why go to Rio?:)

Helyzetjelentés: a Henkelhez visszahívtak második körre (azért valahol vicces ez, két körös felvételi egy részmunkaidős gyakornoki pozícióra...), március elején lesz az újabb interjú, addig megtanulom használni az Excelt és felfrissítem nem létező marketinges ismereteimet. Köszönöm az eddigi szurkolást, és kérek még!:)

Amúgy a hét legnagyobb eseménye a farsang volt a kollégiumban, ahol Gábor "kihasznált transzvesztitának" öltözött a segítségünkkel, én meg nem is nagyon tudtam, minek, de aztán a buliban felvilágosítottak, hogy félig angyal vagyok, félig ördög. A skizofrénia érdekes formája, és valószínűleg kapcsolatba hozható az elfogyasztott alkoholmennyiséggel:)

Amúgy így néztünk ki:

kontraszt

Hát, ha vannak napok, amikor semmi sem sikerül, akkor a szombati pont olyan volt. Azon túl, hogy hülye hisztis voltam egész délelőtt, sikerült lekésnem egy vonatot, elveszítenem egy sapkát (amit két hete vettem, és hosszú évek óta az első volt, ami jól állt, ráadásul Sárival testvér-sapka volt...), megvennem a boltban a felpróbált két melltartó közül azt, ami ronda volt és kicsi, és visszatennem a szép-kényelmeset, majd hatalmasat rohanni vissza a pályaudvarra, hogy aztán a vonat fél órás késéssel induljon. Nyamm.

Ma viszont kárpótolt mindenért a sors, mert kicserélték a boltban a melltartót, és nem is kellett balhéznom érte (úgysem tudtam volna, hiába próbáltam el a jogos-felháborodásának-hangot-adó-fogyasztót a hétvége folyamán vagy százszor, még mindig nyúl vagyok..), egész jól ment a floorball, kedvesek voltak a szakirányos társak, és nagyot sétáltunk Gáborral a hóesésben. És még az akciós kakaós csiga is finom volt:)

És hogy valami izgalmasat is írjak: nézzétek meg a Slumdog Millionaire-t, mindenképpen, mert jó!!!!!

munkanélküli...

Első felvonás: webfejlesztő cég szimpatikus, de nagyjából recepcióst kerestek, szóval nem nagyon szomorkodtam, mikor kiderült, hogy nem tudok olyan napokon menni, ahogy nekik jó lenne.

Második felvonás: IBM, egészen riasztó külsejű nő mellett lennék gyakornok (kis fehér virágocskák a hidrogénszőke szindibaba hajban, nem hülyéskedek, és ez egy harmincas nő!), és a hó végi zárásoknál korán kellene kelni (ááá), de izgalmas a munka. És egész értelmesen végigcsináltam az interjút - eltekintve attól az apróságtól, hogy nem tudtam elmondani, mivel foglalkozik az IBM (pedig hát azt ugye a hülye is...), én szerencsétlen... Sose lesz munkám.

Megyek is gyorsan Henkel honlapot olvasgatni, meg további álláshirdetéseket keresni, hogy a harmadik (és esetleg a negyedik, ötödik, jaaaj) felvonás jobban sikerüljön...

Csak még annyit, hogy tegnap bkv-útvonaltervezővel jól kitaláltam, hogyan jutok el az első interjúmra, aztán a helyszínen eltévedtem, és kellemes kilométeres kerülővel és enyhe késéssel értem oda a webes cég épületéhez, ahol meglepődtem, hogy hmm, mitől olyan ismerős a környék. Aztán rájöttem, mitől. Gergő, a szomszédotokban, a 7/B-ben volt az interjú. Nekem meg nincs memóriám, nulla.

politizáltam..

Méghozzá iwiw üzenőfalon, ami halálos bűn. De muszáj volt, mert amikor már értelmes emberek is "büdös komik"-szinten nyilvánítanak véleményt (naponta négyszer...), akkor nem bírok magammal, és muszáj nekiállnom beleszólni. Egyébként megérte, mert normális párbeszéd lett belőle.
Amúgy meg három állásinterjú vár rám a napokban, kis szoftvercégnél, IBM-nél és Henkelnél. A legviccesebb, hogy az utóbbinál MARKETING gyakornoki pozícióra hívtak... Hát szóval szurkoljatok:)))

hosszú (franciát kellene tanulnom)

Az a hülyeség a blogolásban, hogy amikor izgalmas az életem, és naponta legalább három említésre méltó dolog történik velem, akkor nincs időm leülni a gép elé - amikor pedig elmúlik a glamouros időszak, már nem olyan friss az élmény, ezért nincs kedvem leírni, inkább olyasmiket örökítek meg, hogy hú, ma elmentem kocogni (ami azért esetemben, valljuk be, szintén elég meglepő és ritkaságszámba menő esemény...). Ezért nem írtam semmit Franciaországról, pedig az elmúlt fél év egyik fénypontja volt (muszáj ott élnem majd egyszer legalább fél évig!!), és elmaradt a beszámoló az utolsó két amszterdami hétről is. Amúgy dióhéjban annyi, hogy az első felében ki sem mozdultunk a koliból, mert először Lacó esett ágynak influenzával, és én ápoltam napokig, aztán fordítva, juhé. A második héten viszont, amikor megérkezett Sanci, bepótoltunk mindent! Kirándultunk Delftbe, voltunk Peterrel, Patrickkal és Linas-szal Soundgardenben, House of Blues-ban és Waterhole-ban (mert a Korsakoff nincs nyitva keddenként, szégyen-gyalázat..), volt hangulatos búcsúvacsora, gitárral-énekléssel utána, meg persze vörös lámpás negyed és coffeeshop is (most először értettem meg igazán a stoned szó eredetét..).

Aztán hazajöttem, és egy igazán utálatos hét köszöntött itthon - amúgy azt hiszem, én tehetek róla, mert mindent baromi gyorsan akartam elintézni, és nem szántam rá annyi időt, hogy tényleg sikerülhessen. Igaz ez az állásinterjúra, amire nem készültem fel (huh, na az igazán kínos volt), és az egyetemi bürokrácia útvesztőiben való bolyongásra is (elszoktam tőle, hogy itt azért is meg kell alázkodni, hogy megtegyék azt, ami egyébként feladatuk..). Mindenesetre most ott tartok, hogy egy hét szaladgálás után legalább időpontjaim vannak, tehát él a remény, hogy valaha elfogadásra kerülnek a kinti tárgyaim. Jaj, nem is akarok emlékezni rá, mennyi hülye felesleges kör.. És újra rájöttem, hogy előbb szeretnék közelebbi szakmai kapcsolatba kerülni egy csapat krokodillal, mint az itthoni mikró tanszékkel, brr.

A jó hír, hogy végre izgalmas óráim lesznek ebben a félévben (kivétel a Gazdasági kormányzás, aminek az első előadása egy gyenge Állampolgári ismeretek középiskolás színvonalát ütötte meg), és hogy a gazdpol szakirányon mégis találhatóak szimpatikus emberek! De a hét kellemes meglepetése akkor is a Jópipa sörözőben ért, ahol három nagyfröccsért és két pogácsáért 800 forintot fizettem - ez Amszterdamban egy korsó sörre sem lett volna elég. Újabb jó pont Budapestnek (ugye az első a csótánymentes kolikonyha volt...)!!