Ennyit az ideálokról...

Olvastam hétvégén, hogy meghalt Eduardo Rózsa-Flores.

Nekem Chico volt, mert láttam tizenhét évesen Fekete Ibolya filmjét róla, amit ma talán hatásvadásznak tartanék, de akkor nagyon lelkesedtem érte, még mindig megvan otthon kazettán, szerintem az egyetlen film, amit kettőnél többször láttam (na jó, a Muzsika hangjain kívül, hehe). Identitáskeresős film volt, biztosan ezért is tetszett annyira. Ha nem láttátok: bolíviai-magyar fiú/férfi útkeresése, latin-amerikai kommunizmuson (apja Che Guevara segítője volt), szovjet szocializmuson, rendszerváltáson, a zsidó gyökerek kutatásán át, hogy aztán a délszláv háborúban, egy magyar falu védelmében, a szerbek elleni harcban találjon értelmet az életének - legalább is arra a pár évre, amíg a háború tart, mert utána, társai halála, a falu lerombolása miatt elveszik megint minden. Nagyon megszerettem én "Chicót" a filmből.

Hogy aztán mi lett vele később, azzal nem foglalkoztam, pedig ha egy kicsit hamarabb írom be a Google-be a nevét, talán nem ér ekkora meglepetés... Rózsa-Flores ugyanis Bolíviában halt meg, lelőtték mint terroristát, zsoldost, aki az indián származású, baloldali elnök életére tör. Egyébként sok külföldi titkosszolgálat tartotta számon mint agent provocateur-t. És néhány éve felvette a muzulmán vallást. És szélsőjobboldali körökben mozgott itthon, Budaházy, hasonlók... rövid életű gerillacsapatot szervezett Újvidéken... Nemzeti anarchistának vallotta magát, szimpatizált a Magyar Gárdával.
Ezt mind, így, együtt. Ilyen előzményekkel, múlttal, származással. Durva kiábrándulás volt megtudni.

Egyébként egyidős volt Apával.

Mindegy, nyugodj békében, szegény, az útkeresést életfomává tévő, kalandor Chico, én meg melléd temetem most tizenhét éves kori nagy ábrándjaimat.

Update:
Bächer Iván írta ról a a nekrológban: „egyik alkalommal zsidó volt éppen, másik alkalommal protestáns, hallom iszlámként fejezte be, és harcos fasisztaként. Egyik se volt, tudom, harcolni akart minden áron, valami jó ügyért, de ha az nem akad, hát akkor rosszért. Kolléga lett, újságíró, jobboldali spanyol lapnak tudósított a délszláv háborúban, ami megtetszett neki, úgyhogy beállt horvát harcosnak. Ha szerbek lettek volna ott, akkor szerb hős lett volna belőle, mindegy, ő hős akart lenni.”