komoly közgáz

Az egyik közgázos tanáromnak írnom kellett évközi munka gyanánt 3-4 oldalas esszészerű dolgozatot a holland sajátosságokról, a honlapján megadott témák közül válogatva. Mivel gondoltam, hogy valószínűleg nem tudnék ilyen terjedelemben rizsázni a holland diákok puskázási gyakorlatáról vagy a hobbijaikról, inkább az élvezeti cikk-fogyasztási szokásaikat veséztem ki, mert az legalább tényleg érdekes. Bár nem tudom, mennyire fogja értékelni az egyébként igen sótlan, unalmas tanár, hogy megosztottam vele a fű grammonkénti árát és a smartshopok kínálatát...

Mondjuk annál úgysem lehet semmi bizarrabb, mint amikor az embert a szuperkonzervatív, a mai fiatalok világától fényéveknyire élő nagymamája faggatja, hogy kipróbálta-e a füvet Amszterdamban. Brrr.

memories

Lacó mellett, aki semmi tárgyi emléket ki nem dobna, mániákus semmi-apróságot-meg-nem-őrzőnek kezdtem magam érezni az utóbbi években, úgyhogy megnyugodtam tegnap, amikor kipakoltam a költözés óta rám váró dobozokat, és megtaláltam a tízéves kori nagy (ám reménytelen) szerelmem ministránstáborból nekem küldött képeslapját, és egy piros kakasos nyalókát, hét évvel későbbről. És azt is bevallom, hogy most sem volt szívem kidobni őket, visszakerülek szépen az "Eszta kacatok" feliratú dobozba, a tárolóba:)

Student Agency hate club

Oaaah... SOHA többé nem fogok Student Agency busszal utazni, akkor sem, ha csak a szomszéd faluig kellene menni vele, és ingyen lenne...
Augusztusban az OrangeWays 19 óra alatt tette meg az Amszterdam-Budapest távot, úgyhogy kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy a hazaút a SA-vel 26 órás lesz.. akkor még nem tudtam, hogy ez a plusz hét óra igazán semmiség a többi, ránk váró kellemetlenséghez képest. Azzal kezdődött, hogy alig találtuk meg a parkolót, ahonnan indult a busz (a honlapon azt írták, hogy valami Amstel Botel mellett van - hát igen, csakhogy a botel elköltözött, a parkoló meg maradt..). Remek volt degeszre tömött bőröndökkel és hátizsákokkal szaladgálni a környéken, mint két mérgezett egér, keresve a nyüves buszt, aminek 12.45-kor kellett volna elindulni, ehhez képest ötvenkor érkezett meg a megállóba. Oké, felszállás, elindulás...hát a DVD-lejátszó az nem működik, de hallgathatunk zenét, sebaj, beszélgettünk inkább, néztük a tájat. 5 órával az indulás után még mindig Hollandiában voltunk (szerintem ennyi idő alatt Maastrichtból el lehet jutni a Texel-szigetekre, és vissza...), akkor már kezdtük sejteni, miért fog az út ilyen sokáig tartani. Mondta az utaskísérőnk, hogy Prágában "át kell szállnunk". Hát ez azt jelentette, hogy megérkeztünk hajnali 4.30-kor Prága külvárosába, és 6.30-kor indult tovább a busz Pestre. A köztes két órát egy kies váróteremnek becézett átjáróban töltöttük, ahol fűtés vagy elegendő számú ülőhely nem volt, de legalább huzat igen. Egy szerencsétlen forró teát nem tudtunk venni magunknak, mert az egyetlen fellelhető automata koronával működött. Tudom, hogy elkényeztetett gyerek vagyok, de majdnem bőgtem, mikor ott vacogtam a bőröndökre támaszkodva, fázva, álmosan, és láttam, hogy még egy órát várnunk kell. És utolsó kedvességként újra kifizettették velünk a poggyászdíjat, amikor felszálltunk végre a Pestre tartó buszra, hiába mutattuk a matricáinkat, hogy mi Amszterdam óta jövünk a company-val, és ott már lehúztak minket fejenként 7 euróval... mindegy, "you have to pay", indoklás nincs.
Aaah, szóval ez az út elnyerte az "életem legborzasztóbb utazása" megtisztelő címét (a jelző eddig a szalonikibe tartó buszutamat illette meg - akkor 38 fokos lázzal érkeztem meg Olgához, mert a sofőr szerint jó ötlet volt tizenöt fokra beállítani a légkondit éjszakára..). És tényleg, nevereverever Student Agency!!!!!
De most már vége, és itthon újra:)) Gyönyörű szép lett a szobám az új lakásban, és anya egy macit tett a polcomra, Welcome home, Eszter!-táblával, apa pedig aszalt szilvás karajt csinált vacsorára...
És holnap karácsony!

