tükör

És most nem lesznek újévi fogadalmak. Nincsenek egyszerű válaszaim, és nem tudom, mit várok 2010-től. Sosem voltam még ennyire elveszett, amikor arra gondoltam, hol leszek jövő ilyenkor. Cserébe sosem láttam ennyi lehetőséget, sosem nyílt ki ennyire a világ. Ami biztos: önálló, független, szabad szeretnék szeretnék lenni, de ez nem egyéves projekt :)

nagycsalád

Karácsony másnapján nagynénéméknél voltunk. Van egy macskájuk, a Cannabis. Nagynéném kiabál a cicának, hogy "Cannabis, Cannabis!" - erre ránéz a NAGYMAMÁM, hogy "Tessék".

Amúgy tényleg nem vagyunk normálisak. Más család ugye leül a szépen megterített asztalhoz karácsonyi vacsorára, mi meg úgy nagyjából tízen körbeálljuk a tepsit, és kézzel kiesszük belőle a kacsát. Imádom őket.

mit mondhatnék? :)

én: "jó éjt, Garfield"

ő: "neked is doggirl"

És még másfél hónap a karneválig, mi lesz itt addig?? ;)

hunglish

Halála napjáig Batsányit olvastatnék azzal az elvetemülttel, aki az iwiw-en kitalálta a "he/she has been tagged" magyar megfelelőjének EZT:
"X. Y. be lett jelölve az alábbi képen Z. által".

nyamm, banános süüütiii

A karácsonyi muffinom sikerén felbuzdulva ma sikerült sütnöm 12 db mopsz-pofára hasonlító, krémes állagú valamit.
Amúgy az íze nem rossz, bátor jelentkezők között szívesen kisorsolom őket :))

Update: A család hősiesen fogyasztja a muffint, bár anya az előbb megjegyezte, hogy olyan érzés, mintha kiskutyát enne. Néha azt kívánom, bárcsak kevésbé lenne őszinte :D

Update2: Faszommá, az öcsém szerint agytekervényre hasonlít :))))

na igen...

Tegnap este végre hazajött Gergő.
Ennek örömére elmentünk egy hangulatos buddhista teázóba.
Ott Gergő számolatlanul hozta nekem a finomabbnál finomabb teákat, volt például mézes meg citromos is.
Sokat elmélkedtünk, és megvitattuk az élet értelmét.
Időben hazaindultunk, hogy másnap kipihenten mehessünk haza családjainkhoz karácsonyozni.

Nemröhög.

just my luck

Most vagy allergiás vagyok a karácsonyi bevásárlásra, vagy mégis kellett volna kérnem a szezonális influenza elleni védőoltást is.

tudtátok?

... hogy "a sikeres innovációs stratégiához szükséges vezetői tulajdonságok:

• kaleidoszkópszerű gondolkodás
• vízió és kommunikációja
• koalícióalkotás képessége
• csoportmunka végzése
• ossza meg a sikert!"

És ez így tovább, 13 előadáson keresztül, előadásonként 30 diával. Kaleidoszkóp, Jézusom. És ez ötödéves, szakirányos tárgy, imádom a Corvinust.

one hand in my pocket

Egyébként most szinte szédülök, úgy osztogatja az élet egyik kézzel a hihetetlenül jó, a másikkal a nehezen feldolgozható rossz dolgokat, szépen felváltva.
A mai napra úgy tűnik, megint boldogság volt osztva. Hóban séta, véletlen találkozásból több órás beszélgetés, közben forraltbor és padlizsánkrém a világ leghangulatosabb helyén, a Café Ponyvaregényben a Kopaszi-gáton. Szürreális tökéletes délután volt, köszönöm, és kérek szépen még!

Update: jódolog-széria folytatódik, ma zabálnivaló Ádám baba nyálazott össze egy egész délutánon át :) Lacónak meg ez úton is üzenem, hogy Brúnó, a jegesmedve nem eszik pingvint!

requiem for a friend

Ha fiú lennék, senkiben fel nem merülne, hogy miért találkozunk kettesben a fiú haverommal. Mondjuk egy értelmes normális közegben szintén nem akad fenn ezen senki, és képesek elhinni, hogy nem azért nem visszük magunkkal a pasinkat-csajunkat-egy gardedámot is a találkákra, mert mi ott biztos akarunk valamit egymástól, hanem mert kettesben tudunk a legjobban beszélgetni. Igaziból nehéz felfogni, hogy a huszonegyedik századi Budapesten ez téma.

Egyébként az a férfi, aki képes leírni, hogy megtanulta, hogy sokkal jobban oda kell figyelnie a többi ember véleményére a mi barátságunkkal kapcsolatban - talán jobb, ha elfogadom, hogy az a férfi nem lehetne a barátom akkor sem, ha történetesen a barátnője megengedné neki.

nyaúú

Nem szeretnék itt ülni a gépteremben, várni az izgalmas statisztika órát. Haza szeretnék menni, bebújni pizsamában az ágyba, csipkebogyóteát inni, és esetleg leírni százszor, hogy sohanemiszomtöbbet. Főleg nem szar bort drágán a Dürer-kertben.

És ha legközelebb András azt mondja, hogy kb. 11-kor kezdenek, akkor szóljatok, hogy ne lepődjek meg, ha fél 2-kor lépnek színpadra.

És béna volt a sablon, kidobtam :)

új sablon

Mivel írni nincs kedvem, szórakozom a beállításokkal. Pótcselekvések juhé.

(Teljesen olvashatatlan, igaz?:))

vicces barátaim vannak.

Ma kaptam egy sms-t:
"Oh h a warjú wájná ki a szemed. Jöwő héten ebéd?"

Ha tényleg igaz a madarat tolláról-dolog, akkor komoly bajban vagyok, azt hiszem :))

miért nem érek rá sose

Mert:

- kezd alakulni a gyakornoki munka, a teljesen mechanikus, ostoba feladatokkal töltött egy hónap után végre elkezdhettem a módszertani kutatást, amire eredetileg felvettek

- sokat olvasok a szakdolgozathoz, ettől mondjuk nem lesz tisztább a dolog, de hát áprilisig még van ideje kikristályosodni :)

- a KB baromi sok időt elvesz, de hát ez az ára a bentlakásnak (és a szuper napfényes kétágyas szobának, ugye...). Akkor mondjuk elgondolkodtam kicsit, mikor a magyar vacsi reggelén munka előtt még a Csarnokba rohantam halért és hagymáért... meg amikor a szintgyűlés előtt éjfélkor még bőszen válogattam a kamrakulcsokat... Szerencsére a többi KB-s meglepően szimpatikus:)

- ez az első olyan félév a Corvinuson, amikor tényleg kell évközi munkát végezni (miért is ne akkor, amikor ezer más okból nem érek rá, és nem a korábbi 4 év során...). Cserébe a legtöbb óránk anyaga ismétlés, bahh - legalább nincs bűntudatom, ha nem megyek be, mint pl. most.

- Amúgy meg az a legnagyobb bajom, hogy hiába van ezer dolgom, nem sikerül ehhez illő életmódot folytatnom, szóval ugyanúgy elmászkálok esténként, hagyom, hogy programokat szervezzenek nekem, vagy én szervezek magamnak, ami ugye még rosszabb , mert nem is háríthatom másra a felelősséget :D


Cserébe viszont:
október végén jön Uyum! Aztán Gergő! Aztán meg megyünk Gergővel Prága érintésével Amszterdamba!!! Olyanjónekem:))))))))

konyhatündér (vagy házimanó, vagy mi)

Biztos nagyon izgultatok, hogy hogyan sikerült a kolis vacsora (hogy én rettenetesen izgultam előtte, az biztos...), szóval megnyugtatok mindenkit: nem égett le a konyha és nem kellett kidobni a 6 kiló afrikai törpeharcsafilét sem :) Na jó, igaziból nagyon finom harcsapaprikást csináltunk, és a túrós csusza is alig lett sótlan és szétfőzött (még bőven a fogyasztható határon innen, szerencsére). Mindenki lelkesen megette az adagját, sőt, megtudtuk, hogy feleségnek valók vagyunk (béna bók egy feministának, de persze jól esett, shame on me:)).
Egyébként sosem sikerült volna a dolog Eszti nélkül, aki hősiesen segített egész este, hagyma, nyers hal, amit akarsz! Ráadásul úgy belejöttünk a főzésbe, hogy csütörtökön második felvonás lesz náluk - mondjuk csodálom, hogy nem félti tőlem a konyháját:)

fogyasztói társadalom helló

Mézes-mandulás WC-papír van a kolis fürdőszobánkban. Nem találok szavakat :)

regős prológusa

"Haj, regö rejtem

hová, hová rejtsem...
Hol volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok."

skandináv típus??

Ja, és tegye fel a kezét az, aki rajtam kívül képes egy fél napos szabadtéri program alatt így szeptember vége felé leégni! :)

ünneplős

Ma utaztam gőzmozdonyon! És azt hiszem, bármilyen kisgyermeket megszégyenítő lelkesedéssel tapsoltam a Grand Prix-n résztvevő mozdonyoknak :)

Délután pedig az MNB-ben voltunk Lacóval, megnéztük együtt az egész épületet a nyílt nap keretében, és most megint ugyanúgy lelkesedem a munkahelyemért, mint az első napon (magyarul, kezdem megbocsátani, hogy az elmúlt három hétben alig kaptam értelmes feladatot...). Könnyű engem lekenyerezni, egy kis száz éves tölgyfaburkolat, némi aranyozott mennyezet, eredeti ólomüveg ablakok, és Király Júlia széke... A széket mondjuk jobb nem emlegetni: a Tanácsteremben leülhettünk a Monetáris Tanács tagjainak helyére, és én persze kiszúrtam Király Júlia helyét, de egy nyanya elfoglalta, úgyhogy csak mellette tudtam elhelyezkedni. Az idegenvezetőnk pedig mesélt a teremről, a kamatdöntésekről, és aztán a körasztal körül ücsörgőkre mosolygott, hogy nem akarja elrontani a "Kormány képviselője" székében ülőt, de hát ő az, aki végighallgathatja ugyan a tanácskozást, de nem szólhat bele a döntésekbe, sőt, a kamatdöntés meghozatala előtt el is kell hagynia a termet - na, lehet találgatni, milyen székben ültem én :))

A Charlie Wilson háborúja pedig szuper, két éven belül harmadszorra láttam, és még mindig szórakoztató!

Ráday lovepost

Ha kimész a konyhába, hogy betegyél a kamraszekrénybe egy liter olajat, és egy óra, egy pohár házi pálinka és egy fél üveg pezsgő után keveredsz vissza a szobába - na, akkor kollégista vagy, és péntek este van:)

civil öntudat :)

A terézvárosi csendrendelet elleni tiltakozás legkézenfekvőbb és legkellemesebb formáját választottuk tegnap Patrickkal: az éjszakát a 10 után nyitvatartó kocsmákban töltöttük:) Darius, Instant és B.City Pub a listánkon egyelőre, jövő héten új helyek? :)

Nádasdy Ádám beszéde

Nagyon tetszik.
"És nehogy már bocsánatot kérjünk, hogy melegek vagyunk. Akarta a fene."

joke of the week

Ma az MNB-s Intraneten az alábbi felhívás jelent meg:

"A Rendőrség tájékoztatása szerint a mai napon 16 órától 19 óráig „Az Isten házától a pénz Istenének főhadiszállásáig” megnevezéssel bejelentett tüntetést tartanak Ifj. Hegedűs Lóránt vezetésével a Bank Center előtti parkos területen. A demonstráció miatt javasoljuk, hogy ha a bank épületét 16 óra után hagyjátok el, ez esetben a 9-es számú kaput vegyétek igénybe. A Rendőrség a tüntetést megfelelő létszámmal biztosítja."

És valóban, hazafelé láttuk is az elszánt tüntetők (nagyjából húszfős...) csoportját, ahogy a lobogó árpádsávok alatt hallgatták szónokukat, aki az OTP éves nettó profitjáról értekezett éppen. Meg is állapítottuk a kolléganőmmel, hogy ha ez behallatszik a Bank Centerbe, akkor ott tuti nem bírnak dolgozni a röhögéstől...

Régóta az MNB-nél dolgozó munkatársak azt is mesélték, hogy a kilencvenes évek közepén még a Jegybank volt a főgonosz, akkor a mi épületünk lépcsőjét borították be a helytelen monetáris politika ellen tiltakozó gazdák krumplival, sőt, egyszer olyan ostrom volt, hogy be kellett deszkázni belülről a főbejáratot... Ehhez képest Hegedűs akciója nagyon harmatosnak tűnt, és rendőrt sem láttunk, bár lehet, hogy ebben az esetben a nulla rendőr jelentette a megfelelő biztosítást:)) Már csak azt árulja el nekem valaki, miért írták a lökött szervezők a pénz Istenét nagybetűvel? ;)

Szicília IV.

Másnap sokáig aludtunk - végre!! -, aztán meg ahelyett, hogy elindultunk volna Messinába, veszekedtünk egy sort. Elkerülhetetlen, azt hiszem, ha nem ugyanolyan igényekkel indulunk neki az útnak... Lacó sokkal aktívabb nyaralásokat szokott és szeretett meg, mint én, ráadásul nekem sem volt annyi eszem, hogy időben szóljak, amikor úgy éreztem, túl gyors nekem a tempó vagy túl sokat terveztünk egy napra. Így aztán akkor derült csak ki, hogy bajom van, mikor már teljesen hisztérikus voltam a sok ki nem mondott sérelemtől. Mindegy, tanulságok levonva, és az út hátralevő része már tényleg mindkettőnknek megfelelően alakult :)

Aznap estére egy Castroreale nevű faluban foglaltunk szállást, amiről csak annyit tudtunk, hogy a világ végén van: egy Barcellona (hehe) nevű porfészekből lehet eljutni oda, és az utolsó busz délután 5-kor megy. Barcellona nem lopta be magát a szívünkbe, főleg, hogy a busz- és a vasúti pályaudvar nagyjából 5 kilométerre van egymástól, hegynek felfelé, és naponta egy busz közlekedik a kettő között - hát pont nem akkor, amikor nekünk szükségünk lett volna rá, úgyhogy taxiztunk. Castroreale viszont kárpótolt minket mindenért: a leghangulatosabb hegyi falu, ami csak létezhet. Nyugalom, tisztaság, a házak elé kitett virágosládák, kilátás egyik irányban a hegyekre, másik oldalon a tengerre. És mikor a hostelünk vezetője elmondta, hány temlpom, múzeum és műemlék épület van a településen, eszembe jutott, milyen igaza volt Szerb Antalnak, aki valami olyasmit írt Olaszországról, hogy ott több történelem jut egyetlen városkára, mint otthon hét vármegyére. A hostel maga is csodálatos, az udvarában egy 1324-ből fennmaradt torony, a tetőteraszáról gyönyörű a kilátás (este ott piknikeztünk - és annyival romantikusabb volt, mint bármilyen elegáns étterem:)). Egyébként annyira kicsi a falu, és olyan ritka a turista, hogy alig szálltunk le a buszról a megérkezés délutánján, máris megállt mellettünk egy járőrautó, és kéretlenül is útbaigazított minket a hostel felé ("ostello").


Egyébként most jövök rá, hogy már a beszámoló felénél tartok, de még mindig nem zengtem ódákat a szicíliai fagyiról (ölni tudnék a citromfagyijukért!!!!!), és nem figyelmeztettem senkit, hogy a szicíliaiak nem beszélnek idegen nyelven. Ez az elején idegesítő volt, de aztán olyan türelmesen magyaráztak nekünk olaszul, olyan lelkesen kérdezgették, hogy értjük-e már, hogy hamar hozzászoktunk, és angolból, franciából és az útikönyvben található olasz kifejezésekből álló halandzsanyelven kezdtünk el mi is próbálkozni:) A kedvességükre jellemző, hogy Palermóban megdicsérték az olasztudásomat úgy, hogy soha egy árva szót nem tanultam olaszul életemben, és a "két jegy, kérem, Mondello"-szintnél kint sem fejlődtem tovább :D

Szicília III.

Szerdán hajnalban kellett kelnünk (és ez még a szokásosnál is rosszabbul esett, mert a torokgyulladásom csak nem akart múlni), hogy elérjük AZ Etnára tartó buszt - ugyanis naponta csak egyetlen járat megy oda Cataniából, reggel 8 óra körül. Ne kérdezzétek, miért - Szicília :)
A busz 1900 méterig, egy fogadóig-felvonóállomásig vitt fel minket, és már útközben is láttuk a megszilárdult lávafolyamokat a hegy oldalán, sőt, egy szomorú, betemetett ház mellett is elmentünk. A fogadót egyébként már többször elpusztította a láva, de mindig újjáépítik lelkesen:) A felvonó 2500 méter magasságban tett le minket, közben láttunk aranyos, csakazértiskinövökitt zöld növényeket a kopár szürke vulkanikus talajon:

Hatalmas szerencsémre a felvonó tetejénél lehetett bérelni kabátot (mert a cataniai 40 fokban nehéz volt elhinni, hogy kellene), így halálra fagyás nélkül mászhattunk még feljebb. Nem mentünk fel a főkráterig, mert az gyalog túl messze lett volna, a négykerék meghajtásos terepjárók pedig, amik odáig közlekedtek, túl drágák voltak - helyette viszont találtunk egy másik, kisebb krátert, szerintünk a 2001-es kitörését, ahonnan még mindig meleg gőz szállt fel, és meleg volt a talaj is a tetején:Itt aztán sokáig elidőztünk, még üldögéltünk is a meleg, szürke porban, amíg aztán jött egy felhő, beborította a kráterünket, minket meg leüldözött onnan - megtanultam, hogy a felhőben még kabátban is nagyon hideg van:)
Visszasétáltunk a fogadóhoz, ahol elücsörögtünk a hazafelé tartó busz indulásáig, megosztoztunk egy szendvicsen és teáztunk, amire nagy szükségem volt, mert a szervezetem úgy döntött, bosszút áll, amiért nem pihenek eleget, és a torokfájás mellé egy jó kis lázat is kaptam. Az egyenlőség jegyében hazafelé Lacó is megfázott, mert azt még nem is mondtam, hogy a szicíliai buszokon és vonatokon túlzás nélkül 15 fokra állítják be a légkondit - újabb ne kérdezd-dolog...

