a hősök emlékére...

Ma annyi minden volt.
Olvastam novellát egy szerzőtől, aki antiszemitának indult, aztán később a keresztény-nemzeti oldalt támadta maró gúnnyal (ha elárulom, hogy imádtam az írását, lehet tippelni, melyik korszakából való). Egy padon találtak rá a második világháború vége felé. Éhen halt.
Gyűjtögettem aztán francia cikkeket a subprime-ról és a lakáspiacukról - nagyon sokat felejtettem, meg aztán pénzügyi szakzsargont nem is tudtam soha, szenvedek.
Délután megnéztük a Szépművészetiben a Test és lélek c. fotókiállítást, nagyon tetszett, Capa elképesztő. Ha nagy leszek, lesz egy ilyen albumom, mind ezekkel a fotókkal (értékesebb lesz a könyv, mint a könyvespolc, az már látszik...). Aztán fényképezkedtünk új szemüvegeinkben a Hősök terén, ahol a következő párbeszéd is elhangzott:
- Te, az ott mi a tér közepén?
- Nem tudom, nyilvános vécé, nem?
- Nee már, a Hősök tere kellős közepén?
- Miért, akkor mi? Valami sír?
Megnéztük, nagy emléktábla volt, "A hősök emlékére". Azért megnyugtató, hogy mégsem budi, bár messziről tényleg arra hasonlít, pont olyan a kerítése...