vicces barátaim vannak.

Ma kaptam egy sms-t:
"Oh h a warjú wájná ki a szemed. Jöwő héten ebéd?"

Ha tényleg igaz a madarat tolláról-dolog, akkor komoly bajban vagyok, azt hiszem :))

miért nem érek rá sose

Mert:

- kezd alakulni a gyakornoki munka, a teljesen mechanikus, ostoba feladatokkal töltött egy hónap után végre elkezdhettem a módszertani kutatást, amire eredetileg felvettek

- sokat olvasok a szakdolgozathoz, ettől mondjuk nem lesz tisztább a dolog, de hát áprilisig még van ideje kikristályosodni :)

- a KB baromi sok időt elvesz, de hát ez az ára a bentlakásnak (és a szuper napfényes kétágyas szobának, ugye...). Akkor mondjuk elgondolkodtam kicsit, mikor a magyar vacsi reggelén munka előtt még a Csarnokba rohantam halért és hagymáért... meg amikor a szintgyűlés előtt éjfélkor még bőszen válogattam a kamrakulcsokat... Szerencsére a többi KB-s meglepően szimpatikus:)

- ez az első olyan félév a Corvinuson, amikor tényleg kell évközi munkát végezni (miért is ne akkor, amikor ezer más okból nem érek rá, és nem a korábbi 4 év során...). Cserébe a legtöbb óránk anyaga ismétlés, bahh - legalább nincs bűntudatom, ha nem megyek be, mint pl. most.

- Amúgy meg az a legnagyobb bajom, hogy hiába van ezer dolgom, nem sikerül ehhez illő életmódot folytatnom, szóval ugyanúgy elmászkálok esténként, hagyom, hogy programokat szervezzenek nekem, vagy én szervezek magamnak, ami ugye még rosszabb , mert nem is háríthatom másra a felelősséget :D


Cserébe viszont:
október végén jön Uyum! Aztán Gergő! Aztán meg megyünk Gergővel Prága érintésével Amszterdamba!!! Olyanjónekem:))))))))

konyhatündér (vagy házimanó, vagy mi)

Biztos nagyon izgultatok, hogy hogyan sikerült a kolis vacsora (hogy én rettenetesen izgultam előtte, az biztos...), szóval megnyugtatok mindenkit: nem égett le a konyha és nem kellett kidobni a 6 kiló afrikai törpeharcsafilét sem :) Na jó, igaziból nagyon finom harcsapaprikást csináltunk, és a túrós csusza is alig lett sótlan és szétfőzött (még bőven a fogyasztható határon innen, szerencsére). Mindenki lelkesen megette az adagját, sőt, megtudtuk, hogy feleségnek valók vagyunk (béna bók egy feministának, de persze jól esett, shame on me:)).
Egyébként sosem sikerült volna a dolog Eszti nélkül, aki hősiesen segített egész este, hagyma, nyers hal, amit akarsz! Ráadásul úgy belejöttünk a főzésbe, hogy csütörtökön második felvonás lesz náluk - mondjuk csodálom, hogy nem félti tőlem a konyháját:)