:)

Ma homokvárat építettünk az Északi-tenger partján...

az időjárásról

Erről muszáj, mert a hollandoknak állandó témájuk, és meg kell próbálnom asszimilálódni:) Egyébként ma a pénztáros néni nem jött rá, hogy külföldi vagyok - értsd: megtanultam hollandul a jó napot-köszönöm kombinációt, és szőke vagyok... Tehát:
A holland időjárás teljesen szeszélyes, az egyik csajszi találó megjegyzése szerint "ha nem tetszik az időjárás, várj 5 percet, biztosan más lesz". Nagyon sokat esik az eső, szinte mindig fúj a szél, a felhők szédítő sebességgel futnak az égen - és ritkán süt a nap, nagy bánatomra. Amúgy teljesen őszies volt ez az elmúlt hét, póló-pulcsi-hosszúnadrág idő, és már megszoktam, hogy nem léphetek ki az ajtón az eső elleni sapkám meg ernyő nélkül. Egyelőre amúgy jó, nem hiányzik a kánikula, de félek egy kicsit a novembertől.
A novemberről jut eszembe: megnéztük, mennyibe kerül a Thalys Párizsba, és ha most foglaljuk le november végére a jegyet, 100 euróból ketten megfordulunk!! Úgyhogy ha egy kicsit spórolunk, beleférhet, juj, izgatott:) Hétvégén pedig Belgiumba szeretnénk kirándulni, az egyik szinttársunk ajánlott olcsó buszjáratokat, Antwerpen-Brüsszel-Brugge útvonalat szeretnék, majd meglátjuk, tervezgetési fázis van.
És majd teszek fel fényképeket is, de most megyek aludni, holnap egyetemi eligazítás lesz.
(Note: az otthoni Neptun megint nem működik, hát persze. Meg sem lepődtem...)

és még...

Azóta aztán sok-sok minden történt, voltunk Lacóval és néhány itteni magyarral salsázni, olyan nagyon amszterdami érzés volt hajnalig táncolni, aztán a ködös éjszakában a csatornaparton hazabiciklizni:) Az mondjuk más kérdés, hogy Lacó kölcsönbringája majdnem szétesett útközben... Hétfőn pedig kirándultunk Utrechtbe, gyönyörű festői város, vicces dómmal (van egy különálló hatalmas harangtorony, aztán egy kis tér, végül a templomhajó egy darabja - még az 1600-as években egy szélvihar összedöntötte (!) a középső részt, a romok 150 évig hevertek a város szívében, mire a lakosok eldöntötték, hogy nem építik újjá, csak a megmaradt darabokat restaurálják...), aminek a tornyába százezer lépcsőn (de legalább 465) felmásztunk, mondjuk a kilátás minden szenvedést megért!! No igen, és lehet találgatni, hogy milyen célt szolgál most az egykori püspöki kápolna? Hát ki lehet bérelni, rendezvények, bulik, esküvők számára - igen, Hollandia szekularizált ország:)
Ma pedig brazil táncoktatáson voltunk, egy elképesztő fickó tartotta, olyan videóklip-táncos fekete brazil fiú, pálmafa-fejjel, durva angollal - szuper volt!! Kellett is nagyon, mert előző este a városban voltunk, és nagyon keveset aludtam, szóval szükségem volt egy kis energizálásra...
Egyébként egyre jobban megszokjuk az itteni életünket, felderítettük az élelmiszerboltokat, voltunk a piacon, és lassan a biciklimmel is összeszokunk (bár most megdöglött az egyik kereke, de holnap megcsinálják nekem...). Nem fogjátok elhinni, de sokat főzünk, igen, én is, és a fiúk szerint finom a főztöm! Eddig zöldbab főzeléket és karfiollevest csináltam (meg zacskós tésztát, de azt hiszem, az nem számít...), de csütörtökre be van tervezve az almás sügérfilé:) A mai vacsi egyébként nagyon kollégista hangulatú volt, én főztem a levest, Gábor a milánóit, Sebastian, az argentin fiú adta a bort, Lacó pedig a desszertet:) A folyosónkra a múltkori állapothoz képest még érkezett egy amerikai lány és két lengyel, és meglepő módon továbbra is mindenki szimpatikus! És minden nap hálát adok, hogy nem a nyolcadikon lakom:)

van netem

Ma végre vettünk kábelt, úgyhogy talán egyszerűbb lesz nethez jutni, mint eddig (Gábortól elkuncsorogni az övét, megpróbálni wifit lopni, ilyenek...), és megpróbálok többet is írni, hogy Ti is örüljetek:) De ha nem kommenteltek, megsértődöm, és nem lesz több érdekfeszítő beszámoló (azt meg nem ér mondani, hogy az eddigiek sem azok, phh...).
Ezeket még a napokban írtam, csak nem volt internet, úgyhogy csak most teszem fel:

Amszterdam

Az első pillanattól kezdve tetszett a város. A villamosból néztük végig először, és már akkor feltűnt, amit azóta is bámulok: Amszterdam tele van zöldterülettel! Sok nagy park, és a csatornák mentén mindenütt fák… és kacsák, sirályok, hattyúk, a város szívében is. Vannak koszosabb csatornák is, de összességében tiszta és rendezett a város, kutyaszart nem is láttunk, és a levegő milliószor jobb, mint Budapesten. Kevés a kocsi, és az autóvezetők udvariasak – nem úgy, mint a biciklisek, akik itt a fő veszélyforrást jelentik a gyalogosokra:) De már vettem biciklit, olyan, hogy otthon a koldus is felháborodottan visszautasítaná, de itt abszolút beleillik a mezőnybe, tényleg elképesztő ócska biciklikkel járnak az emberek, és még ezeket a rozsdás, kontrafékes, váltó nélküli darabokat is két-három lakattal védik.

A biciklik, a parkok és a fűszag mellett a nagy nyüzsgés jellemző még a városra: tele van közösségi terekkel, amiket az emberek használnak is, mindenütt sétálnak, üldögélnek, kávéházak-kocsmák teraszain beszélgetnek, tele van élettel az egész, minden napszakban. És én még azt hittem, Pest a jó hely:)

A város egyébként még annál is liberálisabb, mint ahogy elképzeltem: a vörös lámpás negyedben például egy templom közvetlen tőszomszédságában állnak a lányok a kirakatokban (a kínálat egyébként nagyon vegyes, a meglepően szép nőktől az egészen ijesztő, öreg, kövér, ronda, elhasznált kurvákig minden előfordul, és persze minden náció képviselteti magát, van külön dél-amerikai és fekete negyed is).(Update: Gábor volt ilyen sztorizós városnézésen, és ott mondták, hogy ennek az elrendezésnek teljesen praktikus okai vannak: a matróz végigment a negyeden, nőzött, ivott, verekedett, aztán mielőtt újra hajóra szállt volna, gyorsan bement a templomba meggyónni, biztos, ami biztos. És ez állítólag mostanában is hasonlóan működik, azzal a különbséggel, hogy nem csak a matrózok csinálják…). A másik kedvencünk a templom oldalába épített kávézó volt (ott, ahol nálunk kb. a sekrestye lenne..), meg a vörös lámpás negyed szívében elhelyezett bölcsőde – hadd tanulja meg az életet korán a gyermek??... Amin még sokat röhögtünk, az a dohányzás elleni szabályozás hatása a coffeeshopokra: a kocsmákból, kávézókból kitiltották a cigarettázást, ezért a coffeeshopokban már csak tiszta, dohánnyal nem kevert cuccot árusítanak – mert ez így ugye sokkal jobb az egészségednek:)

Szállásunk

Amstelveenben lakunk, a város szélén, körülöttünk sok-sok zöld, teljesen más érzés, mint a Rádayban, különösen azért, mert a hetediken lakunk, gyönyörű kilátással, és a szobám egyik fala csupa ablak, és erkélyünk is van (Anita, Böbi, el tudjátok képzelni, micsoda váltás ez a remek tűzfal után..). A szállás egyébként meglepően fapados, havi 300 euróért meg különösen khmm puritán, koedukált zuhanyzók, enyhén retkes konyha – de a legnagyobb szomorúságom a vajszínű „sötétítőfüggöny” és a repülők. Schiphol, a reptér nagyon közel van, és felettünk szállnak el a landoló gépek, nagyon közel, nagyon hangosan, nagyon sokszor. Állítólag meg lehet szokni, hát én egyelőre visítani tudnék tőlük, Gábortól már kértem felvilágosítást, milyen fegyverrel lehetne lelőni őket… A fiúk meg végképp a sírba visznek, mikor elzúg felettünk egy különösen nagy, hangos dög, és elkezdenek örülni, hogy jéé, ez vajon egy Jumbo Jet?

A szobabeosztással egyébként szerencsénk volt, mindhárman egy szintre kerültünk, Lacó mellettem lakik, Gábor velem szemben. A folyosótársaink is nagyon szimpatikusak, egyelőre egy indiai, egy lengyel, két osztrák (de lehet, hogy az egyikük német, elbizonytalanodtam..), egy argentin és egy amerikai a felhozatal, de két szoba még üres. Felettünk, a nyolcadikon laknak az igazi party animal emberek, ami jó hír, mert így bármikor csatlakozhatunk a mókához, viszont nem részesülünk a negatívumokból, ld. zaj, kosz, füst:)

A szállás nagy előnye, hogy közel van az egyetem, villamossal 3 megálló, gyalog sem több 15 percnél, bringával még kevesebb. Az épületünktől egy ugrásra van egy szuper tornaterem, biztosan járni fogok aerobicra, a bemutató óra nagyon jó volt, és ha minden igaz, a közelben lesz lehetőség táncolni tanulni is. Egyébként meg lehet menni futni is a környéken, eddig kétszer vettem rá magam, hogy csatlakozzak a fiúkhoz, majdnem odadöglöttem, de talán majd javulok…

életjel

Jelentem, élek:)
És írtam volna eddig is, csak annyi időm sosem volt, hogy rendesen beszámoljak mindenről, ami az utolsó bejegyzés óta történt. Persze elegendő időm most sincs, de azért próbálkozom.

Sziget, aug.13.
Sári, Élő Könyvtár (Zsolt, a volt bankrabló, akit többször is meghosszabbítottak nekünk, olyan jól elbeszélgettünk), ALANIS MORISSETTE, a legszebb szülinapi ajándék:)

Másnap Lacóékkal szülinapozás jópofa étteremben, ahol teknősök mászkáltak az asztalok között, és én is kaptam tortát, marcipán Malackával!

15-én délelőtt utolsó kétségbeesett próbálkozások Lacó anyukája részéről, hogy még valamit bepakoljon nekünk, és még kétségbeesettebb ellenállás Lacó részéről:) ("Rakjunk el még egy citromot az első napi teához!" "Nem, nem fogok még egy citromot is cipelni." "Akkor kivegyem a cukrot is?" "Milyen cukrot?? Ugye nem pakoltál el egy zacskó cukrot??"... és hasonlók). Aztán elindultunk, tényleg kényelmes OrangeWays-zel, Bécsben összeszedtük Gábort is, aki végül nem késte le a csatlakozást, de a dugóban ücsörgés miatt nem sokon múlt, én meg persze izgultam. Végül a tervezettnél hamarabb, 19 óra utazás után értünk Amszterdamba, eléggé mosott szar állapotban - bár tudtam aludni picit a buszon, hiába nyafogtam előtte órákig a fiúknak, hogy én buszon-vonaton neem, és hogy maradjanak velem ébren:)
Amszterdamban elvergődtünk a szállásunkra, így utólag nem tudom, hogyan bírtuk el a cuccainkat, aztán beköltözés, este pedig találkozás Michaellel és a barátjával, Florennal - olyan jó volt Michaelt újra látni, nagyon jól elbeszélgettünk, és meghívtak minket magukhoz Franciaországba, húú, nagyon remélem, hogy lesz rá pénzünk (lesz, ha a föld alól is, de lesz!!!).

