Grafomán napom van:)

Huh, hát ez egy vicces-kedves nap egyelőre..
Kihagytam a reggeli órámat, mert pont fél órával azután ébredtem fel, hogy befejeződött. Felkelés után még pizsamában odamásztam a gép elé e-mailt olvasni, amikor csörgött a telefonom: Linas, hogy menjek át hozzá, ebédeljek velük, csinálnak taco-t. Gyors felöltözés, fej emberi állapotba hozása, aztán áttrappolás (még jó, hogy csak 5 percre lakik). Odaérek, kapok egy pohár bort, olyan reggeli kakaó gyanánt...aztán még egy sört is, mert az úgy jó. A taco egyébként szuper, a jégkrém utána még inkább, vigyorgunk. Panaszkodom, hogy vennem kell kesztyűt, mert a régit elvesztettem, erre Patrick fapofával megjegyzi, hogy jaaa, nálam van a kesztyűd. És előszedi a táskája mélyéről, ahol a jelek szerint az elmúlt két hetet töltötte a szegény kesztyű, és már belealmoltak az egerek..
Aztán ők mennek egyetemre, én elsétálok velük a villamosmegállóig - ott aztán felrángatnak a villamosra, hogy menjek be velük az órára, milyen jó lesz. Az egész csoportjuk bámul, ki az az őrült, aki önként, hobbiból ül be egy nemzetközi kapcsolatok órára a NATO jövőjéről elmélkedni... Amúgy arra legalább jó volt, hogy nagyon elkezdtem szeretni a közgazdaságtant - nem azért, mintha a mi óráink annyival szédítően izgalmasabbak lennének (sőt..), de az a serious bullshitting, ami itt folyt, "i got the impression", "in my opinion", "one could argue"... Volt egy csaj, aki halálosan komolyan kifejtette, hogy az milyen komoly "security threat", hogy Ázsiában lényegesen kevesebb nő születik, mert ugye a szexuálisan frusztrált férfiak agresszívabbak, azt hittem, lefordulok a székről. Ugyanez a csaj közölte egy másik csoporttársnőjével, aki nem értett egyet vele valamiben, hogy "Azért van, mert nem figyeltél rám". Szóval menjetek politikatudomány tanulni a VU-re, nagy élmény:)
Hazajöttem aztán, ahol egy hajtépős e-mail várt: kiderült, hogy mégsem tegnap éjfél volt a beadandóm határideje, hanem majd december 5. - és ez csak azért idegesítő, mert a teljes vasárnapomat azzal a tetű cikkösszefoglalással toltam el, hogy 23.10-kor elküldhessek a tanárnak egy igen színvonaltalan dolgozatot... Mindegy, azzal vigasztalom magam, hogy ha tudtam volna az igazi határidőt, akkor is a legutolsó napon írtam volna meg valószínűleg:)
És még aerobicoztam ma, az edző mondta, hogy milyen okos vagyok, mert megértem a holland utasításokat, hihi, nagyjából olyan szintű dolgokra gondoljatok, hogy "álljatok a kék vonalra", félig angolul, félig németül. És örültem nagyon, mert volt sok földre omlós szexis elem a koreográfiában, és sosem tudtam eldönteni, mi fáj jobban a földetéréskor: a hüvelykujjam, amit elvágtam almaszeletelés közben, vagy a térdem, amire ráestem korizásnál...

Szóval szuperproduktív nap volt ez is, csakúgy, mint az előző három.. Péntek: Korsakoff, részegen ugrálós-fejrázós tánc órákon keresztül, hogy másnap megérdemelt nyakfájással ébredhessek.. Szombat este aztán kori, az átlagéletkor a pályán úgy tizennégy körül mozgott, a bérelt korcsolya szar volt, egy kedves úriember kamasz pedig fellökött, majd bámult egy darabig, ahogy várakozóan tekintek rá a földön elterülve, és elkorizott:) Innen ugye a térdfájás. De azért jó volt ám, csak nyafogok! Utána pedig csináltam forralt bort itthon, mutattak nekem cserébe holland rap zenét (zenét???), rossz üzlet volt:) Vasárnap ugye majdnem éjfélig az európai és az amerikai munkapiaci különbségek elemzése időallokációs modellel, nyamm, aztán meg filmnézés, Good-bye Lenin, most láttam harmadszorra, de még mindig imádtam!:) Tehát tanulság: Eszter imád Erasmus-diák lenni, nagyon nagyon élvezi a kint töltött napokat, és ha így folytatja, meg fog bukni mindhárom második periódusbeli tantárgyából...:)))