk, és meg kell próbálnom asszimilálódni:) Egyébként ma a pénztáros néni nem jött rá, hogy külföldi vagyok - értsd: megtanultam hollandul a jó napot-köszönöm kombinációt, és szőke vagyok... Tehát:
A holland időjárás teljesen szeszélyes, az egyik csajszi találó megjegyzése szerint "ha nem tetszik az időjárás, várj 5 percet, biztosan más lesz". Nagyon sokat esik az eső, szinte mindig fúj a szél, a felhők szédítő sebességgel futnak az égen - és ritkán süt a nap, nagy bánatomra. Amúgy teljesen őszies volt ez az elmúlt hét, póló-pulcsi-hosszúnadrág idő, és már megszoktam, hogy nem léphetek ki az ajtón az eső elleni sapkám meg ernyő nélkül. Egyelőre amúgy jó, nem hiányzik a kánikula, de félek egy kicsit a novembertől.
A novemberről jut eszembe: megnéztük, mennyibe kerül a Thalys Párizsba, és ha most foglaljuk le november végére a jegyet, 100 euróból ketten megfordulunk!! Úgyhogy ha egy kicsit spórolunk, beleférhet, juj, izgatott:) Hétvégén pedig Belgiumba szeretnénk kirándulni, az egyik szinttársunk ajánlott olcsó buszjáratokat, Antwerpen-Brüsszel-Brugge útvonalat szeretnék, majd meglátjuk, tervezgetési fázis van.
És majd teszek fel fényképeket is, de most megyek aludni, holnap egyetemi eligazítás lesz.
(Note: az otthoni Neptun megint nem működik, hát persze. Meg sem lepődtem...)

és még...

Azóta aztán sok-sok minden történt, voltunk Lacóval és néhány itteni magyarral salsázni, olyan nagyon amszterdami érzés volt hajnalig táncolni, aztán a ködös éjszakában a csatornaparton hazabiciklizni:) Az mondjuk más kérdés, hogy Lacó kölcsönbringája majdnem szétesett útközben... Hétfőn pedig kirándultunk Utrechtbe, gyönyörű festői város, vicces dómmal (van egy különálló hatalmas harangtorony, aztán egy kis tér, végül a templomhajó egy darabja - még az 1600-as években egy szélvihar összedöntötte (!) a középső részt, a romok 150 évig hevertek a város szívében, mire a lakosok eldöntötték, hogy nem építik újjá, csak a megmaradt darabokat restaurálják...), aminek a tornyába százezer lépcsőn (de legalább 465) felmásztunk, mondjuk a kilátás minden szenvedést megért!! No igen, és lehet találgatni, hogy milyen célt szolgál most az egykori püspöki kápolna? Hát ki lehet bérelni, rendezvények, bulik, esküvők számára - igen, Hollandia szekularizált ország:)
Ma pedig brazil táncoktatáson voltunk, egy elképesztő fickó tartotta, olyan videóklip-táncos fekete brazil fiú, pálmafa-fejjel, durva angollal - szuper volt!! Kellett is nagyon, mert előző este a városban voltunk, és nagyon keveset aludtam, szóval szükségem volt egy kis energizálásra...
Egyébként egyre jobban megszokjuk az itteni életünket, felderítettük az élelmiszerboltokat, voltunk a piacon, és lassan a biciklimmel is összeszokunk (bár most megdöglött az egyik kereke, de holnap megcsinálják nekem...). Nem fogjátok elhinni, de sokat főzünk, igen, én is, és a fiúk szerint finom a főztöm! Eddig zöldbab főzeléket és karfiollevest csináltam (meg zacskós tésztát, de azt hiszem, az nem számít...), de csütörtökre be van tervezve az almás sügérfilé:) A mai vacsi egyébként nagyon kollégista hangulatú volt, én főztem a levest, Gábor a milánóit, Sebastian, az argentin fiú adta a bort, Lacó pedig a desszertet:) A folyosónkra a múltkori állapothoz képest még érkezett egy amerikai lány és két lengyel, és meglepő módon továbbra is mindenki szimpatikus! És minden nap hálát adok, hogy nem a nyolcadikon lakom:)

van netem

Ma végre vettünk kábelt, úgyhogy talán egyszerűbb lesz nethez jutni, mint eddig (Gábortól elkuncsorogni az övét, megpróbálni wifit lopni, ilyenek...), és megpróbálok többet is írni, hogy Ti is örüljetek:) De ha nem kommenteltek, megsértődöm, és nem lesz több érdekfeszítő beszámoló (azt meg nem ér mondani, hogy az eddigiek sem azok, phh...).
Ezeket még a napokban írtam, csak nem volt internet, úgyhogy csak most teszem fel:

Amszterdam

Az első pillanattól kezdve tetszett a város. A villamosból néztük végig először, és már akkor feltűnt, amit azóta is bámulok: Amszterdam tele van zöldterülettel! Sok nagy park, és a csatornák mentén mindenütt fák… és kacsák, sirályok, hattyúk, a város szívében is. Vannak koszosabb csatornák is, de összességében tiszta és rendezett a város, kutyaszart nem is láttunk, és a levegő milliószor jobb, mint Budapesten. Kevés a kocsi, és az autóvezetők udvariasak – nem úgy, mint a biciklisek, akik itt a fő veszélyforrást jelentik a gyalogosokra:) De már vettem biciklit, olyan, hogy otthon a koldus is felháborodottan visszautasítaná, de itt abszolút beleillik a mezőnybe, tényleg elképesztő ócska biciklikkel járnak az emberek, és még ezeket a rozsdás, kontrafékes, váltó nélküli darabokat is két-három lakattal védik.

A biciklik, a parkok és a fűszag mellett a nagy nyüzsgés jellemző még a városra: tele van közösségi terekkel, amiket az emberek használnak is, mindenütt sétálnak, üldögélnek, kávéházak-kocsmák teraszain beszélgetnek, tele van élettel az egész, minden napszakban. És én még azt hittem, Pest a jó hely:)

A város egyébként még annál is liberálisabb, mint ahogy elképzeltem: a vörös lámpás negyedben például egy templom közvetlen tőszomszédságában állnak a lányok a kirakatokban (a kínálat egyébként nagyon vegyes, a meglepően szép nőktől az egészen ijesztő, öreg, kövér, ronda, elhasznált kurvákig minden előfordul, és persze minden náció képviselteti magát, van külön dél-amerikai és fekete negyed is).(Update: Gábor volt ilyen sztorizós városnézésen, és ott mondták, hogy ennek az elrendezésnek teljesen praktikus okai vannak: a matróz végigment a negyeden, nőzött, ivott, verekedett, aztán mielőtt újra hajóra szállt volna, gyorsan bement a templomba meggyónni, biztos, ami biztos. És ez állítólag mostanában is hasonlóan működik, azzal a különbséggel, hogy nem csak a matrózok csinálják…). A másik kedvencünk a templom oldalába épített kávézó volt (ott, ahol nálunk kb. a sekrestye lenne..), meg a vörös lámpás negyed szívében elhelyezett bölcsőde – hadd tanulja meg az életet korán a gyermek??... Amin még sokat röhögtünk, az a dohányzás elleni szabályozás hatása a coffeeshopokra: a kocsmákból, kávézókból kitiltották a cigarettázást, ezért a coffeeshopokban már csak tiszta, dohánnyal nem kevert cuccot árusítanak – mert ez így ugye sokkal jobb az egészségednek:)

Szállásunk

Amstelveenben lakunk, a város szélén, körülöttünk sok-sok zöld, teljesen más érzés, mint a Rádayban, különösen azért, mert a hetediken lakunk, gyönyörű kilátással, és a szobám egyik fala csupa ablak, és erkélyünk is van (Anita, Böbi, el tudjátok képzelni, micsoda váltás ez a remek tűzfal után..). A szállás egyébként meglepően fapados, havi 300 euróért meg különösen khmm puritán, koedukált zuhanyzók, enyhén retkes konyha – de a legnagyobb szomorúságom a vajszínű „sötétítőfüggöny” és a repülők. Schiphol, a reptér nagyon közel van, és felettünk szállnak el a landoló gépek, nagyon közel, nagyon hangosan, nagyon sokszor. Állítólag meg lehet szokni, hát én egyelőre visítani tudnék tőlük, Gábortól már kértem felvilágosítást, milyen fegyverrel lehetne lelőni őket… A fiúk meg végképp a sírba visznek, mikor elzúg felettünk egy különösen nagy, hangos dög, és elkezdenek örülni, hogy jéé, ez vajon egy Jumbo Jet?