Azóta aztán nagyjából berendezkedtünk, felderítettük a környéket, elkezdtük bebarangolni a várost, közben ismerkedünk a többiekkel, és tervezzük a sulikezdésig hátra lévő napok programját.

miért érdemes MÁV-val utazni, avagy kis magyar szociográfia

Csekélyke 7 órát töltöttem a mai napomból vonatozással. És a szombathelyi IC ma is késett, bár csak 1 órát, ami ugye határozott előrelépés a legutóbbi alkalomhoz képest... Nem baj, az ilyen közös szopások mindig összekovácsolják az utazóközönséget, múltkor a mellettem ülő jogász lánnyal barátkoztunk össze, most meg egy idős házaspárral beszélgettem. A néni teljesen ártalmatlannak tűnt, az unokájáról kezdett mesélni, és nem is fogtam gyanút addig, míg rá nem tért a rákból kigyógyult menyére, aki nem tud szexuális életet élni... Az, hogy ezután elmesélte saját és családja teljes élettörténetét (házasságok, válások, mostohamindenfélék, sok fura famille recomposée), már meg sem lepett. A néni kitárulkozására kétféle magyarázatot tudok:
1, Hihetetlen empatikus képességekkel rendelkezem, egyszerűen megnyílnak előttem az emberek, érezvén a belőlem áradó megértést és érdeklődést. Pszichológusnak kellene mennem.
2, A néni egyszerűen ostoba, tapintatlan, és fogalma sincs, mit érdemes megosztani vadidegenekkel a vonaton.
Attól tartok, a második verzió a valószínűbb...

mi az, hogy boldog..

Száz mosoly napja..
Timivel, aki utódom cégnél, először kínunkban, hogy semmi nem működik, aztán igazi csajszis visongással, mikor végre sikerült belépni az új ID-vel...
Búcsúzás munkatársaktól, Ádámtól és Balázstól búcsúcsoki (mégsem karaj..), aztán elköszönések, néhány igazi mosollyal a sok kényszeredett között, egy év után, "hiányozni fogsz. Upstream":)
Aztán Erika, Nehru-part. Ha hátizsákkal bejárnám a világot, őt kérném meg, hogy jöjjön velem, azt hiszem.

rózsaszín szárnyas, káeurópában

Találkoztunk ma csajszikkal, klassz volt nagyon. És teljesen meghatódtam, mert kaptam tőlük meglepetést: Anitától csokit (hja, két év együttélés alatt elég jól kiismert, csokit mindig, minden mennyiségben), Böbitől meg csinos nyakláncot (és nem hiszitek el, de mivel nem tudta eldönteni a boltban, hogy a kettő lánc közül melyik tetszene nekem jobban, megvette mindkettőt, hogy én választhassam ki!!), és zabálnivaló rózsaszín szárnyas malacot. Szóval agyon vagyok kényeztetve, vigyorog.
Edzésről hazafelé pedig a villamoson beszélgettem egy vak nővel. Nagyon csúnya, torz volt a szeme, elsőre hajléktalannak néztem, meg is ijedtem, amikor kérdezte, hány óra, azt hittem, kéregetni akar - gyanakvó pesti dög leszek lassan, még szerencse, hogy nem küldtem el, mert tényleg csak beszélgetni szeretett volna. Mesélt mindenfélét magáról, intézeti lány volt, és valaki megtámadta, akkor vakult meg ("20 forintért megölik az embert", ez Európa??). Egyébként fura volt, mesélt valakiről, és hozzátette, hogy erdélyi cigány az illető. Aztán gyorsan megjegyezte, hogy nem nézi le emiatt, hiszen ő is cigány félig - de nem erdélyi! Ő muzsikás, hála istennek.
Ilyenkor mindig rájövök, hogy lószart se tudok a világról, amiben élek, eszembe nem jutott volna, hogy jobb muzsikás cigánynak lenni, mint erdélyinek. Vajon azok tudják ezt, akik a nagy nyilvánosság előtt beszélnek úgy általában a "cigánykérdéséről", vagy ami még jobb, a "cigánybűnözés"-ről??

És azt még el is felejtettem mondani, hogy milyen földöntúli érzés előadni egy jegyirodában, hogy a barátod (aki egy évvel idősebb nálad, ez látszik is rajta, és csöppet sem hasonlít rád) nem más, mint az ÖCSÉD. Pedig muszáj volt, mert Sanci üdülési csekkjét is felhasználtuk ma, amikor megvettük a Sziget-jegyeket. A csekken meg ugye nagy betűkkel rajta, hogy másra át nem ruházható, stb. De az azért erős, hogy a sikeres tranzakció után úgy fog kézen az utcán Lacó, hogy gyere, nővérkém... Brr.

a hősök emlékére...

