fogyasztói társadalom helló

Mézes-mandulás WC-papír van a kolis fürdőszobánkban. Nem találok szavakat :)

regős prológusa

"Haj, regö rejtem

hová, hová rejtsem...
Hol volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok."

skandináv típus??

Ja, és tegye fel a kezét az, aki rajtam kívül képes egy fél napos szabadtéri program alatt így szeptember vége felé leégni! :)

ünneplős

Ma utaztam gőzmozdonyon! És azt hiszem, bármilyen kisgyermeket megszégyenítő lelkesedéssel tapsoltam a Grand Prix-n résztvevő mozdonyoknak :)

Délután pedig az MNB-ben voltunk Lacóval, megnéztük együtt az egész épületet a nyílt nap keretében, és most megint ugyanúgy lelkesedem a munkahelyemért, mint az első napon (magyarul, kezdem megbocsátani, hogy az elmúlt három hétben alig kaptam értelmes feladatot...). Könnyű engem lekenyerezni, egy kis száz éves tölgyfaburkolat, némi aranyozott mennyezet, eredeti ólomüveg ablakok, és Király Júlia széke... A széket mondjuk jobb nem emlegetni: a Tanácsteremben leülhettünk a Monetáris Tanács tagjainak helyére, és én persze kiszúrtam Király Júlia helyét, de egy nyanya elfoglalta, úgyhogy csak mellette tudtam elhelyezkedni. Az idegenvezetőnk pedig mesélt a teremről, a kamatdöntésekről, és aztán a körasztal körül ücsörgőkre mosolygott, hogy nem akarja elrontani a "Kormány képviselője" székében ülőt, de hát ő az, aki végighallgathatja ugyan a tanácskozást, de nem szólhat bele a döntésekbe, sőt, a kamatdöntés meghozatala előtt el is kell hagynia a termet - na, lehet találgatni, milyen székben ültem én :))

A Charlie Wilson háborúja pedig szuper, két éven belül harmadszorra láttam, és még mindig szórakoztató!

Ráday lovepost

Ha kimész a konyhába, hogy betegyél a kamraszekrénybe egy liter olajat, és egy óra, egy pohár házi pálinka és egy fél üveg pezsgő után keveredsz vissza a szobába - na, akkor kollégista vagy, és péntek este van:)

civil öntudat :)

A terézvárosi csendrendelet elleni tiltakozás legkézenfekvőbb és legkellemesebb formáját választottuk tegnap Patrickkal: az éjszakát a 10 után nyitvatartó kocsmákban töltöttük:) Darius, Instant és B.City Pub a listánkon egyelőre, jövő héten új helyek? :)

Nádasdy Ádám beszéde

Nagyon tetszik.
"És nehogy már bocsánatot kérjünk, hogy melegek vagyunk. Akarta a fene."

joke of the week

Ma az MNB-s Intraneten az alábbi felhívás jelent meg:

"A Rendőrség tájékoztatása szerint a mai napon 16 órától 19 óráig „Az Isten házától a pénz Istenének főhadiszállásáig” megnevezéssel bejelentett tüntetést tartanak Ifj. Hegedűs Lóránt vezetésével a Bank Center előtti parkos területen. A demonstráció miatt javasoljuk, hogy ha a bank épületét 16 óra után hagyjátok el, ez esetben a 9-es számú kaput vegyétek igénybe. A Rendőrség a tüntetést megfelelő létszámmal biztosítja."

És valóban, hazafelé láttuk is az elszánt tüntetők (nagyjából húszfős...) csoportját, ahogy a lobogó árpádsávok alatt hallgatták szónokukat, aki az OTP éves nettó profitjáról értekezett éppen. Meg is állapítottuk a kolléganőmmel, hogy ha ez behallatszik a Bank Centerbe, akkor ott tuti nem bírnak dolgozni a röhögéstől...

Régóta az MNB-nél dolgozó munkatársak azt is mesélték, hogy a kilencvenes évek közepén még a Jegybank volt a főgonosz, akkor a mi épületünk lépcsőjét borították be a helytelen monetáris politika ellen tiltakozó gazdák krumplival, sőt, egyszer olyan ostrom volt, hogy be kellett deszkázni belülről a főbejáratot... Ehhez képest Hegedűs akciója nagyon harmatosnak tűnt, és rendőrt sem láttunk, bár lehet, hogy ebben az esetben a nulla rendőr jelentette a megfelelő biztosítást:)) Már csak azt árulja el nekem valaki, miért írták a lökött szervezők a pénz Istenét nagybetűvel? ;)

Szicília IV.

Másnap sokáig aludtunk - végre!! -, aztán meg ahelyett, hogy elindultunk volna Messinába, veszekedtünk egy sort. Elkerülhetetlen, azt hiszem, ha nem ugyanolyan igényekkel indulunk neki az útnak... Lacó sokkal aktívabb nyaralásokat szokott és szeretett meg, mint én, ráadásul nekem sem volt annyi eszem, hogy időben szóljak, amikor úgy éreztem, túl gyors nekem a tempó vagy túl sokat terveztünk egy napra. Így aztán akkor derült csak ki, hogy bajom van, mikor már teljesen hisztérikus voltam a sok ki nem mondott sérelemtől. Mindegy, tanulságok levonva, és az út hátralevő része már tényleg mindkettőnknek megfelelően alakult :)

Aznap estére egy Castroreale nevű faluban foglaltunk szállást, amiről csak annyit tudtunk, hogy a világ végén van: egy Barcellona (hehe) nevű porfészekből lehet eljutni oda, és az utolsó busz délután 5-kor megy. Barcellona nem lopta be magát a szívünkbe, főleg, hogy a busz- és a vasúti pályaudvar nagyjából 5 kilométerre van egymástól, hegynek felfelé, és naponta egy busz közlekedik a kettő között - hát pont nem akkor, amikor nekünk szükségünk lett volna rá, úgyhogy taxiztunk. Castroreale viszont kárpótolt minket mindenért: a leghangulatosabb hegyi falu, ami csak létezhet. Nyugalom, tisztaság, a házak elé kitett virágosládák, kilátás egyik irányban a hegyekre, másik oldalon a tengerre. És mikor a hostelünk vezetője elmondta, hány temlpom, múzeum és műemlék épület van a településen, eszembe jutott, milyen igaza volt Szerb Antalnak, aki valami olyasmit írt Olaszországról, hogy ott több történelem jut egyetlen városkára, mint otthon hét vármegyére. A hostel maga is csodálatos, az udvarában egy 1324-ből fennmaradt torony, a tetőteraszáról gyönyörű a kilátás (este ott piknikeztünk - és annyival romantikusabb volt, mint bármilyen elegáns étterem:)). Egyébként annyira kicsi a falu, és olyan ritka a turista, hogy alig szálltunk le a buszról a megérkezés délutánján, máris megállt mellettünk egy járőrautó, és kéretlenül is útbaigazított minket a hostel felé ("ostello").


Egyébként most jövök rá, hogy már a beszámoló felénél tartok, de még mindig nem zengtem ódákat a szicíliai fagyiról (ölni tudnék a citromfagyijukért!!!!!), és nem figyelmeztettem senkit, hogy a szicíliaiak nem beszélnek idegen nyelven. Ez az elején idegesítő volt, de aztán olyan türelmesen magyaráztak nekünk olaszul, olyan lelkesen kérdezgették, hogy értjük-e már, hogy hamar hozzászoktunk, és angolból, franciából és az útikönyvben található olasz kifejezésekből álló halandzsanyelven kezdtünk el mi is próbálkozni:) A kedvességükre jellemző, hogy Palermóban megdicsérték az olasztudásomat úgy, hogy soha egy árva szót nem tanultam olaszul életemben, és a "két jegy, kérem, Mondello"-szintnél kint sem fejlődtem tovább :D

Szicília III.

Szerdán hajnalban kellett kelnünk (és ez még a szokásosnál is rosszabbul esett, mert a torokgyulladásom csak nem akart múlni), hogy elérjük AZ Etnára tartó buszt - ugyanis naponta csak egyetlen járat megy oda Cataniából, reggel 8 óra körül. Ne kérdezzétek, miért - Szicília :)
A busz 1900 méterig, egy fogadóig-felvonóállomásig vitt fel minket, és már útközben is láttuk a megszilárdult lávafolyamokat a hegy oldalán, sőt, egy szomorú, betemetett ház mellett is elmentünk. A fogadót egyébként már többször elpusztította a láva, de mindig újjáépítik lelkesen:) A felvonó 2500 méter magasságban tett le minket, közben láttunk aranyos, csakazértiskinövökitt zöld növényeket a kopár szürke vulkanikus talajon:

Hatalmas szerencsémre a felvonó tetejénél lehetett bérelni kabátot (mert a cataniai 40 fokban nehéz volt elhinni, hogy kellene), így halálra fagyás nélkül mászhattunk még feljebb. Nem mentünk fel a főkráterig, mert az gyalog túl messze lett volna, a négykerék meghajtásos terepjárók pedig, amik odáig közlekedtek, túl drágák voltak - helyette viszont találtunk egy másik, kisebb krátert, szerintünk a 2001-es kitörését, ahonnan még mindig meleg gőz szállt fel, és meleg volt a talaj is a tetején:Itt aztán sokáig elidőztünk, még üldögéltünk is a meleg, szürke porban, amíg aztán jött egy felhő, beborította a kráterünket, minket meg leüldözött onnan - megtanultam, hogy a felhőben még kabátban is nagyon hideg van:)
Visszasétáltunk a fogadóhoz, ahol elücsörögtünk a hazafelé tartó busz indulásáig, megosztoztunk egy szendvicsen és teáztunk, amire nagy szükségem volt, mert a szervezetem úgy döntött, bosszút áll, amiért nem pihenek eleget, és a torokfájás mellé egy jó kis lázat is kaptam. Az egyenlőség jegyében hazafelé Lacó is megfázott, mert azt még nem is mondtam, hogy a szicíliai buszokon és vonatokon túlzás nélkül 15 fokra állítják be a légkondit - újabb ne kérdezd-dolog...

Szicília II.

Egy kicsit vázlatosabban folytatom:)

Másnap átköltöztünk egy másik hostelbe, ez sokkal kisebb és csendesebb, a hétfői bulis hely, ez meg nekünk való alvós. Aztán ismerkedtünk egy picit a nappali Cataniával, halpiac, zöldségpiac, mindenhol lenyűgöző épületek, kedvenc Piazza Duomónk (ami egyébként MINDEN településen van, csakúgy, mint Via Vittorio Emmanuel és Via Garibaldi) - közben egy kicsit koszos, kicsit zsúfolt a város, szűkek a járdák, sok épület felújításra szorul, de mindez olyan olaszos bájjal, hogy szinte jól áll neki.

Aztán elvonatoztunk Taorminába, hogy megnézzük a görög színház romjait. Giardini-Naxos-nál szálltunk le a vonatról, és rögtön megkerestük a strandot. Kicsit csodálkoztunk, mert azt írták, ez az egyik legnépszerűbb fürdőhely a környéken, és bár tényleg gyönyörű volt, nem tűnt túl kiépítettnek, hatalmas köveken kellett beegyensúlyozni a vízbe, és egyébként sem voltak sokan - utólag kiderült, hogy összekevertük a szomszéd városka strandjával, ami tényleg homokos-napernyős:) Felmentünk aztán busszal a hegy tetejére épült Taorminába, és megnéztük a színházat:Kliátás a színpad mögött a tengerre, bal kéz felől pedig az Etnára, lenyűgöző. Szeretem az ókori görögök életszeretetét, más kultúrák ide vagy valami kolostort, vagy erődítményt építettek volna!
Utána megnéztük a városkát is, nagyon szép hely volt, de tele turistákkal, hömpölyögtünk végig velük a főutcán, ahol vagy souvenir boltok, vagy elegáns márkaboltok sorakoztak, meg persze méregdrága éttermek... Mi taktikusan megkerestük a legolcsóbb pizzériát, és ott vacsoráztunk a teraszon, egy narancsfa mellett (efelett még a hét végére sem tudtam napirendre térni: Szicíliában úgy nő a pálma, a narancsfa és a babér, mint nálunk a tölgy!).
A nap kínos meglepetése ezután ért minket: kiderült, hogy hiába van kb. egy órára Catania, este 7-kor megy oda az utolsó busz. A buszállomáson azt is megtudtuk, hogy a legutolsó vonatot is lekéstük, bár talán lesz egy hajnali 3-kor. Hmm... Jobb híján lementünk a vasúti pályaudvarra, és akkor nagyon megszerettük a kiszámíthatatlan szicíliai tömegközlekedést: kiderült, hogy mégsem ment el az utolsó vonat, mert 50 percet késik! Így még aznap haza tudtunk menni Cataniába.

Szicília

Megnézegettem a nyaraláson készült fényképeket, és újra eszembe jutott minden... a csönd és a vulkánillat az Etnán, a valószerűtlenül meleg tengervíz a mondellói strandon, a hatalmas padlizsánok Catania piacán, a robogók, a buon giornók, az ásványvíz-vadászatok... És az ígéretünk az út végén, hogy leírjuk részletesen az egészet, mert ezt még az unokáinknak is mesélni szeretnénk (és hát a Cavinton mellett az írásos dokumentáció is hasznos lehet, hehe).

Úgy indult az egész, hogy május végén Peti, Lacó haverja felajánlotta, látogassuk meg nyáron Reggio di Calabriában, ahol egy hónapot fog tölteni - mi pedig az ingyen szállás lehetőségén felbuzdulva rögtön megvettük a repülőjegyeket, hogy aztán augusztus végéig izguljunk, bedől-e a SkyEurope, és vele az első igazi, közös nyaralásunk. (És tényleg nem sokon múlt, pont egy héttel azután, hogy haazhozott minket, szegény SkyEurope csődbe ment:( )

Egyébként az ingyen szállás és Reggio di Calabria volt az, ami aztán kimaradt a nyaralásból :) Rájöttünk a tervezgetés során, hogy Szicília annyira izgalmas, és annyi látnivalót tartogat, hogy jobban járunk, ha a szigeten maradunk, és 7 nap alatt körbeutazzuk. Lacó bebizonyította, hogy a mediterrán kirándulások szervezésében is verhetetlen, és a kizárólag olasz nyelven (vagy sehogy sem) elérhető busz-és vonattársaságok honlapjait legyőzve szuper szigetkörutat állított össze:

aug. 17.: érkezés Cataniába
aug. 18.: kirándulás Taorminára
aug. 19.: Etna
aug. 20.: eredeti tervek szeint Messina, de a lökött menetrendek miatt ott csak villámgyors átszállás - helyette az út legklasszabb meglepetése, Castroreale
aug. 21.: Cefalú
aug. 22.: Palermo
aug. 23. : Agrigento
aug. 24.: Catania, aztán haza (aznap már csak Pozsonyba, aztán másnap reggel Pestre)

17-én délelőtt elvonatoztunk Pozsonyba (persze majdnem lekéstem a vonatot, de hát ebben nincs semmi meglepő:)), sétáltunk a történelmi belvárosban, szomorkodtunk egy sort a két ország rossz viszonyán, és próbáltunk rájönni, hogyan szavazhattak annyian Slotáékra, mikor az összes szlovák, akivel valaha találkoztunk, vagy akiről ismerősöktől hallottunk, mind olyan normális...
Aztán reptér, laza két órás késéssel szálltunk fel, de így legalább naplementében repültünk - és láttuk a magasból a horvát partot és a szigeteket, húúú! Közben kiderült, hogy megfázhattam a Szigeten (újabb nem-is-én-lennék dolog, ehh), és mocskosul elkezdett fájni a torkom, szóval mikor leszálltunk Cataniában, már nagyon vágytam a hostelágyra és az alvásra. Ehhez képest a reptéri busz megállóját sem volt egyszerű megtalálni (egymás után két tábla, egyiken előre, másikon hátrafelé mutat a nyíl, hát kösz), aztán az elvileg 20 percenként közlekedő busz még fél óra elteltével sem volt sehol, és miután végre megérkezett és felpasszírozódtak rá a turisták, újabb kitudjamennyi ideig nem indult tovább - egészen addig, míg egy helyi néni el nem kezdett a busz végéből ordítozni a sofőrrel, hogy mi lesz már, na, akkor nagy kegyesen bevitt minket a városba.
Az elején nagyon örültünk, mert a buszban volt egy kivetítő, gondoltuk, a megállók nevét fogják kiírni. Tévedtünk, a kijelzőn Catania nevezetességeit mutatták végig, a busz meg itt-ott megállt, hol volt tábla, hol nem, de fogalmunk sem volt róla, merre lehetünk. Aztán a vonatpályaudvarnak tűnő megállóban leszálltunk, és elindultunk arra, amerre Lacó sejtette a hostelt. Én addigra már nagyon szarul voltam, utáltam az egészet, meg voltam ijedve, legszívesebben hazamentem volna aludni (szegény Lacónak jó lehetett hallgatni a vinnyogásomat..).
És akkor ránk talált a Gondviselés egy ausztrál család és olasz rokonuk személyében: amikor útbaigazítást kértünk tőlük, a helyi nő kijelentette, hogy az bizony nagyon messze van, de ne izguljunk, ők is arra mennek, szálljunk be az autójába, elvisznek minket! Bepréselődtünk a 4-személyes autóba hatan, közben magamban rettegtem, hogy most biztosan elrabolnak, mert olyan nincs, hogy valaki csak úgy, minden hátsó szándék nélkül ilyen rendes legyen két vadidegennel. Aztán kiderült, hogy mégis van:) A nő elvitt a hostelünk közelébe, és még az utcán sétálgató tömegből kerített is nekünk valakit, aki egészen az épületig megmutatja majd az utat. Szóval ahhoz képest, hogy mindenki a maffiával riogatott minket itthon, már az első éjjel kiderült, hogy a szicíliaiaknál barátságosabb és segítőkészebb néppel még nem nagyon volt dolgom! Na meg hangosabbal és őrültebbel sem, de az nem zavart minket :)
A hostelünk egy téren állt, a téren meg hatalmas buli, mindenütt emberek, máskor biztosan szívesen csatlakoztunk volna hozzájuk, akkor viszont csak a fürdésre és az alvásra tudtunk gondolni. Mondjuk vicces volt, hogy a szobánk erkélye is a térre nyílt, és amikor kimentem körülnézni, rögtön elkezdtek integetni a helyicsávók, hogy jöjjek le:)) Hogyne. A többi vendéggel ebszélgetve kiderült aztán, hogy aznap volt a város védőszentjének ünnepe, és azért volt ekkora fesztivál - azért megnyugtató volt, hogy nem ilyenek az átlagos hétfő estéik :))
folyt. köv.

Budapest shame

Szégyen, hogy nálunk így kell zajlania a melegfelvonulásnak, hatalmas rendőri biztosítással! És hogy megvertek egy fiatal nőt, mert a felvonulás pólóját viselte... helló, Európa.
Ilyenkor nem érzem magam otthon itthon.

...

Ha megnézed a Harcosok klubját, Te is megrémülsz, hogy nem jól csinálod?