Szicília II.

Egy kicsit vázlatosabban folytatom:)

Másnap átköltöztünk egy másik hostelbe, ez sokkal kisebb és csendesebb, a hétfői bulis hely, ez meg nekünk való alvós. Aztán ismerkedtünk egy picit a nappali Cataniával, halpiac, zöldségpiac, mindenhol lenyűgöző épületek, kedvenc Piazza Duomónk (ami egyébként MINDEN településen van, csakúgy, mint Via Vittorio Emmanuel és Via Garibaldi) - közben egy kicsit koszos, kicsit zsúfolt a város, szűkek a járdák, sok épület felújításra szorul, de mindez olyan olaszos bájjal, hogy szinte jól áll neki.

Aztán elvonatoztunk Taorminába, hogy megnézzük a görög színház romjait. Giardini-Naxos-nál szálltunk le a vonatról, és rögtön megkerestük a strandot. Kicsit csodálkoztunk, mert azt írták, ez az egyik legnépszerűbb fürdőhely a környéken, és bár tényleg gyönyörű volt, nem tűnt túl kiépítettnek, hatalmas köveken kellett beegyensúlyozni a vízbe, és egyébként sem voltak sokan - utólag kiderült, hogy összekevertük a szomszéd városka strandjával, ami tényleg homokos-napernyős:) Felmentünk aztán busszal a hegy tetejére épült Taorminába, és megnéztük a színházat:Kliátás a színpad mögött a tengerre, bal kéz felől pedig az Etnára, lenyűgöző. Szeretem az ókori görögök életszeretetét, más kultúrák ide vagy valami kolostort, vagy erődítményt építettek volna!
Utána megnéztük a városkát is, nagyon szép hely volt, de tele turistákkal, hömpölyögtünk végig velük a főutcán, ahol vagy souvenir boltok, vagy elegáns márkaboltok sorakoztak, meg persze méregdrága éttermek... Mi taktikusan megkerestük a legolcsóbb pizzériát, és ott vacsoráztunk a teraszon, egy narancsfa mellett (efelett még a hét végére sem tudtam napirendre térni: Szicíliában úgy nő a pálma, a narancsfa és a babér, mint nálunk a tölgy!).
A nap kínos meglepetése ezután ért minket: kiderült, hogy hiába van kb. egy órára Catania, este 7-kor megy oda az utolsó busz. A buszállomáson azt is megtudtuk, hogy a legutolsó vonatot is lekéstük, bár talán lesz egy hajnali 3-kor. Hmm... Jobb híján lementünk a vasúti pályaudvarra, és akkor nagyon megszerettük a kiszámíthatatlan szicíliai tömegközlekedést: kiderült, hogy mégsem ment el az utolsó vonat, mert 50 percet késik! Így még aznap haza tudtunk menni Cataniába.

Szicília

Megnézegettem a nyaraláson készült fényképeket, és újra eszembe jutott minden... a csönd és a vulkánillat az Etnán, a valószerűtlenül meleg tengervíz a mondellói strandon, a hatalmas padlizsánok Catania piacán, a robogók, a buon giornók, az ásványvíz-vadászatok... És az ígéretünk az út végén, hogy leírjuk részletesen az egészet, mert ezt még az unokáinknak is mesélni szeretnénk (és hát a Cavinton mellett az írásos dokumentáció is hasznos lehet, hehe).

Úgy indult az egész, hogy május végén Peti, Lacó haverja felajánlotta, látogassuk meg nyáron Reggio di Calabriában, ahol egy hónapot fog tölteni - mi pedig az ingyen szállás lehetőségén felbuzdulva rögtön megvettük a repülőjegyeket, hogy aztán augusztus végéig izguljunk, bedől-e a SkyEurope, és vele az első igazi, közös nyaralásunk. (És tényleg nem sokon múlt, pont egy héttel azután, hogy haazhozott minket, szegény SkyEurope csődbe ment:( )

Egyébként az ingyen szállás és Reggio di Calabria volt az, ami aztán kimaradt a nyaralásból :) Rájöttünk a tervezgetés során, hogy Szicília annyira izgalmas, és annyi látnivalót tartogat, hogy jobban járunk, ha a szigeten maradunk, és 7 nap alatt körbeutazzuk. Lacó bebizonyította, hogy a mediterrán kirándulások szervezésében is verhetetlen, és a kizárólag olasz nyelven (vagy sehogy sem) elérhető busz-és vonattársaságok honlapjait legyőzve szuper szigetkörutat állított össze:

aug. 17.: érkezés Cataniába
aug. 18.: kirándulás Taorminára
aug. 19.: Etna
aug. 20.: eredeti tervek szeint Messina, de a lökött menetrendek miatt ott csak villámgyors átszállás - helyette az út legklasszabb meglepetése, Castroreale
aug. 21.: Cefalú
aug. 22.: Palermo
aug. 23. : Agrigento
aug. 24.: Catania, aztán haza (aznap már csak Pozsonyba, aztán másnap reggel Pestre)

17-én délelőtt elvonatoztunk Pozsonyba (persze majdnem lekéstem a vonatot, de hát ebben nincs semmi meglepő:)), sétáltunk a történelmi belvárosban, szomorkodtunk egy sort a két ország rossz viszonyán, és próbáltunk rájönni, hogyan szavazhattak annyian Slotáékra, mikor az összes szlovák, akivel valaha találkoztunk, vagy akiről ismerősöktől hallottunk, mind olyan normális...
Aztán reptér, laza két órás késéssel szálltunk fel, de így legalább naplementében repültünk - és láttuk a magasból a horvát partot és a szigeteket, húúú! Közben kiderült, hogy megfázhattam a Szigeten (újabb nem-is-én-lennék dolog, ehh), és mocskosul elkezdett fájni a torkom, szóval mikor leszálltunk Cataniában, már nagyon vágytam a hostelágyra és az alvásra. Ehhez képest a reptéri busz megállóját sem volt egyszerű megtalálni (egymás után két tábla, egyiken előre, másikon hátrafelé mutat a nyíl, hát kösz), aztán az elvileg 20 percenként közlekedő busz még fél óra elteltével sem volt sehol, és miután végre megérkezett és felpasszírozódtak rá a turisták, újabb kitudjamennyi ideig nem indult tovább - egészen addig, míg egy helyi néni el nem kezdett a busz végéből ordítozni a sofőrrel, hogy mi lesz már, na, akkor nagy kegyesen bevitt minket a városba.
Az elején nagyon örültünk, mert a buszban volt egy kivetítő, gondoltuk, a megállók nevét fogják kiírni. Tévedtünk, a kijelzőn Catania nevezetességeit mutatták végig, a busz meg itt-ott megállt, hol volt tábla, hol nem, de fogalmunk sem volt róla, merre lehetünk. Aztán a vonatpályaudvarnak tűnő megállóban leszálltunk, és elindultunk arra, amerre Lacó sejtette a hostelt. Én addigra már nagyon szarul voltam, utáltam az egészet, meg voltam ijedve, legszívesebben hazamentem volna aludni (szegény Lacónak jó lehetett hallgatni a vinnyogásomat..).
És akkor ránk talált a Gondviselés egy ausztrál család és olasz rokonuk személyében: amikor útbaigazítást kértünk tőlük, a helyi nő kijelentette, hogy az bizony nagyon messze van, de ne izguljunk, ők is arra mennek, szálljunk be az autójába, elvisznek minket! Bepréselődtünk a 4-személyes autóba hatan, közben magamban rettegtem, hogy most biztosan elrabolnak, mert olyan nincs, hogy valaki csak úgy, minden hátsó szándék nélkül ilyen rendes legyen két vadidegennel. Aztán kiderült, hogy mégis van:) A nő elvitt a hostelünk közelébe, és még az utcán sétálgató tömegből kerített is nekünk valakit, aki egészen az épületig megmutatja majd az utat. Szóval ahhoz képest, hogy mindenki a maffiával riogatott minket itthon, már az első éjjel kiderült, hogy a szicíliaiaknál barátságosabb és segítőkészebb néppel még nem nagyon volt dolgom! Na meg hangosabbal és őrültebbel sem, de az nem zavart minket :)
A hostelünk egy téren állt, a téren meg hatalmas buli, mindenütt emberek, máskor biztosan szívesen csatlakoztunk volna hozzájuk, akkor viszont csak a fürdésre és az alvásra tudtunk gondolni. Mondjuk vicces volt, hogy a szobánk erkélye is a térre nyílt, és amikor kimentem körülnézni, rögtön elkezdtek integetni a helyicsávók, hogy jöjjek le:)) Hogyne. A többi vendéggel ebszélgetve kiderült aztán, hogy aznap volt a város védőszentjének ünnepe, és azért volt ekkora fesztivál - azért megnyugtató volt, hogy nem ilyenek az átlagos hétfő estéik :))
folyt. köv.

Budapest shame

Szégyen, hogy nálunk így kell zajlania a melegfelvonulásnak, hatalmas rendőri biztosítással! És hogy megvertek egy fiatal nőt, mert a felvonulás pólóját viselte... helló, Európa.
Ilyenkor nem érzem magam otthon itthon.

...

Ha megnézed a Harcosok klubját, Te is megrémülsz, hogy nem jól csinálod?

...

"LOL BAZMEG :-D"
- ez olyan Gergős.

Pedig én csak arra próbáltam rávenni, hogy ha már SZIN-re nem tud jönni, legalább Szigetre ugorjon haza (és a diplomamunka leadási határideje igazán nem lehet komoly zavaró tényező, nem igaz?).

juhúúúú

Megmenekült a csődtől a SkyEurope, úgyhogy megyünk Lacóval Szicíliába!!!! Holnap veszünk útikönyveket, és indul a lázas tervezgetés...

A ma esti szenzáció pedig az, hogy a SZIN plakátján megláttam a Guano Apes-t, szóval már tudom, mi lesz aznap estére a programom ;))

Egyébként eldicsekedtem már, hogy július eleje óta nyolcszor körbefutottam a Margitszigetet? Tudom, nem egy félmaraton, de tőlem hatalmas teljesítmény, hiszen ismertek... Viszont Sári nélkül nem az igazi, mert nincs kinek nyafogni, hogy nemakaroook, és ráadásul ő jobban ismeri a tempómat, mint én magam :) És tiszta szomorú utána turmixot csinálni fél adag gyümölcsből (és még csak nem is olyan finom, mint a közös)!

unjátok már, mi van velem a munkahelyen??

És akartam ma írni egy fickónak, hogy "A londoni utad elszámolása miatt kereslek...", amikor láttam, hogy nem is Londonban szállt meg, hanem MIDDLESEX-ben. Maradtam inkább az "angliai utad"-nál...

pink

Beállítottam a céges levelezőprogramom hátterét, hogy menjen a színe a körömlakkhoz a lábamon - picsafaktor a maximumon:)))


(Na jó, a rózsaszín háttér tiszta röhejes, és azért ezt választottam, hogy felviduljak rajta, miközben az idegesítő leveleket olvasgatom. A lábkörmöm pedig azért van kilakkozva, mert el kell rejteni a ronda berepedést, amit Siófokon a parton ugrálva-táncolva szereztem... De akkor is, trendi, nem??)

near miss

A múltkor majdnem megvettem egy klassz kis fekete pólót, Brand New Fakes felirattal. Szerencsére azért időben rájöttem, hogy talán nem lenne előnyös ilyen szöveggel a mellemen mászkálni...:)

szumma

Tegnap láttam szivárványt, ez jó.
Aztán voltunk Kaukázus koncerten, és ez még annál is jobb.
Közben fogadásból belemásztam a ZP medencéjébe fényképezkedni, és nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, de hogy vérciki, az biztos :))

Gergő viszont ma hazautazott, októberig nem is látom, és ez igazán rossz.
Ráadásul elindult a polgárrá válás útján: azt mondja, azért nem jön haza Szigetre, mert fényképezőgépre gyűjt. A következő egy biedermeier komód lesz, meglátjátok... ;)

one day I'll live in a house, etc.

Végre igaziból kisütött a nap, bárányfelhősen, kék éggel, ahogy kell, nem ez a két zivatar közötti erőlködés, mint az elmúlt két hétben. Ennek örömére birtokba vettem végre Zoldáék kertjét: a szabadban teregettem, füvet nyírtam és friss bazsalikomot szedtem a salátához.
Ha nagy leszek, én is ilyet szeretnék!
Mondjuk, ha belegondolok, ahhoz, hogy bazsalikomot növesszek benne, talán nem kéne ekkora, ahol 3 órán keresztül kell füvet nyírni...

céges

Őrület, hogy sosem tudok akkor hazamenni a munkahelyről, amikor szeretnék. Mindig pont a gép kikapcsolása előtti utolsó percben köszön rám valaki valami jó bonyolult kérdéssel, érkezik meg az egész nap várt iszonyú fontos e-mail, esetleg személyesen hoznak fel egy láda igénylést... De eddig még olyan nem volt, hogy a kinti felhőszakadás miatt nem MERTEM elindulni az irodából...

arc a múltból, hah:)

Azért vicces nagy multinál dolgozni, mert bármikor előfordulhat, hogy beszáll veled a liftbe a srác, aki 18 évesen tetszett neked két hétig, aztán azóta sem láttad..

Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy valószínűleg nem ismertem volna meg (na igen, az a négy és fél év, meg az arcmemóriám..), de már a harmadik munkanapomon észrevettem a nevét az egyik igénylésen, és utána megnéztem a képét a vállalati iwiw-en. Mert nekünk olyan is van, meg saját céges MSN, ahol ugyanúgy lehet vigyorgó fejeket meg lökött animációkat küldeni, én kaptam már kismacskát és táncoló apácát is, népszerű vagyok :))

Azt végképp nem hiszem, hogy ő megismert volna, bár miután Bence a nevemen szólított, eléggé furán méregetett - bár ez betudható annak is, hogy azt tárgyaltuk meg burkoltan, félszavakban, hogy bebuktuk a zavartalan felfelé liftezést, mert mások is beszálltak, így megint ötször állunk meg, mire felérünk a hetedikre!

Update: Tegnap meg írhattam neki szuperudvarias szuperhivatalos levelet, hogy előkerült valami régi igénylése, amit mi most végre ki fogunk tudni fizetni, csinálja ezt meg azt.. Kaptam is hamarosan a hasonló hangnemű választ, hogy ez furcsa, mert már hónapokkal ezelőtt kifizették. Ezek után határozottan REMÉLEM, hogy egyáltalán nem emlékszik rám:)

mai menü

Ma vacsorára virslit ettem kiflivel és majonézes tormával. És savanyú uborkával meg sajttal. Aztán desszertnek egy kis csoki, utána sok cseresznye és eper. A joghurtról azért szerencsére sikerült lebeszélnem magam...
A fejleményeket így is érdeklődve várom, mondjuk a házban egyedül vagyok két WC-re, szóval nagy tragédia nem történhet:)

Múzeumok Éjszakája

Nagyjából 10 múzeumban néztem ki magunknak programokat az estére - mivel Gergő egész nap a Fröccsfesztiválon alapozott, vannak kétségeim, hogy a tárlatvezetős-biokertészetes dolgok mennyire fogják érdekelni... De találtam Sörtúrát meg PASO koncertet is, szóval szerintem lesz azért közös keresztmetszet!:)

Szegény Sárimnak pedig kitartást kívánok a diákszínjátszókhoz...

multi-kulti

Az egyik kollégám tegnap részletesen elmesélte, hogy reggel hogyan vágta saját magát tökön a nadrágja övével, aztán nekem ajándékozta a maradék cukkinifőzelékét... Ennyit a multinacionális vállalatoknál tapasztalható személytelen, elidegenítő légkörről:)))

a szerdáról

Az úgy kezdődött, hogy írtam Gábornak és Marcinak, hogy várom őket vacsira, hozzanak bort, dugóhúzót és sajtreszelőt. Ehhez képest ott álltunk este 5 üveg borral, és a fiúk váltig állították, hogy szó sem volt az üzenetemben bármi másról:)

Az ígéretes indulás aztán meghatározta az este menetét a továbbiakban, Morisson's vagy A38 helyett aljas kiskocsmákig jutottunk csak el, én meg még másnap is rosszul voltam Gábor akciós (szerintem lejárt szavatosságú - mondjuk eleve az nagy baj, ha egy bornak van szavatossága...) borától...

munkanapló

A munkahelyem egyébként minden nap szolgál valami bejegyzés-témával.

Lehetne írni posztot a fura nevű kollégákról, mint amilyen például Katarzyna Csirkéné... de ha ez nem lenne elég, két Osiris is dolgozik nálunk.

Meg hogy milyen arrogáns hülyék tudnak lenni egyébként intelligens (gondolom, azok...) emberek. A csaj, aki elrontja a visszaigénylést, én visszaküldöm neki javításra, erre ő: TUDTOMMAL ezt így meg úgy kell csinálni - igen, gyöngyvirág, tényleg úgy kellene, csakhogy te nem úgy csináltad!:)

És a pofátlanul sokat kereső managerek, akik ezer meg kétezer forintokon szívóznak, és tulajdonképpen nem is jogos tételeket kérnek vissza a cégtől, amelyik havonta félmillió forint fölötti összeget tesz a zsebükbe.

És még csak két hete dolgozom ott:)

furcsa dolgok ezek

Lacóval kitaláltuk, hogy vasárnap fogjuk felhasználni a KB-tagság áldásos következményeként hozzánk került Aquaworld ajándékutalványt - csak azt felejtettük el, hogy gyereknap van, méghozzá esős, így a Vidámpark, Állatkert és Nemzeti Akármi helyett is csúszdázni hozza a gyerekeit boldog-boldogtalan. Mondjuk egy négyfős családnak az egész napos benttartózkodás benzin-és nyalókaköltség nélkül is húszezer forint, de hát úgy tűnik, nincs is itt akkora válság, még délután négykor is az utcán állt a sor, mert MEGTELT a hely... Mi mondjuk nem jártunk olyan rosszul, majd megyünk máskor, mert sikerült meghosszabbíttatnunk az utalványt. Az elején persze azt akarták, hogy fizessünk rá 10%-ot, de olyan udvariasan-ám-határozottan álltunk ki magunkért, hogy elengedték, látod Sári, nem vagyok én reménytelen - teljesen:)) De azokat a gyerkőcöket, akiket valahonnan Kőbányáról hoztak el a szüleik, hogy aztán órákig ácsoroghassanak a hidegben az ajtó előtt, hogy majd bent egymást tapossák és ne férjenek hozzá a legjobb csúszdákhoz, azokat nagyon sajnálom:(

A bürokrácián meg még mindig meg tudok lepődni... (jó lenne egyszer kellemesen is mondjuk). Szerettem volna Pesten szavazni a hétvégén, ezért bementem ma a Ferencvárosi Önkormányzathoz, hogy kitöltsem a megfelelő kérvényt/beadványt/kutyafülét. Ott kiderült, hogy ezt én kizárólag Szombathelyen tudnám elintézni. Ami remek, mert pont, hogy NEM szeretnék még egy hétig hazamenni (ráadásul most, hogy dolgozom is, teljesen kizárt, hogy az iroda nyitvatartási idejében jussak haza). Oké, tudom, az engedelmes állampolgár eldönti legalább három héttel korábban, hogy hol fog tartózkodni a választás napján, aztán szabadságot vesz ki, hogy állandó lakhelyére félfogadási időben utazva kérvényezhesse, hogy egy más helyszínen szánhassa rá az időt-energiát a szavazásra. Vagy ha ezt elmulasztja, utazik szépen 240 km-t menettérti, és örül, hogy demokráciában él, ahol, ha nehézségek árán is, de beleszólhat a dolgokba, így néhány évente...:)
Jó, mondjuk ennél nagyobb bajom ne legyen - csak olyan szimbolikus az egész, hogy az Internet korában az önkormányzatok olyan szinten nincsenek összekapcsolva, hogy a kedden, Pesten leadott kérvényt vasárnapig nem tudnák visszaigazolni egy megyeszékhelyről... Ha ez nem működik, mi lehet a fontosabb dolgokkal??? :(((

És persze az lesz a vége, hogy hazautazom, ismertek, nem tudok úgy meglenni a bőrömben, hogy ne támogassak valakit (talán lételemem a csalódás..), és akármilyen penetráns az MDF kampánya, és Dávid Ibolya sem az a kifejezett kedvencem, Bokros Lajost akkor is sokkal-sokkal szívesebben látnám az EP-ben, mint bárki mást a palettáról, nem fizetett politikai hirdetésünket hallották:)

neszeposzt

Ma megettem egy zacskó gumicukrot. Borzasztó, fogjuk a vizsgaidőszakra!

Gergő meg nyafog nekem a posztjáért, de hát mit írhatnék?? Szerintem most nem is volt részeg, mert kifejezetten aggódott, hogy megölöm a többi embert tánc közben. Pedig aki hajnali fél 4-kor a Könyvtár Klubban pörög, az gondolom kibírja, ha esetleg rálépek a lábára:))

(P.s.: Azzal a feltétellel kapod vissza a pulcsid, ha megint főzöl nekem vacsorát, és nem hagysz ott legközelebb az éjszakában buszelérősrohanás miatt!)

És hogy a kocsmaliba imázst egy kicsit árnyaljam:
Úgy néz ki, szeptembertől gyakornok leszek az MNB-ben!!!!!

sorsfintor

Ma felhívtak az MNB-től, hogy Statisztika területre mehetnék gyakornoknak, érdekel-e. Végül is alig két hónapja küldtem el nekik a jelentkezésemet... Olyan átkozottul jellemző ez is, amíg kétségbeesetten keresek munkát, addig semmi, aztán mikor végre találok állást, rögtön visszahívnak máshonnan is, ehh.

Jamaika a jamaikaiaké:))

Hogyan készül az egyetemista a vizsgáira, miközben ráadásul dolgozó nő is (végre!!)? Hajnalig Harry Pottert olvas, aztán másnap túl fáradt a tankönyvhöz, úgyhogy inkább Facebook-on lóg, ahol aztán megtalálja az alábbi képet - és máris jó napja van:)) Íme:

valahogy így...

A tegnap estéről legyen ennyi elég:

"Gergő, nee máár, mondtam, hogy nem iszom töményet, most miért kellett?!... Amúgy mi ez?"
"Mézes."
"Úú, mézes micsoda?"
"Mézes málna."
"Vaa, mézes málnaaa, juuuj, az nagyon jóó..."
"Ja, akciós volt."

Most pedig megyek összekanalazni magam, aztán pakolni, vonatozni, repülni... Uyumhoz!!!!!! :)))))

beteg szegény, sajnáááld

Jaaj, dögrováson vagyok... Lassan már az ízéért eszem a széntablettát, desszertként egy kis aszpirinnel. És ahelyett, hogy pénzt váltanék, ajándékot és repülőre felvihető kontaktlencse ápolófolyadékot vennék, könyvtárból előjegyzett könyvet elhoznék, itthon döglődöm a kollégiumban. No és persze üzemorvoshoz sem mertem elmenni ilyen állapotban, a végén még alkalmatlannak nyilvánítana, ha beszédelegnék hozzá most...
Szurkoljatok, hogy szerdáig meggyógyuljanak, mert az sem lenne vicces, ha Törökországban karanténba raknának, mint sertésinfluenza-fertőzöttet...

Ocskay Gábor

Lacó videója itt.

boldogposzt

Nem hiszek a horoszkópokban, de ezen a héten tuti nagyon szerencsésen álltak a csillagaim (vagy bolygóim, vagy akármi). Egyrészt ugye bekerültem a KB-ba (mikor Aput felhívtam, hogy elújságoljam neki, rögtön a Központi Bizottságra asszociált, hehe). Aztán a szakirányos piknik, amit nagyjából én szerveztem, igazán jól sikerült (már eleve annak nagyon örültem, hogy eljöttek az emberek, olyan nehezen mobilizálható csapat vagyunk). Szombaton pedig levágattam a hajam, és úú, tetszik - bár még mindig megpróbálom néha hátradobni a hosszú fürtjeimet, aztán nincs mit, de ez gondolom hamar elmúlik:) És amiért tényleg hónapok óta teperek: végre lesz munkám!!!!
Emlékeztek arra a februári interjúmra, amire nagyon nem készültem fel, és béna voltam, és nagyon kínos volt? A héten felhívtak, hogy szeretnék nekem felajánlani a pozíciót!:)))
Hogy milyen megfontolásból teszik ezt, nem tudom, mert az interjú alapján teljesen alkalmatlannak tűntem, de nem is érdekel, majd bebizonyítom menet közben, hogy fejlődőképes vagyok:) Tehát amint megérkezik az erkölcsi bizonyítvány, megyek dolgozni az IBM-hez, heti 20-25 órában, Financial Assistant-nek. (Addig meg átnézem egy kicsit -nagyon- a számvitelt és az Excelt! Vagy nem, mert vizsgáim lesznek, és amúgy is szerdától Isztambulban leszek, én piszok mázlista!!)

butus

Információt kerestem a hétvégi sztrájkkal kapcsolatban (hogy szakadna rájuk az ég, egyébként...), amikor a Volán honlapján belefutottam az alábbi hír-főcímbe:
"Útvonalváltozás Bugyi környékén"

Most lehet, hogy csak mi vagyunk gyerekesek, de Böbivel percekig vihogtunk azon, hogy na, ezentúl hogyan lehet vajon eljutni bugyiba, rövid úton, vagy csak kerülővel.... Pedig akkor még nem is vettük észre, hogy a kimaradó megállóhelyek között szerepel "Bugyi, buckák" is. Jaj:)))

...éééés....

SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

szavazz rám Te is, muhahaha....

Ma este lesz a kollégiumi bizottság választás a Ráday-ban, ahol ugye én is indulok (szerintem legtöbbetekkel már megosztottam, miért:)). Na szóval ismert kiváló motivációmmal eleve nem lesz könnyű kiállni a lakógyűlésünk elé, és meggyőzni őket, hogy én vagyok a legalkalmasabb a kollégiumi élet felpezsdítésére... De ráadásul ma délutánra kaptam időpontot a fogorvoshoz, így minden esély megvan rá, hogy még félig lezsibbadt fejjel, csorgó nyállal kell mindezt megtennem. Hát meggyőző lesz, basszameg:))))

Ti rám szavaznátok???? :DD

Update: na, nem zsibbad semmim, mert érzéstelenítés nélkül tömte be a fogaimat, mert hiába tiltakoztam, hogy nem vagyok én stramm csaj, sőt, kifejezetten kényes..:)

jégkorong

Azért ma nagyon jót röhögtünk Lacóval, amikor a válogatott meccsen a kommentátor megszólalt rezignált hangon, hogy már megint ellenünk fújt a bíró: "Kiállítás. Ennaffati, bottal akasztás" - és erre lekorcsolyázott a német játékos:)))
Egyébként meg SZÉP VOLT, FIÚK!! És persze lehetett volna szebb is, főleg az osztrákok és a németek ellen, de hát lesz majd olyan is, idővel. No és a magyar szurkolótábor töretlen lelkesedés kategóriában tényleg a világ élvonalába tartozik, nagyon megható volt, ahogy elénekelték a himnuszt minden meccs után a csapatnak!!

leszámolás az illúziókkal felsőoktatási intézményemmel kapcsolatban, no. 17761750.

Corvinus Egyetemi Napok a Nehru-parton.
A Kultúrsátorban (!) fellépők:

Dundika, Michelle Wild és Kovi.

Ezek után tulajdonképpen meg sem lepődöm, hogy a Nagyszínpad csütörtök esti sztárja az Animal Cannibals, blöh.

frizura-poszt lányoknak:)

Visszajöttem Szalontáról, pecsenyepirosra sültem, szépen pólómintásra:) de hát muszáj volt mindkét nap reggeltől estig a szabadban lábtengózni-kosarazni-bújócskázni-rablósat játszani-parkba menni-bográcsozni... Jaj, de jó volt!!! Majd talán írok róla részletesen, mert lenne mit, és akkor teszek fel képeket is, de most még túl fáradt vagyok hozzá.

Így inkább lesz egy nagyon könnyed téma: a hajam. Vagyis közelebbről az, hogy milyenre vágassam le. Kérek szépen véleményeket, döntésképtelen vagyok:)
Ez a kedvencem most, de Lacó utálná..


Ez hasonló, de hosszabb:

Ez pedig Uma Thurman, mert Anya szerint hasonlítok rá (kár, hogy nincs igaza;)):

Ilyesmi pedig akkor lesz, ha elveszítem a bátorságomat, és csak egy picit vágatok belőle:

egy jó hét

Egyébként pedig önkéntes hét volt az egyetemen, amit én még ki is egészítettem saját szervezésű dolgokkal, így aztán voltam a Mozgásjavító Intézetben, a Rex Kutyaotthonban, a Tűzoltó utcai gyermekklinikán, holnap pedig megyünk hosszú hétvégére Nagyszalontára a gyermekotthonba, juhé! Nem is nagyon tudok írni az eddigiekről, mert nyálasnak meg hatásvadásznak tűnne. De képzeljetek el egy kisfiút úgy floorballozni, hogy a járókeretére van erősítve az ütő. Remélem, tudok tanulni tőlük, kitartást, reményt, meg hogy mi a fontos, és miken vagyok én képes nyavalyogni minden nap... És remélem, gyakrabban fogok ilyesmit csinálni a jövőben.

watch out, politics!:)

Az alábbi levelet küldtem a mai Bokros-előadás szervezőinek az előbb.. el tudjátok képzelni, milyennek kellett lennie a moderátor srácnak, ha képes voltam írni nekik miatta, grrr...

"Sziasztok!

Először is szeretnék köszönetet mondani Nektek, hogy megszerveztétek a mai előadást, nagyon érdekes és élvezetes volt!

Emellett engedjétek meg, hogy az előadás moderálásával kapcsolatban néhány észrevételt tegyek. Nem hiszem, hogy a kérdező témaválasztása mindig megfelelő lett volna (miért kell Gyurcsány Ferenc távozásának feltételezett okairól faggatni egy makroközgazdászt; a miniszterelnökség el nem fogadásáról is túl sok kérdés hangzott el - ezek aztán időt vontak el az izgalmasabb témáktól). Ennél súlyosabb probléma volt viszont a moderátor stílusa, ami a merész és provokatív helyett néha már az öntelt és a tiszteletlen kategóriába esett szerintem. Talán szerencsésebb volna, ha a moderátor kevesebbet beszélne, jobban hagyná érvényesülni a meghívott vendéget, és nem igyekezne okosabbnak tűnni nála, főleg, ha ez az előadót láthatóan idegesíti. Persze tudom, hogy nagyon nehéz feladata lehet egy előadás levezetése, de talán a jövőben ezeket a szempontokat célszerű figyelembe venni.

Még egyszer köszönöm a szervezői munkátokat!
Sok sikert a továbbiakhoz!
Üdv, stb"

Bokros egyébként nagyon intelligens, értelmes, jó előadó - még mindig:)) És legalább nem kell érvénytelenül szavaznom júniusban:)

Ennyit az ideálokról...

Olvastam hétvégén, hogy meghalt Eduardo Rózsa-Flores.

Nekem Chico volt, mert láttam tizenhét évesen Fekete Ibolya filmjét róla, amit ma talán hatásvadásznak tartanék, de akkor nagyon lelkesedtem érte, még mindig megvan otthon kazettán, szerintem az egyetlen film, amit kettőnél többször láttam (na jó, a Muzsika hangjain kívül, hehe). Identitáskeresős film volt, biztosan ezért is tetszett annyira. Ha nem láttátok: bolíviai-magyar fiú/férfi útkeresése, latin-amerikai kommunizmuson (apja Che Guevara segítője volt), szovjet szocializmuson, rendszerváltáson, a zsidó gyökerek kutatásán át, hogy aztán a délszláv háborúban, egy magyar falu védelmében, a szerbek elleni harcban találjon értelmet az életének - legalább is arra a pár évre, amíg a háború tart, mert utána, társai halála, a falu lerombolása miatt elveszik megint minden. Nagyon megszerettem én "Chicót" a filmből.

Hogy aztán mi lett vele később, azzal nem foglalkoztam, pedig ha egy kicsit hamarabb írom be a Google-be a nevét, talán nem ér ekkora meglepetés... Rózsa-Flores ugyanis Bolíviában halt meg, lelőtték mint terroristát, zsoldost, aki az indián származású, baloldali elnök életére tör. Egyébként sok külföldi titkosszolgálat tartotta számon mint agent provocateur-t. És néhány éve felvette a muzulmán vallást. És szélsőjobboldali körökben mozgott itthon, Budaházy, hasonlók... rövid életű gerillacsapatot szervezett Újvidéken... Nemzeti anarchistának vallotta magát, szimpatizált a Magyar Gárdával.
Ezt mind, így, együtt. Ilyen előzményekkel, múlttal, származással. Durva kiábrándulás volt megtudni.

Egyébként egyidős volt Apával.

Mindegy, nyugodj békében, szegény, az útkeresést életfomává tévő, kalandor Chico, én meg melléd temetem most tizenhét éves kori nagy ábrándjaimat.

Update:
Bächer Iván írta ról a a nekrológban: „egyik alkalommal zsidó volt éppen, másik alkalommal protestáns, hallom iszlámként fejezte be, és harcos fasisztaként. Egyik se volt, tudom, harcolni akart minden áron, valami jó ügyért, de ha az nem akad, hát akkor rosszért. Kolléga lett, újságíró, jobboldali spanyol lapnak tudósított a délszláv háborúban, ami megtetszett neki, úgyhogy beállt horvát harcosnak. Ha szerbek lettek volna ott, akkor szerb hős lett volna belőle, mindegy, ő hős akart lenni.”

az 1 óra 23-as járat

Tegnap este villamos voltunk Gáborral. Hmmmm....:)))

Budapest nightlife

Miután az elmúlt két hétben izgalmasan alakultak a szórakozással töltött estéim (1, a kolitól bő 10 percre levő kocsmából hazafelé eltévedtem, és fél órás kétségbeesett expedíció után értem haza; 2, a következő alkalommal pedig hajnali háromnegyed 2-re sikerült megjelennünk a Schönherzben, ahol a jelenlevő nagyjából tíz, lelkes, 19 éves villanykaros ifjúval csocsóztunk még órákig), izgatottan vártam a kollégiumi napok uszodabuliját is. Nem kellett csalódnom:) Eszti barátnőm addig nem akart bejönni a vízbe (vagyis fürdőruhában mutatkozni), míg nem ivott eleget, így mi másztunk be utoljára, de a legnagyobb vigyorral a fejünkön a medencébe. Ott aztán az elején leginkább kapaszkodtam, és nem értettem, miért nem tudok úgy úszni, mint általában:) Persze azért a strandlabdázás segített, most tele vagyok kék-zöld foltokkal, mert nem tudtam elég kecsesen átúszni a sávokat elválasztó köteleken... Jó volt a buli végén órákig hajszárítóval melengetni magunkat (a szaunába nem fértünk be), aztán pedig gyrost enni a Tompa utcában a túlélők csapatával! Remélem, azért nem fáztam meg nagyon a medence szélén törölközőben billegéskor (szabadtéri uszoda volt)...
Viszont a ma esti szintvetélkedőt ki kell hagynom (sííír), mert holnap állásjelentkezős tesztírás lesz, reggel 9-kor, nagyon messze. Hmm, szurkoljatok, hogy sikerüljön (munkakereső eposz, negyvenhetedik fejezet).

Éééés... tudjátok-e, kik jönnek a Szigetre idén???? PLACEBO és SKA-P!!!!!!! (És van üdülési csekkem, úgyhogy a mocsokdrága jegyek sem tarthatnak vissza...)

Föld Órája

És az előbb lekapcsoltam én is a villanyt:) Persze az egész csak szimbolikus, de ennyit akkor is megtehetek, ha nincs értelme. Különösen, hogy azért az asztali kislámpát égve hagytam, mert a magyar CDS-szpredekről olvasok, jaj nekem.

dühöngő

Azt hiszem, nagyjából tizenhat, tizenhét évesen szakítottam a katolikus egyházzal meg úgy en bloc a szervezett vallásossággal, de azért XVI. Benedek még mindig tud meglepetéseket okozni. Óvszer helyett SZERETETTEL az AIDS ellen, és ezt Afrikában adja elő. Ami klassz lenne, ha ő a hite és szeretete erejével hirtelen meggyógyítana pár ezer beteg babát (gondolom, a homoszexuálisokat inkább hagyná megdögleni, legfeljebb imádkozna a lelki üdvükért...), de amíg a csodára várunk, talán maradhatnának az emberek a kondomnál, az legalább 70-80%-ban megvéd a fertőzéstől (pont ennyivel jobb a hatásfoka az imánál és a szeretetnél, oh bazzzzz....).

Igaziból két dolgot tudok elképzelni:
- Ratzinger az ateisták világméretű összeesküvésének vezetője, és titokban azon munkálkodik, hogy minél több hívet fordítson el az egyháztól (ld. még esetét a holokauszt-tagadó püspökkel)

- a Vatikánban felismerték, hogy a nyugati világban csak álszent hülyék élnek, és nekik ilyeneket kell mondani, Afrikában meg remélhetőleg leszarják, mit üzen a pápa. Ha belegondolok, a mamámnak talán tetszik is ez a szöveg, szeretettel, jaj, milyen szép... akik meg házasság előtt, fűvel-fával, hát azok talán meg is érdemlik... Csak azt nem tudom, az értelmes hívők ilyenkor mit éreznek?

metáál..

Az unokáimnak is mesélhetem majd, hogy ingyenjeggyel voltam Pokolgép koncerten a hétvégén - persze ők azt is tudni fogják, hogy a Pokolgép igazából utózenekar volt a Perfect Unity-t követően:) Húú, olyan büszke voltam Sárira!

retro

Mhhmm... Tegnap ötliteres fazékban kevertünk koktélt a szobában:) És elfogyott, az maradt csak az alján, amit a bögrékkel nem tudtunk kimerni...

A nap mondata pedig Zsófié volt, aki a retro buli jegyében megjegyezte, hogy azért Magyarországon mások voltak az ötvenes évek, mint az Egyesült Államokban: nálunk tankkal jártak, nem Cadillac-kel:))
Gábor a Magyar Népköztársaság megvédésén munkálkodik épp. A sminkem pedig Eszti műve:)

Szia, Európa!

Felfordul a gyomrom, komolyan. Miért tesz fel iwiw üzenőfalra valaki kurucinfós linkeket??? A lány (T.), aki fontosnak tartotta megosztani a közösséggel a cikket, tehetős középosztálybeli családból származik, főiskolára jár, és amúgy nagyjából mindene megvan az életben, amit csak kívánhat. Kíváncsi lennék, mikor került utoljára egy légtérbe romákkal úgy egyáltalán.

A kurucinfó meg egészen döbbenetes, amikor azt írják valakiről, hogy "fajilag nem, vagy nem teljesen cigány", és akkor a jelzőkről nem is beszélek... És T., aki csinosan mosolyog és értelmiséginek hiszi magát, lelkesen hirdeti az embertársairól, hogy így tetves, úgy rohadt...

Már a villamosra sem tudok úgy felszállni, hogy ne mondogassa a képembe valami figura, hogy Ébredjmagyarország (a fickó amúgy lazán sűrítette egy mondatba az összes trágár szót, amit ismert, és nem zavarta, hogy egy hétévesforma kisfiú milyen döbbenten nézett az anyukájára, mikor hallgatta, szegény asszony meg csak bámult zavartan, és nem merte megkérni a férfit, hogy legalább ne a gyerek füle hallatára értekezzen picsáról, geciről...).

Az vagyok, akinek látni akarsz

Lassan kulturális ajánló lesz ez itt, de akkor is:
mindenki gyorsan nézze meg a Kaméleont, mert végre egy jó magyar film!
(Pontosítok: végre egy jó magyar film, amit mások is szívesen néznek meg velem, és nem leszünk tőle olyan depressziósak, mint Fliegauf Benedektől...)

Nemzeti

Már a Vassza Zseleznova után írni akartam, de a tegnapi Macskalápon után aztán tényleg: Básti Juli nagy színésznő!!!!
Viszont ki az a szerencsétlen, aki egy ilyen tökéletesen előadott dráma végén - amiben ráadásul Básti, Kulka, Bodrogi és még sok tényleg tehetséges színész szerepelt, nagyon jól - pop koncertet megszégyenítő stílusban kezd el hujjogni az egészen középszerű Stohl András meghajlásakor????

why go to Rio?:)

Helyzetjelentés: a Henkelhez visszahívtak második körre (azért valahol vicces ez, két körös felvételi egy részmunkaidős gyakornoki pozícióra...), március elején lesz az újabb interjú, addig megtanulom használni az Excelt és felfrissítem nem létező marketinges ismereteimet. Köszönöm az eddigi szurkolást, és kérek még!:)

Amúgy a hét legnagyobb eseménye a farsang volt a kollégiumban, ahol Gábor "kihasznált transzvesztitának" öltözött a segítségünkkel, én meg nem is nagyon tudtam, minek, de aztán a buliban felvilágosítottak, hogy félig angyal vagyok, félig ördög. A skizofrénia érdekes formája, és valószínűleg kapcsolatba hozható az elfogyasztott alkoholmennyiséggel:)

Amúgy így néztünk ki:

kontraszt

Hát, ha vannak napok, amikor semmi sem sikerül, akkor a szombati pont olyan volt. Azon túl, hogy hülye hisztis voltam egész délelőtt, sikerült lekésnem egy vonatot, elveszítenem egy sapkát (amit két hete vettem, és hosszú évek óta az első volt, ami jól állt, ráadásul Sárival testvér-sapka volt...), megvennem a boltban a felpróbált két melltartó közül azt, ami ronda volt és kicsi, és visszatennem a szép-kényelmeset, majd hatalmasat rohanni vissza a pályaudvarra, hogy aztán a vonat fél órás késéssel induljon. Nyamm.

Ma viszont kárpótolt mindenért a sors, mert kicserélték a boltban a melltartót, és nem is kellett balhéznom érte (úgysem tudtam volna, hiába próbáltam el a jogos-felháborodásának-hangot-adó-fogyasztót a hétvége folyamán vagy százszor, még mindig nyúl vagyok..), egész jól ment a floorball, kedvesek voltak a szakirányos társak, és nagyot sétáltunk Gáborral a hóesésben. És még az akciós kakaós csiga is finom volt:)

És hogy valami izgalmasat is írjak: nézzétek meg a Slumdog Millionaire-t, mindenképpen, mert jó!!!!!

munkanélküli...

Első felvonás: webfejlesztő cég szimpatikus, de nagyjából recepcióst kerestek, szóval nem nagyon szomorkodtam, mikor kiderült, hogy nem tudok olyan napokon menni, ahogy nekik jó lenne.

Második felvonás: IBM, egészen riasztó külsejű nő mellett lennék gyakornok (kis fehér virágocskák a hidrogénszőke szindibaba hajban, nem hülyéskedek, és ez egy harmincas nő!), és a hó végi zárásoknál korán kellene kelni (ááá), de izgalmas a munka. És egész értelmesen végigcsináltam az interjút - eltekintve attól az apróságtól, hogy nem tudtam elmondani, mivel foglalkozik az IBM (pedig hát azt ugye a hülye is...), én szerencsétlen... Sose lesz munkám.

Megyek is gyorsan Henkel honlapot olvasgatni, meg további álláshirdetéseket keresni, hogy a harmadik (és esetleg a negyedik, ötödik, jaaaj) felvonás jobban sikerüljön...

Csak még annyit, hogy tegnap bkv-útvonaltervezővel jól kitaláltam, hogyan jutok el az első interjúmra, aztán a helyszínen eltévedtem, és kellemes kilométeres kerülővel és enyhe késéssel értem oda a webes cég épületéhez, ahol meglepődtem, hogy hmm, mitől olyan ismerős a környék. Aztán rájöttem, mitől. Gergő, a szomszédotokban, a 7/B-ben volt az interjú. Nekem meg nincs memóriám, nulla.

politizáltam..

Méghozzá iwiw üzenőfalon, ami halálos bűn. De muszáj volt, mert amikor már értelmes emberek is "büdös komik"-szinten nyilvánítanak véleményt (naponta négyszer...), akkor nem bírok magammal, és muszáj nekiállnom beleszólni. Egyébként megérte, mert normális párbeszéd lett belőle.
Amúgy meg három állásinterjú vár rám a napokban, kis szoftvercégnél, IBM-nél és Henkelnél. A legviccesebb, hogy az utóbbinál MARKETING gyakornoki pozícióra hívtak... Hát szóval szurkoljatok:)))

hosszú (franciát kellene tanulnom)

Az a hülyeség a blogolásban, hogy amikor izgalmas az életem, és naponta legalább három említésre méltó dolog történik velem, akkor nincs időm leülni a gép elé - amikor pedig elmúlik a glamouros időszak, már nem olyan friss az élmény, ezért nincs kedvem leírni, inkább olyasmiket örökítek meg, hogy hú, ma elmentem kocogni (ami azért esetemben, valljuk be, szintén elég meglepő és ritkaságszámba menő esemény...). Ezért nem írtam semmit Franciaországról, pedig az elmúlt fél év egyik fénypontja volt (muszáj ott élnem majd egyszer legalább fél évig!!), és elmaradt a beszámoló az utolsó két amszterdami hétről is. Amúgy dióhéjban annyi, hogy az első felében ki sem mozdultunk a koliból, mert először Lacó esett ágynak influenzával, és én ápoltam napokig, aztán fordítva, juhé. A második héten viszont, amikor megérkezett Sanci, bepótoltunk mindent! Kirándultunk Delftbe, voltunk Peterrel, Patrickkal és Linas-szal Soundgardenben, House of Blues-ban és Waterhole-ban (mert a Korsakoff nincs nyitva keddenként, szégyen-gyalázat..), volt hangulatos búcsúvacsora, gitárral-énekléssel utána, meg persze vörös lámpás negyed és coffeeshop is (most először értettem meg igazán a stoned szó eredetét..).

Aztán hazajöttem, és egy igazán utálatos hét köszöntött itthon - amúgy azt hiszem, én tehetek róla, mert mindent baromi gyorsan akartam elintézni, és nem szántam rá annyi időt, hogy tényleg sikerülhessen. Igaz ez az állásinterjúra, amire nem készültem fel (huh, na az igazán kínos volt), és az egyetemi bürokrácia útvesztőiben való bolyongásra is (elszoktam tőle, hogy itt azért is meg kell alázkodni, hogy megtegyék azt, ami egyébként feladatuk..). Mindenesetre most ott tartok, hogy egy hét szaladgálás után legalább időpontjaim vannak, tehát él a remény, hogy valaha elfogadásra kerülnek a kinti tárgyaim. Jaj, nem is akarok emlékezni rá, mennyi hülye felesleges kör.. És újra rájöttem, hogy előbb szeretnék közelebbi szakmai kapcsolatba kerülni egy csapat krokodillal, mint az itthoni mikró tanszékkel, brr.

A jó hír, hogy végre izgalmas óráim lesznek ebben a félévben (kivétel a Gazdasági kormányzás, aminek az első előadása egy gyenge Állampolgári ismeretek középiskolás színvonalát ütötte meg), és hogy a gazdpol szakirányon mégis találhatóak szimpatikus emberek! De a hét kellemes meglepetése akkor is a Jópipa sörözőben ért, ahol három nagyfröccsért és két pogácsáért 800 forintot fizettem - ez Amszterdamban egy korsó sörre sem lett volna elég. Újabb jó pont Budapestnek (ugye az első a csótánymentes kolikonyha volt...)!!

hogy az a mennydörgős...

Tegnap konstatáltam, hogy a mikró után már a vízforraló sem működik a konyhánkban. Mondjuk nem akkora veszteség, mert a hatalmas, gusztustalan csótánytenyészetünk miatt amúgy sem szívesen töltök ott huzamosabb időt. Oh, bloaaaah..... Sebaj, legalább tudom, miért lesz jó visszamenni Budapestre:)

ezek a mai fiatalok:)

Azt hiszem, hálás vagyok a sorsnak (meg anyának), hogy számos tinikori hülyeségem és mellécsapásom ellenére sosem fordult elő velem, hogy önelégült arccal, picsaruhában cigizzek hasonszőrű barátnőimmel egy műjégpálya szélén (és fél óráig tartson elszívni a csini vékonycigit, hihi)...

Mondjuk abban már nem vagyok teljesen biztos (sőt..), hogy 16 évesen nem irigyeltem az ilyen lányokat. És ez is elég rossz, ha belegondolok. Nem szeretnék megint tizennyolcnál fiatalabb lenni. Vagy inkább húsznál.
Még szerencse, hogy tuti biztosan nem is leszek:)

Gázáról

Végeztem a vizsgáimmal itthon is:)
Úgyhogy végre van időm blogoknál értelmesebb dolgokat olvasni, és találtam egy érdekes, nem-mainstream cikket az izraeli offenzíváról a hvg-n.

Persze akármennyire igaz, amit leírtak, Izrael mégis nagyon rosszul csinálja. Ez nem egy olyan háború, amit meg lehet nyerni. Harckocsikkal meg végképp nem.

pesti ízek

És ma sikerült ennem olyan cézársalátát, amiben két centis petrezselyem darabkák voltak igen nagy mennyiségben. Meg csirkének látszó ízetlen valami, amiről kiderült, hogy az a kenyérkocka...

még komolyabb közgáz

Elmentem ma vizsgázni reggel, előtte halálra idegeskedtem magam (ha már a halálra tanulás kimaradt...), aztán kicsit elkéstem, így rövid szerencsétlenkedés után az első sorban ültem le. A mellettem ülő fiú eldicsekedett, hogy milyen jól "bekészült" vizsgára: könyvek, füzet, jegyzetek szépen kirakva elé a padra. Én meg néztem rá hatalmas szemekkel, hogy a tanár orra előtt szeretne 600 oldalas tankönyvből puskázni?? Mire közölte, hogy nyitott könyves vizsga lesz, nem tudtam?
Úgyhogy egész jól sikerült a mellékszakirányos vizsgám, köszönöm:)
Sanci pedig elsőre átment anatómiából, méghozzá hármassal!!!!!!!!
Szóval este ünnepeltünk...:)

újéves

Boldog új évet!
Lacó, szegény, rémes vámokmányokról szóló definíciókat tanul mellettem, én viszont túl zokni vagyok ahhoz, hogy kinyissam a nagy nehezen megszerzett Mintavételi módszerek című könyvet (ugyanaz a tantárgy, amire a füves esszét írtam, úgyhogy talán mindegy is..), inkább mesélek.

30-án terv szerint berúgtunk. Azt tudtam, hogy ha Gergővel megyünk koncertre - vagy bárhová, ehh -, ez lesz a vége, de azért azt nem hittem, hogy a Halászbástyán fogunk Martinit inni citrommal, miközben lilára fagy a kezünk, és a közelben egy szerencsétlen koldus bácsi az Örömódát játssza (próbálja, more like..) furulyán, aztán jó hangosan elküldi a kurvaanyjukba a turistákat, akik nem adnak neki pénzt. A koncert meg szuper volt, jaaaaj, nagyon nagyon!! És táncoltam-ugráltam sokat, csizmában, úgyhogy megint elkezdett fájni a buta kényes íny a bal lábfejemben, de most olyan komolyan, hogy menni sem mindig tudtam.. Borogatással-fáslival kezdeni az új évet az álmoskönyv szerint sem jó jel, igaz?:)

Újévi fogadalmak nincsenek, de tervek igen:
- folytatom a francia tanulást
- keresek munkát, heti 20 órásat, és nem szórom el az összes fizetésemet
- hanem a megtakarított pénzből elutazom Isztambulba, és talán Amszterdamba, Queen's Day-re vagy tulipánt nézni
- visszamegyek Nagyszalontára a gyerekotthonba, és itt Pesten is keresek értelmes önkéntes munkát
- olvasok, szépirodalmat, és nem töltök értelmetlen fél órákat a gép előtt, teljesen nemfontos emberek facebook-os képeit nézegetve
- aerobic és "egészséges életmód" Sárival (de persze forrócsoki és muffin is!)
- kitalálom, hogy miről szeretném írni a szakdolgozatomat
- leszokom az utolsó-pillanatban-nekiállásról.

Szerintetek menni fog?:))