szabadság (illúziója)

Végeztem a vizsgákkal!!!:)))

(Azt most csak nagyon halkan, hogy persze otthon is lesz majd 3 vagy 4... De addig még van pár szép nap Amszterdamban, és karácsony a családommal!)

language problems

Olvasom a tesztkérdéseket Urban Economics-ból, és találok egy ilyet:
"The large traditional monocentric city of the nineteenth century was a fluke..."
Megnézem a szótárban, hogy vajon mit jelenthet a "fluke", hát az első négy találat: farkuszony, horgonyhegy, lepényhal és horogkarom.
Hát kösz. Remélem, a vizsgán is meg fogják kérdezni, lepényhal volt-e a tizenkilencedik századi város...

vizsgaidőszak no.2

[19:22:43] eszter czibor: jó tanulást:)
[19:25:25] Gergely Kalas: ekkora oximoront
[19:25:43] eszter czibor: igaz. de azt már mégsem mondhatom, h unalmas tanulást....

vizsgaidőszaki stressz:)

Azt hiszem, rosszak az idegeim. Hajnali 5-kor felriadtam és konstatáltam, hogy egy makrófeladattal álmodtam - aztán hiába voltam már teljesen ébren, nem tudtam átrendezni a gondolataimat, képletek, függvények, grafikonok és egyenletek zsongtak a fejemben. A végére már odáig jutottam, hogy elkezdtem magamban verset mondani, de nem segített, két József Attila-sor között rám vigyorgott egy egyensúlyi inflációs ráta... És ez így elég viccesnek hangzik, de akkor nagyon szenvedtem. Mindegy, ma reggel megírtam a vizsgát, és bár komolyan kellett küzdenem, hogy ébren kibírjam a kettő óra negyvenöt percet, talán nem lett rossz.
Lehet szurkolni, hogy a következő kettő is sikerüljön (érdekes mutatvány lesz, mert a makrótól való rettegésemben azokra még nem kezdtem el tanulni...).
Jaj, aludni szeretnék!!!

hasznos ismeretek?!

Tanultam.

Ma makrót, egész nap, és most mindjárt Urban Economics-ot.
Tegnap pedig cigit sodorni.

Kellemetlen módon az utóbbi jobban megy:)

Britney Fucking Spears

Hát, a tegnapi, az egy igen eredményes nap volt. A búcsúbuli elvileg theme party volt, "freaky", "dress to impress, but give it a twist", ééérted?! Hát én nem nagyon értettem, de azért elmentünk Linas-szal bolhapiacra, ahol talált nekem skótkockás iskoláslány-szoknyát, amihez vettünk piros térdzoknit, és a fehér blúzommal meg a tornacipőmmel tökéletes volt az összhatás - gondoltam én, amíg a folyosótársaimmal nem találkoztam. Tőlük megtudtam, hogy

a, nagyjából senki más nem fog beöltözni
b, úgy nézek ki, mint Britney Spears a Hit me baby... videoklipben.

Sebaj, azért kölcsön-sminkcuccokkal felturbóztam az összhatást, Lacót meg beöltöztettem bohém francia festőnek (mmmmhh, nagyon helyes volt!!!), és elmentünk bulizni. És jó volt a hangulat, meg sok aranyos, kedves ember, de hajnali egykor valahogy nagyon hazamehetnékem lett, meg aztán nem igazán akartam a vizsgaidőszak közepén berúgni (megint:)). Persze még mindenki javában jól érezte magát, úgyhogy elindultam egyedül. Remek ötlet volt, mert először nem találtam meg az éjszakai busz megállóját, aztán fél órát kavarogtam a környéken a hideg, esős éjszakában, háromszáz méterről világító tűzvörös ajkakkal... Aztán rátaláltam a megállóra, és láttam, hogy már csak 26 percet kell várnom a buszra, ami jó, mert ha nem pisilek be addig, akkor csak tüdőgyulladást fogok kapni. Szóval fogtam egy taxit (életem első egyedül leintett taxija...amilyen kurva drága volt, remélem, még egy darabig nem lesz második...), és hajnali 2-re már itthon is voltam.
Ma meg próbáltam tanulni, de semmit nem fogtam fel a real business cycle modellekből (lehet, hogy erről mondjuk nem a fáradtság tehet), aztán bementem órára, és majdnem elaludtam, a tenyeremet karmoltam fél órán keresztül, hogy ne csukódjanak le a szemeim - mert azt még nem mondtam, hogy négyen vagyunk ezen a kurzuson, és én ültem a tanárral szemben...
HOLNAPTÓL TANULOK, ÉS IDŐBEN LEFEKSZEM ALUDNI.

A képhez meg csak annyit, hogy nem rúgom éppen hasba Helenát - akármennyire is úgy tűnik:)


(Viszont azért volt szuper része is a tegnapnak: szoknyavásárlás után Linas-szal beültünk vacsizni egy hangulatos pizzériába, ahol degeszre ettük magunkat, és egy fekete kiscica mászott az ölembe. Linas holnap indul Marokkóba, egy hónapot tölt ott egy haverjával, teljesen spontán út lesz, semmi szállásfoglalás, egyetlen hátizsák, aztán majd ahogy alakul... irigylem!!)

párbeszéd a marijuana fogyasztási szokásokról:)

"Sebastian, do you smoke every day?"
"Nooo, not every day, no! Every NIGHT, for sure, but not so often during the day."

nyavaly

Az miért van, hogy egyik nap lefekszem éjfélkor, és délig alszom, másnap meg hajnali fél négyig asztalon táncolok, és erre a következő reggel 9-kor felébredek magamtól, és nem tudok visszaaludni, hiába érzem magam igazi mosott szarnak???

Egyébként meg halál a cseh szilvapálinkára...

Télapó

Azt még nem is mondtam, hogy itt a Mikulást Sinterklaas-nak hívják:) És a hollandoknak majdnem olyan fontos ez az ünnep, mint a karácsony - úgyhogy ünnepeltünk mi is, csak nem pont úgy, ahogy a helyiek: a hangsúly a fahéjas sütik, csokibetűk és cukorkák helyett inkább a sör felé tolódott el.. Azt hiszem, a mélypont az volt, amikor az első emeleten a kiömlött sörtől síkos padlón megcsúsztam, fenékre ültem, és csak másnap vettem észre, micsoda érdekes barna bevonat képződött a farmeromon a piában szétázott pepernoten sütemény morzsáiból:))
Tegnap pedig megnéztük a hongkongi filmipar remekét a nyolcvanas évekből, eredeti nyelven, német felirattal, ami annyira szar volt, hogy az már művészetnek minősül. A legjobb az volt, ahogyan a neveket oldották meg: a szereplők mondtak valamit kínaiul, mire megjelent a felirat a képernyőn, hogy Jeffrey vagy Sarah...
Óó, és Lacóval bementünk tegnap a belvárosba, meglepetés volt, hogy hová - és egy gyönyörű, hangulatos kávézóba vitt a Prinsengracht mellett, szépséges kilátással a csatornára és a környező házakra, és ettünk finomat, mmhhhh!

I AMsterdam:)

Úgy szeretem Amszterdamot!!!!
Ma elmentem ajándékot vadászni a Mikulás-bulira,és persze (ismerem én ezt a környéket, nem kell megnéznem a térképemet alapon) eltévedtem. Mikor már nagyon nyilvánvaló volt, hogy rossz helyen járok, megkérdeztem egy lányt, aki épp a biciklijét lakatolta ki, hogy merre kell mennem. Ő készségesen elmagyarázta az utat, aztán meg mondta, hogy ő is arra megy, ugorjak fel a csomagtartójára, elvisz engem. Annyira meglepődtem a kedvességén, hogy hirtelen nem mertem elfogadni az ajánlatát, de még most, órákkal később is mosolygok, ha eszembe jut. Miért van az, hogy itt az emberek barátságosak, kedvesek, korrektek, nyugodtak, nem neurotikusak... nem pestiek??!! Hm, alig várom, hogy hazamenjek, egyetlen csúcsidőbeli utazás a négyeshatoson, és máris sírni fogok Hollandia után:(

táska

Ma voltunk látogatóban a Holland Nemzeti Bankban, és a végén a vetélkedőn nyertem szép DNB-s táskát - ez azt jelenti, hogy legalább az utolsó három hétben nem az egyetemtől kapott piros, "WE LOVE AMSTERDAM" feliratú ékességgel kell mászkálnom nap mint nap:)
(Anitának üzenem, hozzon magával válltáskát, ha már én voltam olyan hülye, hogy elfelejtettem...)

helyzetjelentés

Ma három pohár bort ebédeltem. Hm.

