sztrájk van, babám

Nem értem én ezt. Évtizedes csúcson a munkanélküliség, a versenyszférában és a közszférában egyaránt remegnek az emberek az állásukért, és nem, nem arról beszélek, hogy a felsővezető kap-e prémiumot, hanem a szar, utálatos, rossz körülmények között végzett munkát is meg kell manapság becsülniük az embereknek, mert lehet, hogy holnap az sem lesz, mert bezár a gyár, vagy csökkentik a létszámot a hivatalban. És ilyen körülmények között néha a MÁV, néha a BKV dolgozói bejelentik az IGÉNYEIKET, és ha nem teljesülnek a KÖVETELÉSEIK, akkor sztrájkolnak. Most komolyan, ki érzi még úgy rajtuk kívül ebben az országban, hogy lehetnek igényei, és követelési pozícióban van?? Talán lassan szólhatna nekik valaki, hogy válság van, és mindenki szenved, talán nem ez az alkalmas pillanat. És könyörgöm, ha egy alkalmazott úgy érzi, remek képességei és képzettsége nincs kellőképp elismerve a MÁV-nál/BKV-nál, keressen jobb munkát!

Egyébként nem, nem azon húztam fel magam, hogy tömeg volt a hatoson, és kurva sokat kellett rá várnom, vagy sétálnom kellett Budára laza negyven percet. Az idegesít, hogy nagyon sokan vannak ebben a városban, akik amúgy is hajnalban indulnak el a szar panellakásukból a szar munkájukat szar pénzért elvégezni valahol, és nincs perspektívájuk, és végképp nincs lehetőségük sztrájkkal zsarolni a vezetést - na és most ők megkapják plusz ajándéknak az élettől a BKV munakbeszüntetést, és vehetnek ki fizetés nélkülit, ha nem tudnak beérni időben, mert nem, nincs autójuk sem.