Britney Fucking Spears

Hát, a tegnapi, az egy igen eredményes nap volt. A búcsúbuli elvileg theme party volt, "freaky", "dress to impress, but give it a twist", ééérted?! Hát én nem nagyon értettem, de azért elmentünk Linas-szal bolhapiacra, ahol talált nekem skótkockás iskoláslány-szoknyát, amihez vettünk piros térdzoknit, és a fehér blúzommal meg a tornacipőmmel tökéletes volt az összhatás - gondoltam én, amíg a folyosótársaimmal nem találkoztam. Tőlük megtudtam, hogy

a, nagyjából senki más nem fog beöltözni
b, úgy nézek ki, mint Britney Spears a Hit me baby... videoklipben.

Sebaj, azért kölcsön-sminkcuccokkal felturbóztam az összhatást, Lacót meg beöltöztettem bohém francia festőnek (mmmmhh, nagyon helyes volt!!!), és elmentünk bulizni. És jó volt a hangulat, meg sok aranyos, kedves ember, de hajnali egykor valahogy nagyon hazamehetnékem lett, meg aztán nem igazán akartam a vizsgaidőszak közepén berúgni (megint:)). Persze még mindenki javában jól érezte magát, úgyhogy elindultam egyedül. Remek ötlet volt, mert először nem találtam meg az éjszakai busz megállóját, aztán fél órát kavarogtam a környéken a hideg, esős éjszakában, háromszáz méterről világító tűzvörös ajkakkal... Aztán rátaláltam a megállóra, és láttam, hogy már csak 26 percet kell várnom a buszra, ami jó, mert ha nem pisilek be addig, akkor csak tüdőgyulladást fogok kapni. Szóval fogtam egy taxit (életem első egyedül leintett taxija...amilyen kurva drága volt, remélem, még egy darabig nem lesz második...), és hajnali 2-re már itthon is voltam.
Ma meg próbáltam tanulni, de semmit nem fogtam fel a real business cycle modellekből (lehet, hogy erről mondjuk nem a fáradtság tehet), aztán bementem órára, és majdnem elaludtam, a tenyeremet karmoltam fél órán keresztül, hogy ne csukódjanak le a szemeim - mert azt még nem mondtam, hogy négyen vagyunk ezen a kurzuson, és én ültem a tanárral szemben...
HOLNAPTÓL TANULOK, ÉS IDŐBEN LEFEKSZEM ALUDNI.

A képhez meg csak annyit, hogy nem rúgom éppen hasba Helenát - akármennyire is úgy tűnik:)


(Viszont azért volt szuper része is a tegnapnak: szoknyavásárlás után Linas-szal beültünk vacsizni egy hangulatos pizzériába, ahol degeszre ettük magunkat, és egy fekete kiscica mászott az ölembe. Linas holnap indul Marokkóba, egy hónapot tölt ott egy haverjával, teljesen spontán út lesz, semmi szállásfoglalás, egyetlen hátizsák, aztán majd ahogy alakul... irigylem!!)