Találkoztunk ma csajszikkal, klassz volt nagyon. És teljesen meghatódtam, mert kaptam tőlük meglepetést: Anitától csokit (hja, két év együttélés alatt elég jól kiismert, csokit mindig, minden mennyiségben), Böbitől meg csinos nyakláncot (és nem hiszitek el, de mivel nem tudta eldönteni a boltban, hogy a kettő lánc közül melyik tetszene nekem jobban, megvette mindkettőt, hogy én választhassam ki!!), és zabálnivaló rózsaszín szárnyas malacot. Szóval agyon vagyok kényeztetve, vigyorog.
Edzésről hazafelé pedig a villamoson beszélgettem egy vak nővel. Nagyon csúnya, torz volt a szeme, elsőre hajléktalannak néztem, meg is ijedtem, amikor kérdezte, hány óra, azt hittem, kéregetni akar - gyanakvó pesti dög leszek lassan, még szerencse, hogy nem küldtem el, mert tényleg csak beszélgetni szeretett volna. Mesélt mindenfélét magáról, intézeti lány volt, és valaki megtámadta, akkor vakult meg ("20 forintért megölik az embert", ez Európa??). Egyébként fura volt, mesélt valakiről, és hozzátette, hogy erdélyi cigány az illető. Aztán gyorsan megjegyezte, hogy nem nézi le emiatt, hiszen ő is cigány félig - de nem erdélyi! Ő muzsikás, hála istennek.
Ilyenkor mindig rájövök, hogy lószart se tudok a világról, amiben élek, eszembe nem jutott volna, hogy jobb muzsikás cigánynak lenni, mint erdélyinek. Vajon azok tudják ezt, akik a nagy nyilvánosság előtt beszélnek úgy általában a "cigánykérdéséről", vagy ami még jobb, a "cigánybűnözés"-ről??
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése