Student Agency hate club

Oaaah... SOHA többé nem fogok Student Agency busszal utazni, akkor sem, ha csak a szomszéd faluig kellene menni vele, és ingyen lenne...
Augusztusban az OrangeWays 19 óra alatt tette meg az Amszterdam-Budapest távot, úgyhogy kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy a hazaút a SA-vel 26 órás lesz.. akkor még nem tudtam, hogy ez a plusz hét óra igazán semmiség a többi, ránk váró kellemetlenséghez képest. Azzal kezdődött, hogy alig találtuk meg a parkolót, ahonnan indult a busz (a honlapon azt írták, hogy valami Amstel Botel mellett van - hát igen, csakhogy a botel elköltözött, a parkoló meg maradt..). Remek volt degeszre tömött bőröndökkel és hátizsákokkal szaladgálni a környéken, mint két mérgezett egér, keresve a nyüves buszt, aminek 12.45-kor kellett volna elindulni, ehhez képest ötvenkor érkezett meg a megállóba. Oké, felszállás, elindulás...hát a DVD-lejátszó az nem működik, de hallgathatunk zenét, sebaj, beszélgettünk inkább, néztük a tájat. 5 órával az indulás után még mindig Hollandiában voltunk (szerintem ennyi idő alatt Maastrichtból el lehet jutni a Texel-szigetekre, és vissza...), akkor már kezdtük sejteni, miért fog az út ilyen sokáig tartani. Mondta az utaskísérőnk, hogy Prágában "át kell szállnunk". Hát ez azt jelentette, hogy megérkeztünk hajnali 4.30-kor Prága külvárosába, és 6.30-kor indult tovább a busz Pestre. A köztes két órát egy kies váróteremnek becézett átjáróban töltöttük, ahol fűtés vagy elegendő számú ülőhely nem volt, de legalább huzat igen. Egy szerencsétlen forró teát nem tudtunk venni magunknak, mert az egyetlen fellelhető automata koronával működött. Tudom, hogy elkényeztetett gyerek vagyok, de majdnem bőgtem, mikor ott vacogtam a bőröndökre támaszkodva, fázva, álmosan, és láttam, hogy még egy órát várnunk kell. És utolsó kedvességként újra kifizettették velünk a poggyászdíjat, amikor felszálltunk végre a Pestre tartó buszra, hiába mutattuk a matricáinkat, hogy mi Amszterdam óta jövünk a company-val, és ott már lehúztak minket fejenként 7 euróval... mindegy, "you have to pay", indoklás nincs.
Aaah, szóval ez az út elnyerte az "életem legborzasztóbb utazása" megtisztelő címét (a jelző eddig a szalonikibe tartó buszutamat illette meg - akkor 38 fokos lázzal érkeztem meg Olgához, mert a sofőr szerint jó ötlet volt tizenöt fokra beállítani a légkondit éjszakára..). És tényleg, nevereverever Student Agency!!!!!
De most már vége, és itthon újra:)) Gyönyörű szép lett a szobám az új lakásban, és anya egy macit tett a polcomra, Welcome home, Eszter!-táblával, apa pedig aszalt szilvás karajt csinált vacsorára...
És holnap karácsony!