Grafomán napom van:)

Huh, hát ez egy vicces-kedves nap egyelőre..
Kihagytam a reggeli órámat, mert pont fél órával azután ébredtem fel, hogy befejeződött. Felkelés után még pizsamában odamásztam a gép elé e-mailt olvasni, amikor csörgött a telefonom: Linas, hogy menjek át hozzá, ebédeljek velük, csinálnak taco-t. Gyors felöltözés, fej emberi állapotba hozása, aztán áttrappolás (még jó, hogy csak 5 percre lakik). Odaérek, kapok egy pohár bort, olyan reggeli kakaó gyanánt...aztán még egy sört is, mert az úgy jó. A taco egyébként szuper, a jégkrém utána még inkább, vigyorgunk. Panaszkodom, hogy vennem kell kesztyűt, mert a régit elvesztettem, erre Patrick fapofával megjegyzi, hogy jaaa, nálam van a kesztyűd. És előszedi a táskája mélyéről, ahol a jelek szerint az elmúlt két hetet töltötte a szegény kesztyű, és már belealmoltak az egerek..
Aztán ők mennek egyetemre, én elsétálok velük a villamosmegállóig - ott aztán felrángatnak a villamosra, hogy menjek be velük az órára, milyen jó lesz. Az egész csoportjuk bámul, ki az az őrült, aki önként, hobbiból ül be egy nemzetközi kapcsolatok órára a NATO jövőjéről elmélkedni... Amúgy arra legalább jó volt, hogy nagyon elkezdtem szeretni a közgazdaságtant - nem azért, mintha a mi óráink annyival szédítően izgalmasabbak lennének (sőt..), de az a serious bullshitting, ami itt folyt, "i got the impression", "in my opinion", "one could argue"... Volt egy csaj, aki halálosan komolyan kifejtette, hogy az milyen komoly "security threat", hogy Ázsiában lényegesen kevesebb nő születik, mert ugye a szexuálisan frusztrált férfiak agresszívabbak, azt hittem, lefordulok a székről. Ugyanez a csaj közölte egy másik csoporttársnőjével, aki nem értett egyet vele valamiben, hogy "Azért van, mert nem figyeltél rám". Szóval menjetek politikatudomány tanulni a VU-re, nagy élmény:)
Hazajöttem aztán, ahol egy hajtépős e-mail várt: kiderült, hogy mégsem tegnap éjfél volt a beadandóm határideje, hanem majd december 5. - és ez csak azért idegesítő, mert a teljes vasárnapomat azzal a tetű cikkösszefoglalással toltam el, hogy 23.10-kor elküldhessek a tanárnak egy igen színvonaltalan dolgozatot... Mindegy, azzal vigasztalom magam, hogy ha tudtam volna az igazi határidőt, akkor is a legutolsó napon írtam volna meg valószínűleg:)
És még aerobicoztam ma, az edző mondta, hogy milyen okos vagyok, mert megértem a holland utasításokat, hihi, nagyjából olyan szintű dolgokra gondoljatok, hogy "álljatok a kék vonalra", félig angolul, félig németül. És örültem nagyon, mert volt sok földre omlós szexis elem a koreográfiában, és sosem tudtam eldönteni, mi fáj jobban a földetéréskor: a hüvelykujjam, amit elvágtam almaszeletelés közben, vagy a térdem, amire ráestem korizásnál...

Szóval szuperproduktív nap volt ez is, csakúgy, mint az előző három.. Péntek: Korsakoff, részegen ugrálós-fejrázós tánc órákon keresztül, hogy másnap megérdemelt nyakfájással ébredhessek.. Szombat este aztán kori, az átlagéletkor a pályán úgy tizennégy körül mozgott, a bérelt korcsolya szar volt, egy kedves úriember kamasz pedig fellökött, majd bámult egy darabig, ahogy várakozóan tekintek rá a földön elterülve, és elkorizott:) Innen ugye a térdfájás. De azért jó volt ám, csak nyafogok! Utána pedig csináltam forralt bort itthon, mutattak nekem cserébe holland rap zenét (zenét???), rossz üzlet volt:) Vasárnap ugye majdnem éjfélig az európai és az amerikai munkapiaci különbségek elemzése időallokációs modellel, nyamm, aztán meg filmnézés, Good-bye Lenin, most láttam harmadszorra, de még mindig imádtam!:) Tehát tanulság: Eszter imád Erasmus-diák lenni, nagyon nagyon élvezi a kint töltött napokat, és ha így folytatja, meg fog bukni mindhárom második periódusbeli tantárgyából...:)))