Szicília

Megnézegettem a nyaraláson készült fényképeket, és újra eszembe jutott minden... a csönd és a vulkánillat az Etnán, a valószerűtlenül meleg tengervíz a mondellói strandon, a hatalmas padlizsánok Catania piacán, a robogók, a buon giornók, az ásványvíz-vadászatok... És az ígéretünk az út végén, hogy leírjuk részletesen az egészet, mert ezt még az unokáinknak is mesélni szeretnénk (és hát a Cavinton mellett az írásos dokumentáció is hasznos lehet, hehe).

Úgy indult az egész, hogy május végén Peti, Lacó haverja felajánlotta, látogassuk meg nyáron Reggio di Calabriában, ahol egy hónapot fog tölteni - mi pedig az ingyen szállás lehetőségén felbuzdulva rögtön megvettük a repülőjegyeket, hogy aztán augusztus végéig izguljunk, bedől-e a SkyEurope, és vele az első igazi, közös nyaralásunk. (És tényleg nem sokon múlt, pont egy héttel azután, hogy haazhozott minket, szegény SkyEurope csődbe ment:( )

Egyébként az ingyen szállás és Reggio di Calabria volt az, ami aztán kimaradt a nyaralásból :) Rájöttünk a tervezgetés során, hogy Szicília annyira izgalmas, és annyi látnivalót tartogat, hogy jobban járunk, ha a szigeten maradunk, és 7 nap alatt körbeutazzuk. Lacó bebizonyította, hogy a mediterrán kirándulások szervezésében is verhetetlen, és a kizárólag olasz nyelven (vagy sehogy sem) elérhető busz-és vonattársaságok honlapjait legyőzve szuper szigetkörutat állított össze:

aug. 17.: érkezés Cataniába
aug. 18.: kirándulás Taorminára
aug. 19.: Etna
aug. 20.: eredeti tervek szeint Messina, de a lökött menetrendek miatt ott csak villámgyors átszállás - helyette az út legklasszabb meglepetése, Castroreale
aug. 21.: Cefalú
aug. 22.: Palermo
aug. 23. : Agrigento
aug. 24.: Catania, aztán haza (aznap már csak Pozsonyba, aztán másnap reggel Pestre)

17-én délelőtt elvonatoztunk Pozsonyba (persze majdnem lekéstem a vonatot, de hát ebben nincs semmi meglepő:)), sétáltunk a történelmi belvárosban, szomorkodtunk egy sort a két ország rossz viszonyán, és próbáltunk rájönni, hogyan szavazhattak annyian Slotáékra, mikor az összes szlovák, akivel valaha találkoztunk, vagy akiről ismerősöktől hallottunk, mind olyan normális...
Aztán reptér, laza két órás késéssel szálltunk fel, de így legalább naplementében repültünk - és láttuk a magasból a horvát partot és a szigeteket, húúú! Közben kiderült, hogy megfázhattam a Szigeten (újabb nem-is-én-lennék dolog, ehh), és mocskosul elkezdett fájni a torkom, szóval mikor leszálltunk Cataniában, már nagyon vágytam a hostelágyra és az alvásra. Ehhez képest a reptéri busz megállóját sem volt egyszerű megtalálni (egymás után két tábla, egyiken előre, másikon hátrafelé mutat a nyíl, hát kösz), aztán az elvileg 20 percenként közlekedő busz még fél óra elteltével sem volt sehol, és miután végre megérkezett és felpasszírozódtak rá a turisták, újabb kitudjamennyi ideig nem indult tovább - egészen addig, míg egy helyi néni el nem kezdett a busz végéből ordítozni a sofőrrel, hogy mi lesz már, na, akkor nagy kegyesen bevitt minket a városba.
Az elején nagyon örültünk, mert a buszban volt egy kivetítő, gondoltuk, a megállók nevét fogják kiírni. Tévedtünk, a kijelzőn Catania nevezetességeit mutatták végig, a busz meg itt-ott megállt, hol volt tábla, hol nem, de fogalmunk sem volt róla, merre lehetünk. Aztán a vonatpályaudvarnak tűnő megállóban leszálltunk, és elindultunk arra, amerre Lacó sejtette a hostelt. Én addigra már nagyon szarul voltam, utáltam az egészet, meg voltam ijedve, legszívesebben hazamentem volna aludni (szegény Lacónak jó lehetett hallgatni a vinnyogásomat..).
És akkor ránk talált a Gondviselés egy ausztrál család és olasz rokonuk személyében: amikor útbaigazítást kértünk tőlük, a helyi nő kijelentette, hogy az bizony nagyon messze van, de ne izguljunk, ők is arra mennek, szálljunk be az autójába, elvisznek minket! Bepréselődtünk a 4-személyes autóba hatan, közben magamban rettegtem, hogy most biztosan elrabolnak, mert olyan nincs, hogy valaki csak úgy, minden hátsó szándék nélkül ilyen rendes legyen két vadidegennel. Aztán kiderült, hogy mégis van:) A nő elvitt a hostelünk közelébe, és még az utcán sétálgató tömegből kerített is nekünk valakit, aki egészen az épületig megmutatja majd az utat. Szóval ahhoz képest, hogy mindenki a maffiával riogatott minket itthon, már az első éjjel kiderült, hogy a szicíliaiaknál barátságosabb és segítőkészebb néppel még nem nagyon volt dolgom! Na meg hangosabbal és őrültebbel sem, de az nem zavart minket :)
A hostelünk egy téren állt, a téren meg hatalmas buli, mindenütt emberek, máskor biztosan szívesen csatlakoztunk volna hozzájuk, akkor viszont csak a fürdésre és az alvásra tudtunk gondolni. Mondjuk vicces volt, hogy a szobánk erkélye is a térre nyílt, és amikor kimentem körülnézni, rögtön elkezdtek integetni a helyicsávók, hogy jöjjek le:)) Hogyne. A többi vendéggel ebszélgetve kiderült aztán, hogy aznap volt a város védőszentjének ünnepe, és azért volt ekkora fesztivál - azért megnyugtató volt, hogy nem ilyenek az átlagos hétfő estéik :))
folyt. köv.