a félreértések eloszlatására:)

Oh, és ha valaki aggódna értem, mert a blog alapján úgy tűnik, hogy én itt kint két dolgot csinálok: bulizom és főzök, annak megnyugtatásul:
- csak átlag háromnaponta főzök, mert osztozunk a fiúkkal:)
- járok rendesen egyetemre, sőt, minden héten beadandókat csinálok, csoportmunkában, ohhh
- és néha alszom is, mert csúnyák a szemeim, ha nem:))
És hiányollak Benneteket.

hogy miért vagyok én mindig fáradt

Juj, a tegnap, az vicces volt! Egyik ismerősöm lakásbúcsúztatót tartott, és hárman a kolinkból elbicikliztünk hozzá. Előtte én csak annyit tudtam, hogy bicajjal 15 perc az út hozzá (az ő elmondása szerint 20, amikor részeg...), gondoltam, az nem lehet olyan bonyolult, majd megfigyelem az útvonalat, és akkor egyedül is haza tudok jönni, ha a többik tovább maradnának. Kell-e mondanom, hogy együtt jöttünk haza, hajnali 5-kor?:) De ez most kivételesen nem az én gyenge akaraterőmön múlott, hanem Patrickon, aki mutatta nekünk az utat odefelé. Ő ugyanis bevezetett minket valami erdőbe, ahol az egyetlen fény a mi lámpánk volt, mindenhol csatornák és tavacskák közvetlenül a gyanúsan kanyargó, elhagyatott ösvényünk mellett, igazi horrorfilmbe illő jelenet... Aztán mikor kikavartunk az erdőből, megérkeztünk a halál..öö...tudjátok... szóval a világ végére, valami iparnegyedszerű környékre, emberek, boltok sehol, ott többször rossz irányba mentünk, aztán átkeltünk egy hídon, majd eltévedtünk, és fel kellett hívnunk a házigazdát, hogy akkor most merre... Ezek után úgy gondoltam, három napi hideg élelem, egy iránytű, két térkép és műholdas kapcsolat nélkül innen egyedül nem kéne hazaindulnom, különösen nem buli után:) Az igazi poén az volt, hogy visszaúton Patrick rájött, hogy van másik útvonal is, ami kihagyja az erdőt és a szocreál szellemvárost, és lazán hazatekertünk tényleg 15 perc alatt! Persze így is jól megáztunk, mert megjött az ősz, a tenger felől fúj a szél, ami esőt hoz és repülőgépeket, a nap kb. 20 órájában. Nyamm.
Ma meg igazi konyhatündér voltam, sütöttem palacsintát a fiúknak, aztán mikor egy fél perc alatt befalták az egyórás főzöcském eredményét, és néztek rám bánatos szemekkel, hogy ők még éééhesek, akkor szépen visszaálltam a konyhapulthoz, és kavartam-sütöttem egy második adagot is. Magamra sem ismerek... Persze azért teljesen nem változtam meg: javasoltam a többi magyarnak, hogy a csütörtöki nemzetközi vacsira zsíroskenyeret csináljunk lilahagymával:)

attól tartok, unalmas

Fura nap volt ma. Úgy ébredtem, hogy senkihez-semmihez nincs kedvem, egyedül akarok lenni - nagyon kollégium ez a hely, és éjjel-nappal együtt vagyunk másokkal, ami az esetek kilencvenkilenc százalékában szuper, mert sosem érzem magam magányosnak... de ma hirtelen elég lett a társasági életből. Úgyhogy reggeli (aha, délben) után elbúcsúztam a többiektől, akik Leidenbe kirándultak ma, és elmentem biciklizni az Amstel-partra. Sütött a nap, és a környék csodálatos, birkák, tehenek, lovak a mezőkön, mindenféle lökött vízi madár a folyóban és a partján.
Aztán mikor meguntam a tekerést, kerestem egy hangulatos stéget paddal, és leültem olvasni. Befejeztem Hrabaltól a Szigorúan ellenőrzött vonatokat (még szülinapomra kaptam Lacótól), most ez a legújabb kedvencem, azt hiszem. Olvassa el mindenki!!! Aztán végigdöglöttem a padon, zenét hallgattam, és ez olyan szuper volt, hogy alig bírtam eljönni, pedig megbeszéltük Edittel, az egyik magyar lánnyal, hogy megyünk aerobicra. Aztán persze kiderült, hogy ma nincs óra, így mehettünk a konditerembe, sok izmos férfiember közé, nagyon felemelő volt:) Utána pedig vacsit csináltunk, elkészült életem első ehető krumplipüréje (tudom, tudom, nem vörösboros marhapörkölt, de nekem ez hatalmas mumus, kérdezzétek meg Sancit vagy Gáborékat...), Lacó pedig csinált ananászos csirkét, nyammmm, ezek után azt hiszem, visszajött az életkedvem. Úgyhogy megyek is az első emeletre, ahová levitorlázott az előbb az erkélyre száradni kitett fél pár csíkos titokzoknim (csak szurkolok, hogy nem szállt be senki szobájába...).

