Csekélyke 7 órát töltöttem a mai napomból vonatozással. És a szombathelyi IC ma is késett, bár csak 1 órát, ami ugye határozott előrelépés a legutóbbi alkalomhoz képest... Nem baj, az ilyen közös szopások mindig összekovácsolják az utazóközönséget, múltkor a mellettem ülő jogász lánnyal barátkoztunk össze, most meg egy idős házaspárral beszélgettem. A néni teljesen ártalmatlannak tűnt, az unokájáról kezdett mesélni, és nem is fogtam gyanút addig, míg rá nem tért a rákból kigyógyult menyére, aki nem tud szexuális életet élni... Az, hogy ezután elmesélte saját és családja teljes élettörténetét (házasságok, válások, mostohamindenfélék, sok fura famille recomposée), már meg sem lepett. A néni kitárulkozására kétféle magyarázatot tudok:
1, Hihetetlen empatikus képességekkel rendelkezem, egyszerűen megnyílnak előttem az emberek, érezvén a belőlem áradó megértést és érdeklődést. Pszichológusnak kellene mennem.
2, A néni egyszerűen ostoba, tapintatlan, és fogalma sincs, mit érdemes megosztani vadidegenekkel a vonaton.
Attól tartok, a második verzió a valószínűbb...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése