tanmese

Ma este elmentem sétálni az egyik kolis társsal, és hazafelé "Rövidítsünk!" felkiáltással bekavartunk valami sportcentrum szigorúan magánterületére. Teniszpályák és labirintus-tuják között mászkáltunk, aztán kijutottunk egy golfpályára! És volt szép szögesdrótos kerítés is, az egyetlen átmászható részen hatalmas, gusztustalan pókkal, úgyhogy elkezdtünk sétálni a pályán, hogy hátha lesz alkalmasabb kijárat. Gondoltuk, ha jönnek a rendőrök, majd azt mondjuk, eltévedtünk - aztán ezt az opciót is kizártuk, mert belegereblyéztük az egyik zászló körülötti homokos placcra, hogy Fuck the police (gondolhatjátok, hogy nem én találtam ki a szöveget, inkább valami szmájlira gondoltam volna magamtól...). Végül egy keskeny, síkos pallón kellett átkelnünk, hogy kijussunk a csatornák által határolt pályáról, ami nekem még nem is volt olyan nagy kihívás, de Patrick iszonyú másnaposan és némi vádligörccsel megáldva eléggé szenvedett (én meg rendes gyerek voltam, és próbáltam segíteni neki, és csak halkan szurkoltam, hogy bele ne rántson engem is). Szóval a nap tanulsága: a rövidebb út nem mindig a helyes választás. Jó éjszakát, gyerekek:))

Egyébként meg tanulok, és uuuaahh, ma egy fél nap alatt másfél cikket sikerült feldolgoznom, jaj, kérek szépen bátorítást és felvidítást!!!