Fényképek

Ma nagyon rendes lánygyermek vagyok, és nem mentem sem salsázni, sem rock caféba, sem brazil buliba, sem ismeretlen ember szülinapjára, inkább megpróbálom magam kialudni, mert tegnap (öö, ma) megint hajnalig fent kukorékoltam (találtam valakit, aki gitározik, és szeret Beatles-t és Simon and Garfunkelt és Nirvanát és Bob Dylant játszani, juhé). De előtte teszek fel fényképeket Belgiumból! Egyébként hatalmas köszönet illeti Lacót, aki az egész utat megszervezte, költségminimalizálós-élménymaximalizálós módon:)

Katedrális Antwerpenben. Érdekes város egyébként, sok gyönyörű épülettel, de valahogy az összhatás mégsem olyan lélegzetelállító, mint lehetne. Túl gyakran bukkan fel rút modern épület a legszebb régiek mellett. De van egy szuper parkjuk, ahol egy kb. térdig érő kerítés mögött nyuszik szaladgálnak:) És népes haszid zsidó közösség él a városban, akik még mindig a hagyományos viseletben járnak az utcán, a hozzám hasonló látogatók legnagyobb bámulatára:

Brugge viszont tényleg meseszép, annyira, hogy az már nem is igazi:) Brugge éjszaka:

...és nappal, a harangtoronyból, ahová hősiesen felmásztunk:

És ettünk persze sült krumplit és belga gofrit, este pedig beültünk egy kocsmába, ahol 100 különböző sört árultak, és kipróbáltunk ilyen 12 százalékosat meg málnaízűt is:) Szóval pofátlanul jó volt nekünk:)

rózsás kilátások

Ma megkaptam a holland TB-számomat! Ez (amellett hogy milyen jól hangzik már, hehe) azt jelenti, hogy dolgozhatok hivatalos szerződéssel. Ami itt elég jó ötlet lenne, mert a holland állam nagyon bőkezűen támogatja a dolgozó diákokat. Úgyhogy kicsit felturbózom az angol önéletrajzomat, és elkezdek körülnézni. Persze valószínűleg nem az ABN Amro-hoz fognak felvenni gyakornoknak, sokkal inkább mosogatni fogok az Uilenstede Café-ban:) Mindegy, ha az ember az éhenhalás ellen is kevés Erasmus ösztöndíja mellett még utazgatni szeretne, akkor nem nagyon van más mód, azt hiszem. (És be ne merje valaki kommentelni, hogy ott a vörös lámpás negyed is a remek karrierlehetőségeivel:)))

öhmm...

Hát az meg milyen már, hogy délután van, és nekem tanulnom kellene, és ha valaki belép a szobámba, az ajtónyitással olyan fűszag jön be a folyosóról, hogy ki kell szellőztetnem?:))) Néhány folyosótársamnak durva napja van, azt hiszem.
Egyébként most megint sok mesélnivaló lenne, egyetemről, Lacó szülinapjáról, hétvégi kirándulásról (Antwerpen és Brugge!!!!!!), de tegnap bementünk Amszterdamba este, és sikerült hajnali 4-kor hazakeverednünk, hogy aztán még melegszendvicset együnk Bob Dylan-t hallgatva... aminek nem meglepő következménye, hogy most mindenhez túl fáradt vagyok:( De majd összeszedem magam, és akkor lesz sok-sok fénykép, mert olyan gyönyörű volt Belgiumban, hogy muszáj megosztanom.
És hiányoztok, és akarok Nektek küldeni képeslapot, már vettem is párat bélyeggel, úgyhogy aki szeretne kapni, az írja le nekem a címét! Anitáét tudom:) Böbim, ha Te a Kinizsiben vagy, akkor a Tiédet is. Sári pedig választhat, hogy a pesti vagy az egerszegi címre kéri, ha az előbbi, kérek szépen irányítószámot!

háziasszonyosodás

Ma van Lacó szülinapja, és csináltam krumplisalátát és sült csirkét a fél folyosónak, és mindenki teljesen imádta! Rózsacsokrokat az öltözőmbe:))

(Azt most hagyjuk, hogy mit össze nem szenvedtem a nyers hússal...)

