Szicília II.

Egy kicsit vázlatosabban folytatom:)

Másnap átköltöztünk egy másik hostelbe, ez sokkal kisebb és csendesebb, a hétfői bulis hely, ez meg nekünk való alvós. Aztán ismerkedtünk egy picit a nappali Cataniával, halpiac, zöldségpiac, mindenhol lenyűgöző épületek, kedvenc Piazza Duomónk (ami egyébként MINDEN településen van, csakúgy, mint Via Vittorio Emmanuel és Via Garibaldi) - közben egy kicsit koszos, kicsit zsúfolt a város, szűkek a járdák, sok épület felújításra szorul, de mindez olyan olaszos bájjal, hogy szinte jól áll neki.

Aztán elvonatoztunk Taorminába, hogy megnézzük a görög színház romjait. Giardini-Naxos-nál szálltunk le a vonatról, és rögtön megkerestük a strandot. Kicsit csodálkoztunk, mert azt írták, ez az egyik legnépszerűbb fürdőhely a környéken, és bár tényleg gyönyörű volt, nem tűnt túl kiépítettnek, hatalmas köveken kellett beegyensúlyozni a vízbe, és egyébként sem voltak sokan - utólag kiderült, hogy összekevertük a szomszéd városka strandjával, ami tényleg homokos-napernyős:) Felmentünk aztán busszal a hegy tetejére épült Taorminába, és megnéztük a színházat:Kliátás a színpad mögött a tengerre, bal kéz felől pedig az Etnára, lenyűgöző. Szeretem az ókori görögök életszeretetét, más kultúrák ide vagy valami kolostort, vagy erődítményt építettek volna!
Utána megnéztük a városkát is, nagyon szép hely volt, de tele turistákkal, hömpölyögtünk végig velük a főutcán, ahol vagy souvenir boltok, vagy elegáns márkaboltok sorakoztak, meg persze méregdrága éttermek... Mi taktikusan megkerestük a legolcsóbb pizzériát, és ott vacsoráztunk a teraszon, egy narancsfa mellett (efelett még a hét végére sem tudtam napirendre térni: Szicíliában úgy nő a pálma, a narancsfa és a babér, mint nálunk a tölgy!).
A nap kínos meglepetése ezután ért minket: kiderült, hogy hiába van kb. egy órára Catania, este 7-kor megy oda az utolsó busz. A buszállomáson azt is megtudtuk, hogy a legutolsó vonatot is lekéstük, bár talán lesz egy hajnali 3-kor. Hmm... Jobb híján lementünk a vasúti pályaudvarra, és akkor nagyon megszerettük a kiszámíthatatlan szicíliai tömegközlekedést: kiderült, hogy mégsem ment el az utolsó vonat, mert 50 percet késik! Így még aznap haza tudtunk menni Cataniába.