Mindig irigyeltem apát, mert tud bánni az ügyintézőkkel. Őt nem vágják át, nem veszik semmibe, nem tolnak ki vele - tőle félnek.
Eddig azt hittem, nekem a szőkehaj-kékszem-angyalarc kombóval semmi esélyem ilyesmire, de ma úgy felhúzott a nő a tanulmányi osztályon a töketlenségével, hogy sikerült egyetlen szavammal ("NEM") annyira megijesztenem, hogy hirtelen mindent el tudott intézni.
Most vagy bejött végre a genetika és/vagy a szocializáció, azaz végre eltanultam a módszert apától, vagy továbbra is nyúlnak látszom, de a nő megrémült, hogy szívrohamban/agyérgörcsben halálozom el az íróasztala előtt, ha nem oldja meg sürgősen a problémát :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
De megnéztem volna az arcát! Büszke vagyok Rád! :D
Megjegyzés küldése