Hm, a közösségi élet a Guesthouse-ban egyre jobb:)) Ez mondjuk azt is jelenti, hogy túl keveset alszom és túl sokat iszom mostanában.
Úgyhogy most megyek is aludni:))

(De azt még muszáj, hogy a két távolságtartó holland közül a távolságtartóbbik ma megkérdezte, hogy milyen volt a hétvégém, aztán mellénk ült az órán! Kezdek integrálódni???:))

egyetemista

Azt hiszem, elkezdődött az egyetem. De úgy istenigazából... Tegnap órákig szenvedtünk a beadandóinkkal, persze itt minden tantárgyból csoportban kell dolgozni, és hogy utálom én azt!! Mikróból nemzetközis kiscsoportot csináltunk, és szerintem jól megleszünk így együtt, de ökonometriából Nicolas-val ketten lettünk volna csak, és összekerültünk még két holland fiúval, akik hozzák a sztereotípiát, vagyis nem nagyon barátkoznak a kötelezőn felül - de az egyikük ért a számítógépekhez, és talán ez fontosabb:) Amúgy amennyire nevetségesen könnyűnek tűnt az első egy-két előadás, annyira komoly önálló munkát várnak el tőlünk. Háát, még meg kell szoknom..

Tegnap este buli volt itt Uilenstede-ben, ahol lakunk, egyre több nyelven tanulom meg, hogy Egészségedre! Én is megkísérelem magyarra tanítani a többieket, több-kevesebb sikerrel, tegnap az egyik lengyel fiú már majdnem megtanulta, hogy "Sörre bor, mindenkor, Borra sör, meggyötör". Erős hangsúly a majdnemen.

Beszélgettünk aztán sok másik magyarral, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk itt, és értékes ismeretségre tettünk szert Gergő személyében, akinek van pálinkája, és szeret főzni:)) Nagyon lelkes lett, mikor megtudta, hogy mi itt a hetediken gyakran főzünk egymásnak, és mondta, hogy szeretne beszállni a food exchange-be, mondjuk csinálna harcsapaprikást túróscsuszával - azonnal megadtam neki az msn-címem!:))

azt ne mondd, hogy otthon süt a nap

A bikinim kint lóg az erkélyen, ahová kitettem száradni vasárnap, és ázik szépen szarrá az esőben. Én meg nézem, és azon gondolkodom, hogy most, hogy az utolsó szép hétvégével végleg elmúlt a nyár, már egész évben november lesz?
(Ma ide-oda bicikliztünk a városban, aztán vásároltunk a piacon, végig esőben, és hiába volt hamisítatlan holland érzés, mégsem nagyon tetszett a dolog...)

vázlatos, de nem eléggé

Egyébként mégsem mentünk Belgiumba, mert volt helyette mindenféle program itt Amszterdamban. Úgy kezdődött, hogy elmentünk a Faculty Introduction Day-re. A prrogramban az állt, hogy valami három napos móka lesz, rettegtünk, hogy három nap adminisztráció, töketlenkedés, várakozás, hát tudjátok, mint otthon:)
Ehelyett a nemzetközi iroda ügyintézője, egy kedves fiatal nő három pillanat alatt lezavarta a formaságokat, utána mesélt Amszterdamról, majd a finom ebéd után átadott minket a közgazdászok helyi diákszervezetének, az Aureusnak. És azután nem sok szó esett adminisztrációról:)
Volt palacsintázás, kocsmatúra (végre mutattak nekünk egy helyet, ahol majdnem megfizethető a sör!), hajós városnézés a csatornákon (sajnos a kocsmatúra másnapján, elég reggel, úgyhogy azt kevéssé értékeltük...), Rijksmuseum, ahol láttunk Rembrandtot és Vermeert (!!!!!!), ráadásul egy szuper idegenvezetővel, aki nem az évszámokra és az ecsetkezelésre koncentrált, hanem például mesélt a korabeli szimbolikáról (egy teljesen ártatlannak kinéző zsánerképről például kiderült, hogy erős erotikus töltettel bírt a korabeliek számára), séta a helyi Váci utcán (pfuj) és az egyik legnagyobb piacon, aztán valami thai mogyoróvajas csirke vacsira, este pedig buli a Paradiso-ban, az egyik legnépszerűbb helyi klubban. A hely különlegessége, hogy egy egykori templomot alakítottak át, kívülről még mindig annak néz ki. Az egyik kísérőnk mesélte, hogy Amszterdamban egyre kevesebb ember jár misére, a templomok üresen állnak, és az állam tulajdonában levő templomépületeket értékesítik különböző célokra - na és hát mit lehet kezdeni egy jól hangszigetelt, nagy befogadóképességű épülettel a város szívében?:) Nem tudom, sértő lehet-e ez a helyi keresztények számára, de hát elég korlátolt lenne azt mondani, hogy Isten valami épületben lakik, és ha az emberek nem ott keresik (ha keresik egyáltalán), akkor a templom amúgy is csak egy kőépület. Bár hallottam olyat is, hogy egy másik hasonló klubban a Szűz Mária szobor mellett áll közvetlenül az óvszerautomata - ez mondjuk nekem is elég provokatív. A buli egyébként elég közepes volt, kibírhatatlan nagy tömeg és szar zene, derekasan próbáltuk élvezni, de végül kettőkor feladtuk, és kiverekedtük magunkat a helyről (ennyi embert látni egy templomban, hmm..bocs.)
Másnap aztán piknik az egyik helyi parkban, körülöttünk mindenhol emberek, az amszterdamiak nem vesztegetik az időt, ha véletlenül kisüt a nap, elözönlik a zöldterületeket, olyan jó látni, hogy tényleg élnek a városban, valami magasabb formájú létezés... Délután bowling, húú, elég béna voltam, de élveztem, szerintem megyünk még! Este pedig Tamásék búcsú-barbeque-t rendeztek, Lacó végre enyhíthette húshiányát:)
Szombat este kimentünk az Uitmarktra, egy háromnapos fesztiválra, ami az új kulturális szezon nyitányát jelenti itt (egyébként gyakorlatilag mindig van valami fesztivál itt, hihetetlen, ráadásul a legtöbb program ingyenes), és egy szabadtéri vetítésen elkezdtük nézni az Across the Universe-t, egy Beatles-dalokra épülő musicalt, ami az elején nyálas volt, aztán kezdett izgalmasan elvont lenni, de addigra csontig fagytunk, úgyhogy a felénél haza kellett mennünk megmelegedni, csíra kis külföldiek, akik nem visznek magukkal pokrócot:) Hazafelé persze eltévedtünk bringával, mert én mondtam, merre kell menni, sebaj, Amszerdam by night!
Tegnap aztán kihasználtuk a valószínűleg utolsó meleg nyári napot, és kibicikliztünk egy közeli strandra, Zandwoort an Zee-re, pancsoltunk az Északi-tengerben, mmmm, mmmm, mmmm..... Nagyon szép nap volt.
Ma aztán elkezdődött az egyetem. Mázlista otthoniak, akik még pihentek:) Na jó, mázlista én is:)
Az első periódusban (olyan negyedévszerű) két tárgyam van, Microeconomics for Policy és Advanced Methods for Economic Research, az első olyan mikró alapozás, kicsit matekosan, és sajnos egy Gyurcsányra nagyon hasonlító fickó tartja, a másik meg ökonometria, gyakorlatilag ugyanazokkal a témákkal, mint otthon, de itt a beadandókhoz használni kell egy statisztikai szoftvert, ennek örülök, legalább megtanulom a gyakorlatban alkalmazni azt, amit elvileg már megtanítottak nekünk:) Az izgalmasabb része majd a második periódusban jön, makró és spec. kurzus, jóléti állam és egészségügy.
Holnap pedig megyünk piacra, és végre csinálok almás sügérfilét! Szurkoljatok:)

egy-két fotó

Rájöttem, hogyan kell fényképeket feltenni, úgyhogy most gyorsan gyakorlok is, de csak picit, mert az igazán klassz képeket Lacó csinálta, aki most elment floorballozni, szóval arra még várni kell. Addig is:Igen, ezek azok. Handmade art condoms, hogy egészen pontos legyek. Tessék válogatni, kinek milyet hozzak ajándékba!:)



Ez pedig egy tipikus utcarészlet, csatornával, szép házakkal, lakóhajókkal - Amszterdam tényleg gyönyörű!


Ezen meg nem nagyon látszik, de a vörös lámpás negyedben készült, a szivárványszínű zászlók nem véletlenül vannak ott, ez a melegek utcája. Egyedül itt mertem fényképezni, mert itt nem voltak lányok (a kirakatokat szigorúan tilos fotózni).