A szobabeosztással egyébként szerencsénk volt, mindhárman egy szintre kerültünk, Lacó mellettem lakik, Gábor velem szemben. A folyosótársaink is nagyon szimpatikusak, egyelőre egy indiai, egy lengyel, két osztrák (de lehet, hogy az egyikük német, elbizonytalanodtam..), egy argentin és egy amerikai a felhozatal, de két szoba még üres. Felettünk, a nyolcadikon laknak az igazi party animal emberek, ami jó hír, mert így bármikor csatlakozhatunk a mókához, viszont nem részesülünk a negatívumokból, ld. zaj, kosz, füst:)

A szállás nagy előnye, hogy közel van az egyetem, villamossal 3 megálló, gyalog sem több 15 percnél, bringával még kevesebb. Az épületünktől egy ugrásra van egy szuper tornaterem, biztosan járni fogok aerobicra, a bemutató óra nagyon jó volt, és ha minden igaz, a közelben lesz lehetőség táncolni tanulni is. Egyébként meg lehet menni futni is a környéken, eddig kétszer vettem rá magam, hogy csatlakozzak a fiúkhoz, majdnem odadöglöttem, de talán majd javulok…

életjel

Jelentem, élek:)
És írtam volna eddig is, csak annyi időm sosem volt, hogy rendesen beszámoljak mindenről, ami az utolsó bejegyzés óta történt. Persze elegendő időm most sincs, de azért próbálkozom.

Sziget, aug.13.
Sári, Élő Könyvtár (Zsolt, a volt bankrabló, akit többször is meghosszabbítottak nekünk, olyan jól elbeszélgettünk), ALANIS MORISSETTE, a legszebb szülinapi ajándék:)

Másnap Lacóékkal szülinapozás jópofa étteremben, ahol teknősök mászkáltak az asztalok között, és én is kaptam tortát, marcipán Malackával!

15-én délelőtt utolsó kétségbeesett próbálkozások Lacó anyukája részéről, hogy még valamit bepakoljon nekünk, és még kétségbeesettebb ellenállás Lacó részéről:) ("Rakjunk el még egy citromot az első napi teához!" "Nem, nem fogok még egy citromot is cipelni." "Akkor kivegyem a cukrot is?" "Milyen cukrot?? Ugye nem pakoltál el egy zacskó cukrot??"... és hasonlók). Aztán elindultunk, tényleg kényelmes OrangeWays-zel, Bécsben összeszedtük Gábort is, aki végül nem késte le a csatlakozást, de a dugóban ücsörgés miatt nem sokon múlt, én meg persze izgultam. Végül a tervezettnél hamarabb, 19 óra utazás után értünk Amszterdamba, eléggé mosott szar állapotban - bár tudtam aludni picit a buszon, hiába nyafogtam előtte órákig a fiúknak, hogy én buszon-vonaton neem, és hogy maradjanak velem ébren:)
Amszterdamban elvergődtünk a szállásunkra, így utólag nem tudom, hogyan bírtuk el a cuccainkat, aztán beköltözés, este pedig találkozás Michaellel és a barátjával, Florennal - olyan jó volt Michaelt újra látni, nagyon jól elbeszélgettünk, és meghívtak minket magukhoz Franciaországba, húú, nagyon remélem, hogy lesz rá pénzünk (lesz, ha a föld alól is, de lesz!!!).

Azóta aztán nagyjából berendezkedtünk, felderítettük a környéket, elkezdtük bebarangolni a várost, közben ismerkedünk a többiekkel, és tervezzük a sulikezdésig hátra lévő napok programját.

miért érdemes MÁV-val utazni, avagy kis magyar szociográfia

Csekélyke 7 órát töltöttem a mai napomból vonatozással. És a szombathelyi IC ma is késett, bár csak 1 órát, ami ugye határozott előrelépés a legutóbbi alkalomhoz képest... Nem baj, az ilyen közös szopások mindig összekovácsolják az utazóközönséget, múltkor a mellettem ülő jogász lánnyal barátkoztunk össze, most meg egy idős házaspárral beszélgettem. A néni teljesen ártalmatlannak tűnt, az unokájáról kezdett mesélni, és nem is fogtam gyanút addig, míg rá nem tért a rákból kigyógyult menyére, aki nem tud szexuális életet élni... Az, hogy ezután elmesélte saját és családja teljes élettörténetét (házasságok, válások, mostohamindenfélék, sok fura famille recomposée), már meg sem lepett. A néni kitárulkozására kétféle magyarázatot tudok:
1, Hihetetlen empatikus képességekkel rendelkezem, egyszerűen megnyílnak előttem az emberek, érezvén a belőlem áradó megértést és érdeklődést. Pszichológusnak kellene mennem.
2, A néni egyszerűen ostoba, tapintatlan, és fogalma sincs, mit érdemes megosztani vadidegenekkel a vonaton.
Attól tartok, a második verzió a valószínűbb...

mi az, hogy boldog..

Száz mosoly napja..
Timivel, aki utódom cégnél, először kínunkban, hogy semmi nem működik, aztán igazi csajszis visongással, mikor végre sikerült belépni az új ID-vel...
Búcsúzás munkatársaktól, Ádámtól és Balázstól búcsúcsoki (mégsem karaj..), aztán elköszönések, néhány igazi mosollyal a sok kényszeredett között, egy év után, "hiányozni fogsz. Upstream":)
Aztán Erika, Nehru-part. Ha hátizsákkal bejárnám a világot, őt kérném meg, hogy jöjjön velem, azt hiszem.

rózsaszín szárnyas, káeurópában

Találkoztunk ma csajszikkal, klassz volt nagyon. És teljesen meghatódtam, mert kaptam tőlük meglepetést: Anitától csokit (hja, két év együttélés alatt elég jól kiismert, csokit mindig, minden mennyiségben), Böbitől meg csinos nyakláncot (és nem hiszitek el, de mivel nem tudta eldönteni a boltban, hogy a kettő lánc közül melyik tetszene nekem jobban, megvette mindkettőt, hogy én választhassam ki!!), és zabálnivaló rózsaszín szárnyas malacot. Szóval agyon vagyok kényeztetve, vigyorog.
Edzésről hazafelé pedig a villamoson beszélgettem egy vak nővel. Nagyon csúnya, torz volt a szeme, elsőre hajléktalannak néztem, meg is ijedtem, amikor kérdezte, hány óra, azt hittem, kéregetni akar - gyanakvó pesti dög leszek lassan, még szerencse, hogy nem küldtem el, mert tényleg csak beszélgetni szeretett volna. Mesélt mindenfélét magáról, intézeti lány volt, és valaki megtámadta, akkor vakult meg ("20 forintért megölik az embert", ez Európa??). Egyébként fura volt, mesélt valakiről, és hozzátette, hogy erdélyi cigány az illető. Aztán gyorsan megjegyezte, hogy nem nézi le emiatt, hiszen ő is cigány félig - de nem erdélyi! Ő muzsikás, hála istennek.
Ilyenkor mindig rájövök, hogy lószart se tudok a világról, amiben élek, eszembe nem jutott volna, hogy jobb muzsikás cigánynak lenni, mint erdélyinek. Vajon azok tudják ezt, akik a nagy nyilvánosság előtt beszélnek úgy általában a "cigánykérdéséről", vagy ami még jobb, a "cigánybűnözés"-ről??

És azt még el is felejtettem mondani, hogy milyen földöntúli érzés előadni egy jegyirodában, hogy a barátod (aki egy évvel idősebb nálad, ez látszik is rajta, és csöppet sem hasonlít rád) nem más, mint az ÖCSÉD. Pedig muszáj volt, mert Sanci üdülési csekkjét is felhasználtuk ma, amikor megvettük a Sziget-jegyeket. A csekken meg ugye nagy betűkkel rajta, hogy másra át nem ruházható, stb. De az azért erős, hogy a sikeres tranzakció után úgy fog kézen az utcán Lacó, hogy gyere, nővérkém... Brr.

a hősök emlékére...

Ma annyi minden volt.
Olvastam novellát egy szerzőtől, aki antiszemitának indult, aztán később a keresztény-nemzeti oldalt támadta maró gúnnyal (ha elárulom, hogy imádtam az írását, lehet tippelni, melyik korszakából való). Egy padon találtak rá a második világháború vége felé. Éhen halt.
Gyűjtögettem aztán francia cikkeket a subprime-ról és a lakáspiacukról - nagyon sokat felejtettem, meg aztán pénzügyi szakzsargont nem is tudtam soha, szenvedek.
Délután megnéztük a Szépművészetiben a Test és lélek c. fotókiállítást, nagyon tetszett, Capa elképesztő. Ha nagy leszek, lesz egy ilyen albumom, mind ezekkel a fotókkal (értékesebb lesz a könyv, mint a könyvespolc, az már látszik...). Aztán fényképezkedtünk új szemüvegeinkben a Hősök terén, ahol a következő párbeszéd is elhangzott:
- Te, az ott mi a tér közepén?
- Nem tudom, nyilvános vécé, nem?
- Nee már, a Hősök tere kellős közepén?
- Miért, akkor mi? Valami sír?
Megnéztük, nagy emléktábla volt, "A hősök emlékére". Azért megnyugtató, hogy mégsem budi, bár messziről tényleg arra hasonlít, pont olyan a kerítése...

oh, BASSZUS

Az addig oké, hogy gyökérkezelni kell a szerencsétlen jobb felső négyesemet (mert ilyen szakszavakat is tudok már...),
még az is rendben, hogy ez keresztülvágta az egész következő heti programomat, és agyonérzéstelenített fejjel megyek ki majd szerdán Szigetre, ha nem pusztulok el valahol a Budapest-Szekszárd-Budapest-Szombathely-Budapest táv teljesítése közben (pedig amúgy is rosszban vagyok a MÁV-val a múltkori két órás IC-késés óta)..

de hogy ez ENNYIBE kerüljön???

két listám

Csináltam egy listát a tennivalókról, és szuper érzés, hogy egyre rövidül:) Ma kihúzhatom:
- a buszjegyet
- a támogatási szerződést és a learning agreementet
- a pénzügykutatós összefoglalót
- és kis csúsztatással a fogorvost is, mert bár csak holnap megyek, de oda úgyis az időpontkérés a nagy szám (sosem voltam még fogorvosnál igaziból, azt hiszem, az iskolás kötelező ellenőrzés nem nagyon számít annak.. Holnaptól szerintem gazdagabb leszek egy-két tömött foggal -tuti, hogy fájni fog, ehh, még sosem volt-, és szegényebb egy csomó pénzzel. A fogorvos meglepően jó fej és segítőkész volt a telefonban, Lacó mondta is, hogy biztos veszett drága lesz:)
Amúgy az utazási irodában, ahol a buszjegyeket vettük, nem lehetett kártyával fizetni (próbáltuk elképzelni, milyen lehet, amikor egy négygyermekes család cash-ben kifizeti a thaiföldi nyaralást...). Viszont meséltek tanulságos sztorit az OrangeWays-ről: az utasok elmentek pisilni az egyik megálló alkalmával, a busz meg nem várta meg őket, úgyhogy szépen ottmaradtak.. Lenyűgöző kilátások. A "mit vigyek"-listámra felkerül a pelenka és a bili is???

palacsinta

Sütöttem ma palacsintát. A"csomómentesre keverjük" része nem nagyon jött össze, meg vastag is lett, de ez még mindig határozott előrelépés Siófokhoz képest. Ott már összekevertem a lisztet a tejjel, sóval-cukorral, ásványvízzel, és megpróbáltam beleütni a tojást - amikor kiderült, hogy kemény tojást csomagolt nekünk Lacó anyukája. Szombat este volt, külváros, éjjel-nappali sehol. Pizzát vacsoráztunk:) De a Sangriám, amit csináltam nekünk, finom volt, legalább.
Most azzal vigasztalom magam, hogy Hollandiában majd úgyis megtanulok főzni, mert muszáj lesz. Vagy esetleg reménykedhetek, hogy Lacó és Gábor megtanul...