Ha fiú lennék, senkiben fel nem merülne, hogy miért találkozunk kettesben a fiú haverommal. Mondjuk egy értelmes normális közegben szintén nem akad fenn ezen senki, és képesek elhinni, hogy nem azért nem visszük magunkkal a pasinkat-csajunkat-egy gardedámot is a találkákra, mert mi ott biztos akarunk valamit egymástól, hanem mert kettesben tudunk a legjobban beszélgetni. Igaziból nehéz felfogni, hogy a huszonegyedik századi Budapesten ez téma.
Egyébként az a férfi, aki képes leírni, hogy megtanulta, hogy sokkal jobban oda kell figyelnie a többi ember véleményére a mi barátságunkkal kapcsolatban - talán jobb, ha elfogadom, hogy az a férfi nem lehetne a barátom akkor sem, ha történetesen a barátnője megengedné neki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése