Vicces volt úgy végigdolgozni a napot a bankban, hogy egy lemoshatatlan "Delirium" felirat virított a csuklómon.
Nem, sajnos nem volt annyi eszem reggel, hogy hosszú ujjú felsőt vegyek fel.
És valami nincs rendben, mert hiába vagyok eszméletlenül fáradt, akkor sem tudok két percig nyugodtan ülni a fenekemen, amikor véletlenül lenne időm pihenni. Olyan, mint elsőéves koromban, amikor pánikrohamot kaptam, ha aznapra nem volt megbeszélve találka valamelyik haverlánnyal/fiúval, és nem a személyük hiányzott, hanem a tudat, hogy megyek valahová, látok valakit, bárkit. Most legalább olyanokkal szervezek programokat, akiket szeretek, ez így nem tűnik neurotikusnak, de így is eszméletlenül kimerítő, főleg, ha hozzávesszük, hogy vizsgázom az egyetemen, dolgozom, nyelvvizsgára készülök, szakdolgozatot kellene írnom, és február elsejei határidővel uniós pályázatot készítünk a KB-val. Jó lenne, ha valaki most bezárna a koliszobába, és rám szólna 10-kor, hogy miért nem alszom már, és aztán leoltaná a villanyt. (Bárki próbálkozna ezzel a valóságban, természetesen leugatnám, hogy felnőtt vagyok, hagyjon békén, tudom, mit csinálok. Helpless.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése