kontraszt

Hát, ha vannak napok, amikor semmi sem sikerül, akkor a szombati pont olyan volt. Azon túl, hogy hülye hisztis voltam egész délelőtt, sikerült lekésnem egy vonatot, elveszítenem egy sapkát (amit két hete vettem, és hosszú évek óta az első volt, ami jól állt, ráadásul Sárival testvér-sapka volt...), megvennem a boltban a felpróbált két melltartó közül azt, ami ronda volt és kicsi, és visszatennem a szép-kényelmeset, majd hatalmasat rohanni vissza a pályaudvarra, hogy aztán a vonat fél órás késéssel induljon. Nyamm.

Ma viszont kárpótolt mindenért a sors, mert kicserélték a boltban a melltartót, és nem is kellett balhéznom érte (úgysem tudtam volna, hiába próbáltam el a jogos-felháborodásának-hangot-adó-fogyasztót a hétvége folyamán vagy százszor, még mindig nyúl vagyok..), egész jól ment a floorball, kedvesek voltak a szakirányos társak, és nagyot sétáltunk Gáborral a hóesésben. És még az akciós kakaós csiga is finom volt:)

És hogy valami izgalmasat is írjak: nézzétek meg a Slumdog Millionaire-t, mindenképpen, mert jó!!!!!