És azt még el is felejtettem mondani, hogy milyen földöntúli érzés előadni egy jegyirodában, hogy a barátod (aki egy évvel idősebb nálad, ez látszik is rajta, és csöppet sem hasonlít rád) nem más, mint az ÖCSÉD. Pedig muszáj volt, mert Sanci üdülési csekkjét is felhasználtuk ma, amikor megvettük a Sziget-jegyeket. A csekken meg ugye nagy betűkkel rajta, hogy másra át nem ruházható, stb. De az azért erős, hogy a sikeres tranzakció után úgy fog kézen az utcán Lacó, hogy gyere, nővérkém... Brr.