Sütöttem ma palacsintát. A"csomómentesre keverjük" része nem nagyon jött össze, meg vastag is lett, de ez még mindig határozott előrelépés Siófokhoz képest. Ott már összekevertem a lisztet a tejjel, sóval-cukorral, ásványvízzel, és megpróbáltam beleütni a tojást - amikor kiderült, hogy kemény tojást csomagolt nekünk Lacó anyukája. Szombat este volt, külváros, éjjel-nappali sehol. Pizzát vacsoráztunk:) De a Sangriám, amit csináltam nekünk, finom volt, legalább.
Most azzal vigasztalom magam, hogy Hollandiában majd úgyis megtanulok főzni, mert muszáj lesz. Vagy esetleg reménykedhetek, hogy Lacó és Gábor megtanul...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hmm...tekintve közös konyhaművészetünk eddigi gyöngyszemeit, ez igazán nagy megtiszteltetés, hogy már az első blogbejegyzésben ekkora a bizodalmad bennem és a főzőtudásomban! :)
hope dies last, nem igaz?:)
Megjegyzés küldése