Ma annyi minden volt.
Olvastam novellát egy szerzőtől, aki antiszemitának indult, aztán később a keresztény-nemzeti oldalt támadta maró gúnnyal (ha elárulom, hogy imádtam az írását, lehet tippelni, melyik korszakából való). Egy padon találtak rá a második világháború vége felé. Éhen halt.
Gyűjtögettem aztán francia cikkeket a subprime-ról és a lakáspiacukról - nagyon sokat felejtettem, meg aztán pénzügyi szakzsargont nem is tudtam soha, szenvedek.
Délután megnéztük a Szépművészetiben a Test és lélek c. fotókiállítást, nagyon tetszett, Capa elképesztő. Ha nagy leszek, lesz egy ilyen albumom, mind ezekkel a fotókkal (értékesebb lesz a könyv, mint a könyvespolc, az már látszik...). Aztán fényképezkedtünk új szemüvegeinkben a Hősök terén, ahol a következő párbeszéd is elhangzott:
- Te, az ott mi a tér közepén?
- Nem tudom, nyilvános vécé, nem?
- Nee már, a Hősök tere kellős közepén?
- Miért, akkor mi? Valami sír?
Megnéztük, nagy emléktábla volt, "A hősök emlékére". Azért megnyugtató, hogy mégsem budi, bár messziről tényleg arra hasonlít, pont olyan a kerítése...

oh, BASSZUS

Az addig oké, hogy gyökérkezelni kell a szerencsétlen jobb felső négyesemet (mert ilyen szakszavakat is tudok már...),
még az is rendben, hogy ez keresztülvágta az egész következő heti programomat, és agyonérzéstelenített fejjel megyek ki majd szerdán Szigetre, ha nem pusztulok el valahol a Budapest-Szekszárd-Budapest-Szombathely-Budapest táv teljesítése közben (pedig amúgy is rosszban vagyok a MÁV-val a múltkori két órás IC-késés óta)..

de hogy ez ENNYIBE kerüljön???

két listám

Csináltam egy listát a tennivalókról, és szuper érzés, hogy egyre rövidül:) Ma kihúzhatom:
- a buszjegyet
- a támogatási szerződést és a learning agreementet
- a pénzügykutatós összefoglalót
- és kis csúsztatással a fogorvost is, mert bár csak holnap megyek, de oda úgyis az időpontkérés a nagy szám (sosem voltam még fogorvosnál igaziból, azt hiszem, az iskolás kötelező ellenőrzés nem nagyon számít annak.. Holnaptól szerintem gazdagabb leszek egy-két tömött foggal -tuti, hogy fájni fog, ehh, még sosem volt-, és szegényebb egy csomó pénzzel. A fogorvos meglepően jó fej és segítőkész volt a telefonban, Lacó mondta is, hogy biztos veszett drága lesz:)
Amúgy az utazási irodában, ahol a buszjegyeket vettük, nem lehetett kártyával fizetni (próbáltuk elképzelni, milyen lehet, amikor egy négygyermekes család cash-ben kifizeti a thaiföldi nyaralást...). Viszont meséltek tanulságos sztorit az OrangeWays-ről: az utasok elmentek pisilni az egyik megálló alkalmával, a busz meg nem várta meg őket, úgyhogy szépen ottmaradtak.. Lenyűgöző kilátások. A "mit vigyek"-listámra felkerül a pelenka és a bili is???

palacsinta

Sütöttem ma palacsintát. A"csomómentesre keverjük" része nem nagyon jött össze, meg vastag is lett, de ez még mindig határozott előrelépés Siófokhoz képest. Ott már összekevertem a lisztet a tejjel, sóval-cukorral, ásványvízzel, és megpróbáltam beleütni a tojást - amikor kiderült, hogy kemény tojást csomagolt nekünk Lacó anyukája. Szombat este volt, külváros, éjjel-nappali sehol. Pizzát vacsoráztunk:) De a Sangriám, amit csináltam nekünk, finom volt, legalább.
Most azzal vigasztalom magam, hogy Hollandiában majd úgyis megtanulok főzni, mert muszáj lesz. Vagy esetleg reménykedhetek, hogy Lacó és Gábor megtanul...